Esztergom és Vidéke, 1994

1994-11-24 / 47. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Reflexiók Kis K.D. kalandjaira Érdeklődéssel olvastam az Esztergom és Vidéke hasábjain egy újdonsült esztergomi Polgár első „élettapasztalatait". E gyermek „szóvivője", az édesanyja révén néhány eredeti módon megfogalmazott kellemetlen élményét osztotta meg velünk, olvasókkal. Mivel több alkalommal is utalt a rendőrség munkájára, illetve annak hiányosságaira - különösképpen a Kis-Duna sétányon átéltekkel ezért ezúton szeretnék néhány gondolattal reagálni a leírtakra. A cikk olvastakor több kérdés is felmerült bennem, közülük az első összecseng a „Kis Tollforgató" kérdésével. 1. Sétány-e egyáltalán a KisDuna sétány? 2. Ki vagy kik a hibásak azért, hogy a nyugodt séták helyett több kelletmetlenség is éri a járókelőket a Duna partján? 3. Mit tud tenni a rendőrség a „sétány"-on tapasztaltak megszüntetéséért? Tehát sétány-e a Kis-Duna sétány? E szó kapcsán a pesti dunaparti korzóra gondolok, mert onnan a járműforgalmat eleve kitiltották. Kitiltották, mert kitilthatták! A pesti korzót övező lakó- és szállodaépületek gépkocsikkal történő megközelítése ugyanis megoldható a házak túloldaláról, vagyis a korzóval párhuzamos utcáról. Ott tehát nincs olyan közlekedés szabályozási gond, mint a mi esetünkben, ahol több dunaparti lakóház, köztük néhány tömbház gépkocsival csak és kizárólag a Duna felől közelíthető meg! így mi itt, Esztergomban nem tehetjük meg a Kis-Duna mentén azt, amit Budapesten megtehettek egy világváros közepén: nem lehet csak és kizárólag a gyalogosoké a Kis-Duna sétány! Mivel az úttestet nem lehetett lezárni a gépkocsi- és kerékpáros forgalom elől, ezért külön engedélyhez kötötték az oda történő behajtást, ezzel próbálván ritkítani a járművek áthaladását. Az útburkolatra helyezett sebességkorlátozó buckák egyrészt gátolják a gyorshajtást, másrészt - éppen ezért - sok járművezetőt eltérítenek a duna-parti gépkocsikázástól. A közlekedés szabályozásával csak mérsékelni lehet - de kizárni nem - a járműforgalmat. így tehát tudomásul kell vennünk, hogy a Kis-Duna sétány nem igazán „sétány"! Az egyszerre a gépjárműveké és a gyalogosoké is! A Dunaparton, illetve annak útfelületén háborítatlan sétákat remélőknek ezért eleve csalódniuk kell. Különösen zavaró, ha a járdán - az oda szabályt szegően felhajtó kerékpárosok miatt - sem lehet békésen andalogni. Ki vagy kik a hibásak azért, hogy a Kis-Duna partján sétálók nyugalmát indokolatlanul arra áthajtó gépkocsik, a járdán kerekező biciklisták, póráz nélkül rohangáló kutyák zavarják meg? Nyilvánvalóan elsősorban azok a vétkesek, akik e szabálytalanságokat elkövetik. Az engedély nélkül tovagördülő gépkocsik vezetői, a járdán bicikliző, kutyáikat póráz nélkül futtató felnőttek és gyerekek. Ugyanakkor felelősek azok, akik az ilyen cselekedetek mellett szó nélkül elmennek, a szabálysértőkre nem szólnak rá, még akkor sem, ha erre egyébként tekintélyük lehetőséget adna. (Ezzel ugyanis mintegy megerősítik a szabályt szegőket abban a hitükben, hogy hibáikért nem jár elmarasztalás, az voltaképpen tolerálható cselekedet volt.) De felelősek a szabályszegő gyermekek szülei is, akik alig, vagy nem foglalkoznak kellően gyermekeik nevelésével. Végső soron felelősek mindazok, akik nem nevelnek, akik neveletlenül vétenek az előírásokkal szemben, de azok is, akik ezek felett szemet hunynak. A felelősség kérdésköre azonban messzebbre is elvezet. Nemcsak pozitívumokat, hanem negatívumokat is hozott a rendszerváltás. Örömteli hasznai mellett felszínre hozott sok gátlástalanságot, agressziót is. Tovább erősödött az az elmúlt évtizedekben kialakult torz társadalmi morál, mely már korábban is a szabályszegőket jutalmazta, a szabályokat betartókat pedig az esetlenség, az élhetetlenség jelzőivel bélyegezte meg. Társadalmunk egy részének vérébe ivódott, hogy a szabályok csak arra valók, hogy azokat felrúgjuk, mert az élet így egyszerűbb és gyümölcsözőbb. Mások érdekeit szem előtt tartani, mással szemben figyelmesnek, tapintatosnak lenni pedig egyértelműen mihaszna dolog. Társadalmunk e szempontból is kettévált: létezik egy, a különböző mértékkel demoralizáltak, a szabályokat rendszeresen vagy esetenként felrúgok, a másokat sakkban tartók kisebbsége és