Esztergom és Vidéke, 1994

1994-11-24 / 47. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE (folytatás az 1. oldalról) - a Suzuki és - az amerikai világcég, az AMP elektrotechnikai gyára. Ezen az iparterületen hamarosan a FOTEX gyára is elkészül. Átgondolt, vállalkozásbarát politikánk folytán és képzési programokra alapozva négy év alatt 592-ről 1406-ra nőtt a magánvállakozások száma. 3. Városunk fejlődését a következő évszázadra is meghatározza az általános rendezési terv (ÁRT), amely - a lakosságot is bevonva - elkészült. Történelmi értékeinket megőrizve, az emberek megélhetését biztosítva akarjuk a fejlődést, úgy, hogy ne épüljön több Bástya Áruház, hanem inkább az utolsó években elkészült, s felújított épületek (Mindszenty tér, Múzeum Cukrászda, „volt bisztró") új épületei legyenek a minták, és ne a lakosságnak kelljen évekig építési engedélyekre várni a rendezési bizonytalanságok miatt. 4. Elvégeztük a város vagyonának számbavételét, a kataszterfelmérés óriási munkáját, amelyek gazdálkodásunk alapját jelentik - hogy vagyonpolitikánk tervezhetővé váljék. Ezzel nem minden város dicsekedhet, hiszen nagyon sok helyen e folyamatnak még csak az elején tartanak. 5. Új jogrendszerbe kellett átültetnünk a városfenntartás, a szocilis ellátás, az egészségügy, a közművelődés és közoktatás, a kultúra és a sport sokszektorú jussát, örökségét. Közben a gazdasági recesszió és a struktúraváltás miatt a kisemberek szívszorító létbizonytalanságával és a semmibe foszlott állami mecénási rendszerrel szembesültünk. 6. Közben működtettük a várost, törlesztve a megörökölt 113 milliós kölcsönt. Ezek mellett: biztosítottuk 38 intézményünk működését, - új óvodát építettünk és bővítettünk és iskolafelújításokra is sor került, - rendeztük pedagógusaink Fizetését, - elkezdtük a kórház átfogó rekonstrukciós beruházását, 1 milliárd 800 millió forintos kerettel, - megkezdtük egy olcsóbb távhőrendszer kidolgozását, a már szinte megfizethetetlenül magas távhődíjak mérséklése érdekében, - új lakóterületeket jelöltünk ki és elkezdtük a szovjet laktanyák lakás célú felhasználását, a lakáshelyzet égető problámájának megoldása érdekében, -megnyitottuk a Belvárosi Temetőt, az ősi esztergomi családok temetkezési helyét, -hosszú távon megoldottuk a város tisztántartását, - leraktuk a modern szemétkezelés alapjait, -világszínvonalú szennyvízkezelő épült fel és kezdte meg működését a városban, - megalakítottuk a polgárőrséget, mint a közbiztonság erősítését szolgáló lakossági kezdeményezés magját, -elkészítettük a Bazilika díszkivilágítását, - megerősítettük az Alkotmánybíróság székhelyét városunkban, - aktívan működő Helyi Érdekegyeztető Tanács jött létre, - sikerült szinten tartani a hagyományosan gazdag kulturális és sportéletet, még hagyományteremtő új rendezvényekre is jutott pénz, - továbbfejlesztettük testvérvárosi kapcsolatainkat, amelyek elsősorban fiataljaink számára hoznak, hosszútávon, eredményeket. Az új városvezetés előtt áll a folytatás. Munkánkat az egész város figyelemmel kísérhette. Mindvégig szem előtt voltunk, vívódásaink, döntéseink a legteljesebb nyilvánosság előtt zajlottak, beruházásaink nyílt pályáztatás alapján készültek. Menet közben vagyunk, szinte lehetetlen pontos mérleget vonni, én azonban nyugodt vagyok, lelkiismerettel tárom a város elé az elmúlt négy év beszámolóját. Munkánkat sok buktató, kezdeti bizonytalanság jelleinzte, végül is az erők összefogásával, a polgárok, az izmosodó civil szervezetek, a gazdasági önszerveződések, a helyi kamara, az ipartestület, a helyi Érdekegyeztető Tanács és nem utolsósorban a város képviselő-testületének, bizottságainak és a Városháza dolgozóinak áldozatos együttmunkálkodása eredményeket hozott. Köszönet érte mindnyájuknak! Tudjuk, hogy kezdeti bizonytalanságunkban nem mindig a legjobb döntéseket hoztuk, és nagyon sok gondot nem tudtunk megoldani, de úgy érzem, senki nem mondhatja rólunk, hogy nem a városért dolgoztunk. A gazdasági mérleg nemcsak bevételeket és eredményeket, hanem hiányokat és negatívumokat is tartalmaz, azokkal a gondokkal és problémákkal, melyek megoldása a következő képviselő-testület feladata lesz. Én most nem akarom osztályozni tevékenységünket, ezt majd megteszi az utókor, de úgy érzem, a város szolgájaként egy működőképes, fejlődési pályára állított várost adunk át. Útravalóként azt kívánom, hogy szeressék úgy Esztergomot, mint mi! Nyíltlevél híd ügy ben Kedves Mármarosi Győző! A Népszabadság november 16-i számában szomorúan olvastam a Mária Va'éria híd ügyében tett nyilatkozatát. Tudom (hál' Istennek) hogy ma már kinek-kinek joga van véleményt formálni - természetesen hídügyben is -, de a riport azt sugallta, hogy e kérdésben lám az esztergomiak véleménye is megoszlik. Három