Esztergom és Vidéke, 1994

1994-11-10 / 45. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE A legfiatalabb testvér: Gniezno A Honi Hadsereg Világszövetsége wroclawi szervezetének kezdeményezésére 1992. szeptember l-jén Józef Glemp prímás engedélyével a gnieznoi katedrálisban, szeptember 27-én, pedig - Paskai László prímás érsek támogatásával - az esztergomi Bazilikában magyar és lengyel nyelvű emléktáblát avattunk. Az emléktábla a II. világháborús lengyel menekülteknek nyújtott testvéri segítségnek állít emléket. Oly hosszú idő után egymás mellett szerepelt ismét Gniezno és Esztergom, a történetében és jogállásában meglepően hasonló város. A X. század előtt a lengyel területeken mintegy 500-600 várat találunk. Néhány ilyen vár alkotta az ún. kistörzset, az utóbbiak szövetsége pedig az ún. nagytörzset. A polánoké, elsősorban a lenica-gnieznoi kistörzsé volt az a szállásterület, mely körül a lengyel állam kialakult. Törzsi szállásterületük meglehetősen sűrűn lakott volt, a gnieznoi fejedelem pedig Gnieznoban összpontosította a kujáviai sóval való jövedelmező kereskedelmet. A VIII. század végén született meg az a terv, hogy új vár épüljön azon a helyen, melyet később Lech Hegyének neveztek. A vizek és erdők övezte hely fekvésében fészekre (lengyelül: gniazdo) emlékezteit (innen származik a Gniezno név). Az építés gyorsan haladt s a vár idővel városias jelleget öltött. Erről a várról nevezték el a lengyel államot már I. Mieszko uralkodása idején gnieznoi államnak. Gniezno 850 körül már fejlett település volt, amely a várból, az alján kialakult - kézművesek lakta - két alsó településből és abból a - vásárhelyül szolgáló - külön negyedből állt, amely később a város központja lett. I. Mieszkot fia, Vitéz Boleszláv követte a trónon. Vitéz Boleszláv külpolitikájának középpontjában a német kérdés állt. A lengyel-német viszony rendezése első kísérletének a gnieznoi találkozót szokták tekinteni. Ezen a találkozón, melyet 1000-ben tartottak Gnieznoban, Lengyelország akkori fővárosában, III. Ottó császár is megjelent. Elismerte Vitéz Boleszláv függetlenségét a német császárságtól, „testvérének és munkatársának" nevezte a lengyel fejedelmet. III. Ottó halála után azonban megváltozott a német császárság Lengyelországgal kapcsolatos politikája, ami hosszan tartó lengyel-német háborúhoz vezetett. Időtállónak bizonyult viszont a gnieznoi találkozónak az önálló lengyel egyház létrehozására vonatkozó határozata. Lengyelországban három új püspökséget állítottak fel (Krakkóban, Wroclawban és Kolobrzegben), valamint érsekséget Gnieznoban. (I. Mieszko és népe 996-ban tért át a kereszténységre.) Vitéz Boleszláv, mint keresztény uralkodó uralkodása első időszakában a keresztény hit terjesztésében nagy buzgalmat tanúsított. A poroszokhoz 997-ben küldött misszió élén Adalbert prágai püspök állt. A poroszok a Visztula és a Nyeman folyók között elterülő balti területeken éltek, és a baltinok törzsének egyik ágát képviselték. A hozzájuk küldött püspök 997. április 23-án a pogányok lándzsájának áldozata lett. A lengyel herceg kiváltotta a holttestet és Gnieznoban temetette el. Ereklyéjét ma is a gnieznoi székesegyház főoltára mögött őrzik. Szilveszter pápa már 999-ben a szentek sorába iktatta, és a gnieznoi találkozó magas vendégei is tisztelettel adóztak neki. Boleszláv uralkodásának utolsó fontos eseménye az volt, hogy 1025-ben Gnieznoban királlyá koronáztatta magát. Vitéz Boleszláv halála után II. Mieszko uralkodásának nehéz évei következtek. A belső villongásokkal, valamint annak a népi felkelésnek a következményeivel, amely 1037-ben robbant ki és a Lengyelországot megtámadó Bretislav cseh fejedelem pusztításaival (1038 vagy 1039), csak II. Mieszko fia, Megújító Kázmér tudott megbirkózni. Minthogy Bretislav feldúlta Nagy-Lengyelországot (mindenekelőtt Gnieznot és Poznant), Kázmér Krakkót választotta székhelyül. Gniezno továbbra is érseki székhely maradt és az ország szellemi életére jelentős kisugárzással bírt. A királyi udvar elköltözése, valamint