Esztergom és Vidéke, 1994
1994-02-17 / 7. szám
2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Gyakran kapom rajta magam, hogy egy-egy fárasztó nap terhét letéve ülök szobámban és tekintetem a falra szegezem Kis idő múlva érzem, hogy napközben összecsomósodott idegszálaim kisimulnak, feszültségem enyhül, oldódik a görcs zsigereimben, béke árad el bennem. Szemben velem a falon Andráskó István két képe függ. Azokból árad a jótékony terápikus hatás. A két kép születését mintegy tíz év választja el egymástól, így egy alkotói életút két korszakát képviselik. Az egyiken gyöngyház-ezüst-szürke hajnal: puha ragyogás, a balatoni nádasban egy vitorlás ébredezik, az oldalához csobbanó fodrokból - megannyi csillanó fény tarajból látomás dereng fel. S mintha zene is kísérné: egy hegedű üveghangjai. A másik, amelyen a tájképi elemeket egymásba oldva, barna és lila fényekkel az alkony „művel" varázslatot, a gordonka bársony baritonján közvetíti üzenetét. A képek festője, Andráskó István, 23 éves korában, elég zaklatott, kezdésekkel, újrakezdésekkel tarkított „inasévek" után került Esztergomba 1953-ban. Génjeiben hordozta az apai nagyapa kalandvágyát, mindent egy lapra feltevő merészségét, aki fiatalon „tántorgott ki" Amerikába Királyhelmecről. Szabómesterként teremtett magának egzisztenciát Connecticutban. Gyermekei már ott születtek és kezdtek beolvadni az Újvilág társadalmába a nagy olvasztótégelyben. A nagyapát azonban valami, talán gyökereinek keresése, visszaűzi az első világháború előtti, utolsó békeéveit élő óhazába. Végigharcolja a nagy háborút, majd a MÁV kínál számára nyugdíjas állást. Az élet nagy kalandja békés öregkorba szelídül. Gyermekei közül a legidősebb fiú - aki majd István apja lesz - 8 éves korában lép először magyar földre. Kitűnő iskolákat végez, majd a Phoenix Biztosító kínál számára biztos hivatali karriert. Itt együtt dolgozik Illyés Gyulával; a két fiatal embert jó barátság köti össze. Andráskó úr, bár magát ízig-vérig hivatalnoknak, pénzügyi szakembernek tekinti, . vonzódik az irodalom múzsáihoz. * Gyenge pillantaiban enged a költészet csábításának, és a törvénytelen nász eredményei, egy-egy zsenge, még az Új Idők hasábjain is megjelennek István élete a szabályos mederben - viszonylag polgári jólétben - folyik. A budai Szent Imre cisztercita gimnáziumba jár. Már régóta a rajzolás az egyik legkedvesebb időtöltése; rajztanára, Nagy Nándor jóindulatúan támogatja első próbálkozásait 13 éves, amikor szülei elválnak, a család széthullik. A sors még testvéröccsétől is elválasztja, rokonoknál lakik. A kényszerű önállóság hamar megedzi „az élet iskolájába" átiratkozott fiút. I&ztergojni arcélek ANDRÁSKÓ ISTVÁN Első kenyérkereső foglalkozásaként a mai Erkel Színház épületében működő bemutató mozi (az amerikai filmek filmszínháza) plakátfestő-grafikus csoportjába kerül. Óriás-' plakátokat fest. A többi grafikus lendületes, gyors munkája mellett érzi saját kezdő voltát, ezért otthon is fest, rajzol, betűket ír, hogy nagyobb rutint szerezzen. Minden bemutatott filmet megnéz. Habzsolja a háború alatti betiltás után Magyarországon újra megjelenő amerikai filmeket Egy kissé szerelmese lesz a filmnek, mint akkor oly sokan. Egy év után nagyobb jövedelmet és önállóbb munkát ígérő foglalkozásba kezd: fotóügynök lesz. Az országot járva eljut apró falvakba, kis településekre és megrendeléseket szerez egy jónevű pesti belvárosi fényképész számára. Ez a pályaszakasz 1950-ig tart. A „fordulat éveinek" osztályharca keményen köti gúzsba a vidéki magyar társadalmat