van egy általában normatartó, de szólni, jelezni (netán feljelenteni) félelmei, az előbbiek általi fenyegetettsége okán meg nem próbálkozó többség. Bár a kép így egészen leegyszerűsíthető, nem kellően árnyalt, de a lényeget, azt hiszem, kifejezi. Tény, hogy a Kis-Duna sétányon, a városban és országszerte általában tapasztalható efféle bosszúságok csak enyhébb - bár igen irritáló megnyilvánulási formái annak, amit a szakirodalom a társadalom anómikus, normavesztett állapotának nevez. Elérkeztem ahhoz, hogy a rendőrség felelősségét és lehetőségeit vegyem górcső alá. Nem azért, mert a rendőrségé a legkisebb felelősség a Kis-Duna sétányon és egyebütt tapasztalható szabályszegések miatt, és nem is azért, mert utoljára a „mi portánkon" nézünk körül, hanem egyszerűen a kérdésfeltevések logikai rendje ezt kívánta. Való igaz, hogy a Duna-parton tapasztaltak gyakoribb rendőri, közterületi ellenőrzést igényelnek, melyet a jövőben gyakrabban meg kell tennünk! Tenni fogjuk mindezt annak ellenére, hogy tudjuk: más, szintén igen fontos feladatoktól kell elvonnunk erőinket. Hiszen - amint arra fentebb már utaltam - a rendszerváltás óta a szabálysértések és különösen a bűncselekmények száma megsokszorozódott, melyet csak nagy nehézségek árán sikerült megállítani, illetve mérsékelni. A rendőrségnek lépést kell tartania a megnövekedett feladatokkal. A lakosság joggal igényli a rendkívül megszaporodott bűnesetek és szabályszegések szinte mindegyikének szankcionálását, a vétkesek mielőbbi kézrekerítését. Úgy rendőri, mint állampolgári szempontból a bűnmegelőzés a legjobb „gyógyszer". Intenzívebb utcai rendőri jelenléttel sok normaszegés megelőzhető. Csakhogy ehhez igen sok rendőr kell, és sajnos nemcsak a Kis-Duna sétányra, hanem még igen sok helyre. Jóval több rendőrre lenne szükségünk, mint ahányan jelenleg vagyunk. Amíg a bűnözés az elmúlt években ugrásszerűen nőtt, a rendőri létszám szinte változatlan maradt. Nem sikerült megvalósítani az állományi létszámnak a bűnözés növekedésével megfelelő nagyságrendű bővítését. Részben azért, mert nincs elég létszám, továbbá azért, mert még mindig nem igazán vonzó a rendőri pálya, kiváltképp a közterületi rendőri szolgálat. Ugyanis rendkívül erős a pszichés terhelés, szellemileg is igen fárasztó a szolgálat, sok a túlmunka, a kötelezően elvégzendő és hosszadalmas rendőri képzés magas követelményeket támaszt, sok kolléga gyakran megtapasztalja a szabadságokról, a szabadnapokról történő berendelések családi vitákat is kiváltó megtörténtét. Mindezekhez mérten pedig a jövedelmek legkevésbé mondhatók létbiztonságot nyújtónak. A technikai eszközökkel való ellátást pedig csak részben sikerült javítani. Ilyen feltételek mellett kell eleget tennünk a közbiztonságra vonatkozó, többnyire jogos és érthető állampolgári elvárásoknak. Mi minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy ez így legyen. Ugyanakkor városunk - és nemcsak városunk - minden jogtisztelő állampolgárára szükségünk van, hogy ez így is történjék. Dr. Kemenszki István r. alezredes városi rendőrkapitány Rendőrségi hírek Dr. Kemenszki István rendőrkapitány sajtótájékoztatójából: Az elmúlt héten Esztergomban két hétvégi házba törtek be, melyekből az ismeretlen elkövetők egy-egy 11,5 kg-os gázpalackot, 30 liter bort, hűtőszekrényt, valamint televíziót tulajdonítottak el. A Hunyadi úti gázcseretelepre november 16-17 közötti időben ismeretlen tettesek falbontás módszerével behatoltak és 18 db 11,5 kg-os gázpalackot tulajdonítottak el. A gázpalackok közül 5 üres volt. Az elkövetők valószínűleg járművet használtak. A rendőrkapitányság kéri a lakosságot, hogy aki a fenti bűncselekményekkel kapcsolatban információval rendelkezik, vagy részére gázpalackot vételre ajánlanak fel, úgy erről a rendőrséget a bűncselekmények felderítése érdekében tájékoztassa. Esztergomban a közlekedési helyzet kedvezőtlenül alakult, három súlyos közlekedési baleset is történt. A balesetek az esztergomi kórház előtt, a Jónás tüzép mellett, valamint a 11. sz. főút Dobozi Mihály Fecske út kereszteződésében történt. Mindhárom esetben gyalogosokat ütöttek el. Kérjük a járművezetőket, valamint a gyalogosokat, hogy az útés időjárási viszonyokat figyelembe véve közlekedjenek, s figyeljenek, amikor lelépnek az úttestről!