esztergomi nyilatkozat, az arány sportnyelven kifejezve: 2:1. Ön az 1-et képviselte. Mivel meg vagyok győződve arról, hogy nyilatkozata nem a lakosság egyharmadának véleménye, kénytelen vagyok vitába szállni Önnel. Kezdem a végén: Ön azt nyilatkozta: „... Úgy látom, hogy a külső elkerülő híd lenne szerencsésebb az első ütemben, aztán következhetne a régi felújítása." Szeretném hinni, hogy Ön nem tudja: az új híd építése a KHV Minisztérium szerint is csak 20-30 év múlva lenne esedékes! Mi (és ez alatt nem avárosnakazaz egyharmada értendő) egy kristálytiszta koncepció szerint a régi hidat most szeretnénk újjáépíteni és 20-30 évig gyalogos-, kerékpáros-, személygépkocsi- és autóbuszforgalomra használni. Amikor tehát az új híd is megépül, a régi hidat - átalakítás nélkül - gyalogos és kerékpáros forgalomra lehetne használni. Talán szakkérdésnek számít és így Ön nem tudhatja, hogy egy közúti híd méretezésénél a terhelés szempontjából a megoszló g^alogosteher a mértékadó (400 kg/m ) és nem a személygépkocsi-, de még az autóbuszterhelés sem. Hidunk tehát 20-30 év múlva úgy működhetne gyaloghídként, hogy szerkezete nem lenne túlméretezett. Az idézett cikk címe: „Mária Valéria, az érzelmek hídja". Ön is azt mondja: „szívem szerint magam is a híd mellett vagyok." Hát ezt az érzelmi kifejezést a tisztelt újságírók jól megnyergelték! Egy hídra vagy szükség van, vagy nincs! Kizártnak tartom, hogy egy hidat érzelmi indokok alapiján felépítenének. Az a tény, amire Ortutay András szintén hivatkozott, hogy a Párkány körüli magyarlakta térség diákjai a hídon át az esztergomi iskolába járhatnának, netán éppen a tanítóképző főiskolára, azt már jó szívvel nehéz lenne érzelmi kérdéssé degradálni. És kérdem én, hogy ki lenne a felelős azért, hogy az esztergomi Várhegy világörökségre pályázott dunai látványa a hídtorzó miatt évtizedekig nem kerülhetne ismét napirendre? Mi magyarok, vagy - lévén, hogy a Mária Valéria határhíd - talán a szlovákok? Ön „logikusnak tűnő városrendezési tervek"-ről nyilatkozik. Kedves Mármarosi Győző! Azok a tervek nem csak logikusnak tűnnek, hanem azok is! Nem tudom, hogy ilyen előkészítettséggel, ilyen színvonalon és a városi társadalom ilyen intenzív bevonásával készült-e Magyarországon általános rendezési terv. Nem szeretném idézni a tervet, erre terjedelemkorlátok miatt nincs módom, de abban biztos vagyok, hogy a szigetet átszelő útra, amiről Önnek „rossz véleménye van" - akár megépül a Mária Valéria híd, akár nem -, szükség van. Út a Duna-parton nem mehet, mert bűn lenne úttal elvágni a Dunát - tőlünk, esztergomiaktól. Természetesen a Kis-Duna-part sem jöhet szóba, így amint azt Molnár Attila, a terv felelős készítője az utolsó lakossági fórumon (amin Ön is részt vett) előadta, nem lehet mást tenni, mint egy, a területet is feltáró utat építeni - középen. Út nélkül erre-arra lehetne a szigetet használgatni; úttal pedig olyan színvonalúvá lehetne tenni, amit fekvése miatt is megérdemel. (Ez már az én foglalkozásom.) „Nem kellene ott a környezetet megzavarni" - nyilatkozta Ön. A sziget sem rezervátum, hanem megfelelő hasznosításra váró (alapvetően) zöldterület, ahol olyan létesítmények kapjanak helyet, amelyek a zöld terület sérelme nélkül üzemeltethetők. Meggyőződésem, hogy az Önök kiválóan működő Hajósegylete egy ilyen egylet Infrastruktúra nélkül azonban nincs fejlesztés! Ebbe viszont a tervezett Kis-Duna-hidak ugyanúgy beletartoznak, mint a vitatott út. Kedves Mármarosi Győző! Kérem, engedje magát meggyőzni, és álljon Ön is a jóváhagyott rendezési tervben is szereplő Mária Valéria híd mielőbbi megépítését szorgalmazók közé! Mert ha még ebben is megoszlik a lakosság véleménye - amit én nem hiszek akkor bizony nehéz lesz az amúgy is rengeteg gonddal megküzdeni és a hidat felépíteni. Ami a költségeket illeti: vannak olyan játékok, melyekben három érték közül kell az igazit eltalálni. A cikk három ár-adata közül a párkányi Batta Attila számadata a helyes: a hídépítés magyar oldali kötelezettsége az UVATERV megvalósíthatósági tanulmánya szerint 400 millió Ft lenne, melyből a KHVM mintegy 100 millió Ft-ot vállal. Sok, vagy kevés? Nézőpont kérdése. A híd fele megvan, szerintem azért ilyen olcsó. A Népszabadság-beli cikk, melyről végül is vitatkozunk, befejezésül idézi dr. Gyurkovics Sándornak, a KHVM közigazgatási államtitkárának a tatabányai megyei közgyűlésen elmondott nyilatkozatát. Kár, hogy a lap előző híranyaga nem volt ilyen pontos, sőt meg merem kockáztatni, hogy teljességgel pontatlan és félreérthető volt. Magam megkíséreltem a lapnál a korrekciót. Sajnos a szerkesztőség nem tartotta érdemesnek vagy alkalmasnak írásom közlését, így abból néhány mondatot „átmentettem" ide. Üdvözli Homor Kálmán, Esztergomi Híd bizottság