is. Padlásleseprések, erőszakos téeszesítés, félelem, kuláklisták Sok, ma már nevetségesnek tűnő, akkor életveszélyesen komoly kaland részese lesz. Diverzáns kémnek nézik és mint ilyent egyszer a román határ közelében még vallatják is. Máskor Dunapentelén, az épülő Sztalinváros melletti réten alszik egy szénaboglyában. Arend éber őrei verik fel álmából. Iratait átkutatják, megtalálják a megrendelők név- és címjegyzékét, a nevek mellett a megrendelésekre utaló „titkos" jelekkel, amelyek az „eljáró közegek" számára fényes bizonyítékai annak, hogy „imperilista ügynök" akadt a hálóba. Nagy fogás! Hosszú, kínos kihallgatás után nagynehezen elfogadják a magyarázatot és szabadon engedik. Keserű iskola. Alkalma van bepillantani a magyar falu társadalmi nyomorának legmélyebb bugyraiba. Majdnem mindenütt megjelenik a falu erős embere, aki körül megfagy a levegő, akinek tekintetét is kerülik a többiek, aki fokozatosan a csizmája alá gyűri a küszködő, nehéz sorsú parasztokat. Ugyanakkor sokszor válik tanújává egy-egy igaz emberséget felmutató áldozatos tettnek, emberi szolidaritásnak. 1950 angyalbőrben találja Andráskó Istvánt A székesfehérvári híradós zászlóajban védi a hont a láncos kutyától. Snájdig egy hadfi lehetett, ahogy nem kevés öniróniával leírja magát. A horthysta hadsereg madár- és ellenséglátta egyenruhájába öltöztették (Akkor még nem rendszeresítették a Vörös Hadsereg divattervezőinek atelierjéből kikerült új módit) István zubbonyát golyó ütötte át valahol a szívtájon, nyilván olyankor, amikor egyik korábbi gazdája benne tartózkodott. Távoli tragédia üzenete. A Farkas Mihály képére és hasonlatosságára szerveződő néphadseregben Andráskó István a túlélésre rendezkedik be a többi derék, jópofa sráccal együtt, akiknek humora segíti elviselni ezeket az éveket. A alapkiképzés után - ennek egy szép, „lélekemelő" epizódja volt az első karácsony klozettakarító ügyelete, - a zászlóalj dekorációs csoportjába, majd a városi Tiszti Klub állományába kerül. Operettelőadásra készülnek, annak díszleteit festi többedmagával. Megtisztelő feladat: a szovjet szocialista realizmus halhatatlan műremekének, a „Lenin a Komszomol valahányadik kongresszusán" 30 alakos kompozíciójának 6x3 méretes másolatát rendeli meg a klub parancsnoka. A minta egy gyenge minőségű színes nyomat az Ogonyok című szovjet hetilapban. Ketten fognak a magasztos feladathoz, Andráskó István és egy hadnagy. Egyikük a jobboldali, a másik a baloldali térfél megfestéséhez kezd. A hadnagy bajtársnak jut a Leninnel súlyosbított bal oldal, elvégre ő a rangidős. Egyedülálló mű született Egyik felén avantgard beütések voltak felfedezhetők, a másik szigorúan követte a müncheni iskola kissé poros realizmusát Hát ez így nem jön össze, állapították meg egyetértésben és kölcsönösen nekiestek a másik térfélnek, hogy valamilyen elfogadható egységbe hozzák a kettéesett művet A megrendelők és a klub látogatói áhítattal nézték az ebédlőt díszítő alkotást Nem voltak túlzottan kritikus alkatúak. (No meg ki merte volna a nagy Lenint kritizálni.) A fenti kétes értékű művészi siker mellett volt a katonaéveknek más, valóban pozitív hozama is. Tagja lett az egyik katonai akadémián szervezett képzőművészeti stúdiónak. Délelőtt dekorációs feladatokat láttak el, délután hattól tízig rendszeres akadémiai stúdiumokat végeztek a Képzőművészeti Főiskola tanárainak vezetésével. Itt szerzi meg azokat a festészethez nélkülözhetetlen szakmai alapokat, melyeket majd később saját kifejezési eszközzé, stílussá érlel. (Folytatás a 6. oldalon)