Esztergom és Vidéke, 1994

1994-10-27 / 43. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE (Folytatás az 5. oldalról) Az előkészítés során a város vezetői és a szervezők ígéretet kaptak az Emlékbizottság képviselőitől, hogy támogatni fogják a kérést: a fenti kormányhatározat módosításával Esztergom is kapja meg az őt megillető egyik főszerepet. A Kormány 1054/1994. (VH.6.) Korm. határozata (...) az 1028/1994.(IV.26.) Korm. határozat módosításáról A honfoglalás 1100 éves évfordulójának megünnepléséről szóló 1028/1994.(1V.26.) Korm. határozat mellékletében meghatéirozott Emlékbizottság az alábbi taggal egészül ki: „Esztergom város polgármestere". Városunk - e jóvátételen kívül abban a megtiszteltetésben is részesült, hogy az akkori Művelődési és Közoktatási miniszter meghívta Koditek Pált az idegenforgalmi koordináló bizottságba. 5. A Kormány 1092/1994.(X.7.) Korm. határozata a Honfoglalás 1100 éves évfordulójának megünnepléséről szóló 1028/1994.(1V.26.) Korm. határozat módosításáról: „(...) 2. A H. 3. pontja helyébe a következő szöveg lép: „3. A Kormány felhatalmazza a művelődési és közoktatási minisztert az Emlékbizottság titkárságának létrehozására. A titkárságot a miniszter által kinevezett miniszteri biztos vezeti. a) A miniszter a Millecentenáriumi megemlékezés részleteinek kidolgozására szakértőkből és minisztériumi képviselőkből álló operatív bizottságot hoz létre, ezzel egy időben - az ópusztaszeri és a székesfehérváris királysír-bizottság kivételével - a már létrejött szakbizosságok megszűnnek. (...) 4. A H. mellékletének helyébe e határozat melléklete lép. 5. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba, egyidejűleg az 1054/1994.(VII.6.) Korm. határozat hatályát veszti." A szakbizottságok tehát megszűnnek; a hatályát vesztett kormányhatározat pedig -mint fentebb olvasható mindmáig az egyetlen volt, amely ősi városunknak némi elégtétellel szolgált. Esztergom történeti-erkölcsi rehabilitálása, amely a megyenév .restaurálásával" 1989-ben kezdődött el, lám, ígyen áll. Persze, úgy is mondhatnánk: lépeget, - csakhogy hányat előre és hányal visszafelé?... 6. Csak a minél szélesebb körű öszszefogás - amilyenről az előző oldalon közölt utolsó dokumentum tanúskodik segíthet, jóváírni" ezt a történetet Csaknem három és fél év múltán egy újabb levél - országunk új miniszterelnökéhez. Dátuma: 1994. szeptember 23., egy nappal azután, hogy a Millecentenáriumról szóló kormányhatározat legutóbbi módosítását szóvivői sajtótájékoztatón nyilvánosságra hozták. Várjuk a választ, reménykedünk: más folytatás következik. „Bízva bízunk", de immár biztos meggyőződéssel arról, hogy értékünk nemzeti jelentőségét csak folytonos „küzdésben" ismertethetjük el. Nagyfalusi Tibor Szép-e a Mindszenty iskola? Sokszor sejtésszerű betekintéssel csalogat a rendszer bejárására, s változatos képek, látványok egymásutánjával vezet a végső élmény kiteljesedéséhez. Az ember már nem központja egy jól érzékelhető materiális világnak, hanem inkább csak médium, Mindszenty iskola: a régi és az új találkozása hogy az ismét föléje kerekedő eszme benne szuggesztív erővel lelki visszhangra találjon." A megszokottól való eltérés mindig meghökkent. De mint látjuk, gondolkodásra is serkent, „hogy a megfejtés izgalmával késztessen a térbeli rend feltárására". Reméljük, nagyhírű elődeinknek nyomdokain járva jó úton haladunk egy minőségi környezet megteremtése felé. A Mindszenty iskola közelmúltban elkészült új szárnyáról számosan fejtették ki véleményüket - pro és kontra. Mi most az építész, Kund Ferenc véleményét ismertetjük. A tóba csöppent kő egyre kisebb tovaterjedő hullámokat vetve süllyed el - a víz felszíne kisimulva megnyugszik. Az iskola új szárnyának megépítése csobbanásként vetett hullámzó kritikai megjegyzéseket. A támadásokat, dicsérő véleményeket olvasván megerősödött bennem: hiányzik életünkből a jó építészeti kritika. Tapasztalhattam, hogy az emberek igenis érzékenyek környezetük alakulására. Vannak esetek, amikor kritikusan, egybehangzóan, csak rosszat hangoztatnak egy új épület kapcsán, van amikor megoszlanak a vélemények - és vannak esetek, mikor tényleg a közömbösség uralkodik - hiszen a megszületett új arra sem érdemes, hogy beszéljünk róla! A kritikát olvasva megnyugodtam! Erről a házról érdemes beszélni. Megnyugodtam: ami kritikaként megfogalmazódott, az legfeljebb a szokatlanságra utal - itt Esztergomban, a templom e mai, felemás, falusias és városias környezetének keveredésében. Valljuk, kell, hogy legyen fejlődés. Fejlődés, ami a régit, és arra érdemeset befogadja, az avíttat meghaladja. A fejlődés szerves kell hogy legyen - a természet mintájára. Mi ez új épületnél a városias fejlődést erősítettük, de végkifejletében ha az iskola egésze elkészül - érezhető lesz, hogy kapcsolatokat tartottunk a falusi környezettel is. „Elépítettük a templomot!" mondják kritikusaink. - Lehet, ugyanők baráti körben áradoznak a Rómában megcsodált Tempiettóról, amiről Pogány Frigyes építésztörténész az alábbiakat írja: „Belső terében a mester eltért a hagyományos, az emberi test alkatából is kivetülő, derékszögű tengelyrendszertől; két egyenlő oldalú háromszög összemetsződéséből adódó 60 fokos tengelyrendszert alkalmazott. Itt is tétován keressük a rendet a térben, tekintetünk szinte izgalommal jár körbe az egymásba ütköző formák ritmikus váltásain. Azután ismét feltekintünk, és az architektúra felső zónája tudatosítja a teljes koncepció logikáját. íme, Borromini művészetében a centrális tér is dinamikával telített. Ha nem a testmozgásra, de körültekintésre, fokozott szemmozgásra ösztönöz. Vagyis arra törekszik, hogy képzeletünk ingerlésével tudatunkat is mozgásba hozza a térbeli rendszer „megfejtése" érdekében. Szemben a reneszánsz statikus terek alkatával, mely az ember ünnepélyes kereteként szinte egy szempillantással áttekinthető, a barokk terekben az építész - s ez a fejlett barokk térművészetre általában is jellemző - mintegy gátat állít szemünk elé, olyan mértékben, hogy a megejtés izgalmával késztessen a térbeli rend feltárására.