a háborúk igen kedvezőtlen hatást gyakoroltak a város gazdasági életére, ami hosszú évszázadokra a stagnálás állapotába került. A dicső múltat ma az építészeti emlékek, mindenekelőtt a székesegyház közvetíti a kíváncsiskodó turista számára. A Szent Adalbert életét ábrázoló, domborműves bronzkapu Ferdeszájú Boleszláv uralkodása idején (1127 körül) került felállításra. Híres a kincstára és igen jelentős a káptalani könyvtár. A Gnieznoban fennmaradt legrégibb kézirat 800-ban kelt. Fontos műemlékek között tartják számon a Szent János és Szent Háromság templomokat, az Óváros házsorait, valamint a városfalak maradványait. Esztergomi kapcsolatra utalnak a szintén a székesegyházban található vörösmárvány síremlékek, közöttük Szent Adalbert XIV. században készült díszes síremléke. A két város közeledésének egy-egy állomása volt az esztergomiak látogatása Gnieznoban, 1992 decemberében, illetve a gnieznoiak látogatása Esztergomban 1993 októbere végén. A testvérvárosi szerződés ünnepélyes aláírására Gnieznoban 1994. április 23-án, Szent Adalbert ünnepén, Esztergomban 1994. október 23-án, az 1956-os megemlékezéssel összekapcsolva került sor. Az aláírás azonban csak kezdet lehet és bízom benne, hogy a közeljövőben megalakuló Gniezno-Esztergoin Baráti Társaság keretében pezsgő élet tölti majd ki a szerződés adta kereteket. Hiszen ez a kapcsolat egymás jobb megismerését, végső soron pedig a barátság, a tolerancia, az együttműködés egyetemes emberi értékeinek érvényesülését szolgálja. Ezúton is kérem mindazokat, akik szívesen részt vennének ebben a munkában, keressenek meg a Megyei Levéltárban (Tel.: 311-095) hiszen nagyot alkotni csak közös erővel lehet! Csombor Erzsébet Schlachta Margit sírjánál Szendrei Róbert esztergomi egyetemi hallgató, volt ferences diák ösztöndíjasként az amerikai Niagara egyetemen tanult az előző tanévben. Tapasztalatairól, amerikai élményeiről eddig négyszer is olvashattak. Sorozatunkat folytatjuk. Egyetemi tamulmányain túl több meghívásnak tett eleget, így találkozott Magyarországról politikai okokból kivándorolt több személyiséggel is. Szendrei Róbert leveléből: - Dr. Ladocsi Gáspár püspök atya tanácsára és megbízásából, Baranszky Tibor segítségével felkerestem a Schlachta Margit által alapított szociális nővérek buffalói központját. Szerencsémre Margit testvér még élő rendtársai, köztük Palágyi Natália nővér, értékes információkat bocsátottak rendelkezésemre. Sok érdekességet sikerült feljegyeznem a szóbeli beszámolók alapján és eddig még publikálatlan beszédeket, munkákat fénymásolhattam. A magyar parlament első női képviselője rendkívüli szociális érzékenységgel támogatta a társadalom perifériáján élőket. 1920-22-ig volt országgyűlési képviselő. Az 1920-as, 30-as években felállította, kidolgozta és élővé tette a modern szerzetesi közösség szabályait. Elgondolásai a II. Vatikáni Zsinaton kaptak erőteljes bizonyítást. A háború alatt a nővérek az üldözött emberek felé fordultak. Zsidó származásúak tömegeit mentették meg a biztos haláltól. A rend egyik tagját, Salkaházi Sárát a fasiszták kivégezték a zsidók érdekében végzett munkájáért. Schlachta Margit 194548-ig volt független országgyűlési képviselő. A kommunista diktatúra terjeszkedése kényszerítette az ország elhagyására. A Szociális Testvérek Társulata Buffalóban telepedett le. Schlachta Margit több feljegyzést, tanulmányt készített. Politikai, filozófiai munkáiban, melyeket angol nyelven írt, a materialisztikus felfogás veszélyeire figyelmeztet. A rend, melynek kiválóan képzett tagjait szívesen fogadták az USA-ban, mára már nagyon sok országban gyökeret vert. Kubában az egyetlen engedélyezett női szerzetesrend. A kubai rendfőnöknő elmondta, hogy a polgárháború alatt rászorulókat, sebesülteket ápoltak, így Castro embereit is. Ezért dolgozhatnak ma is. Schlachta Margit 1974-ben hunyt el. Ladocsi Gáspár püspök atya megemlékező virágait Baranszky Tiborral együtt helyeztük el sírján a lackawanai temetőben. (folytatjuk) (Pálos) líd városi pillanatkép