Esztergom és Vidéke, 1994

1994-10-20 / 42. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ESZTERGOMI HELIKON 5 j^wJSI HHHHÉhtee Moszkvai portré, 1985 Kántor János grafikusművész Miért a furcsa cím? S egyáltalán: mit jelent: gyűjteményes kiállítás? Már itt tartunk: összegzés? Erről, a 25 évről, életről-halálról, mindannyiunkról beszélgettünk Kollár István műteremlakásában, képválogatás közben. - Sokan tudjuk, hogy pályád tragikus élménnyel: halállal kezdődött. - Igen: 1966-ban, édesapánk halálakor vettem először tudatosan gépet a kezembe. Aztán 69-ben már kiállítottam - s két éve Gyuri testvérem halála zárt le bennem majdnem mindent. - Mára már, úgy érzem, valamelyest megnyugodtéil. - Talán meg... De hosszú hónapokon át ébredtem zihálva arra: Gyuri hív. Nehéz volt. Tudod, tudjátok, nekünk szinte mindig a másik volt az életünk... - Milyen anyagot állítottál össze? - Jó 120 kép: igyekeztem - Ball a Bandival együtt - tematikusan megcsinálni. Három-négy kör: a Rög-sorozat, cigányokról; aktok, remélem: eléggé rám jellemzők; portrék; Gyuri emléke; Öregek, magány; aztán a Válság. A mappákban rendszerezett, még keretezés, paszpartúrázás előtt álló, valamint a falon lévő „állandó tárlat" képei egyéni világba viszik a nézőt. Korai cigányfotóinak szereplői ritka önfeledtséggel mosolyognak ránk. Az aktok között éteri tisztasággal világít - Képileg így. De ebben benne van a belső düh. Ez a ciklus egy gyár eltemetéséről szól. Egy értelmetlenül elhagyott, feladott, leépített gyár temetéséről. A legfájdalmasabb: élő emberek életét temetjük benne! Ott voltunk fiatalok, az volt a fél életünk. Onnan Éváról, a Farkakról; Pistiről Kollár István fotóművész gyűjteményes kiállítása elé az Eltávolodás - Eva című kompozíció. A vakítóan gyönyörű akt örök Évánk asszonyi szépsége. Felrebbenő hófehér galambok Szenttamás háztetői felett - s, ellenpontként, ugyanarról, a kiürített műterem ridegségében, a testvér halálának percre pontos időpontjával: In memóriám K.Gy. Öreg, megfáradt, csalódott emberek: Magány. S végül a Válság ciklusa: képei egy felszámolt üzem falai között készültek. - Eletednek ezt a szakaszát hogyan dolgoztad fel? mentünk együtt kirándulni, haza, felvonulásra - mit tudom én! Ez egy akkora tragédia, szerte az országban... Tehetünk mi róla?!... Az életünk volt. - És a színek? Csak fekete-fehér képeket állítasz ki. - Próbálkoztam vele. Ha megnézed őket: lágyak, pasztelesek. - Itt van az előszobádban ez a gyönyörű kettős akt... mint a selyem, olyanok a fényei. Rózsaszín a testszín. Lágy szürkéket szeretünk bennük. Itt a finom kékek. Miért nem lu:>zod el? - Az enyém, de túlléptem rajta. Mára már a kemény, a karcos, a kontrasztos érdekel. Ebben élünk. Ez vesz körül. Erről kell beszélnem. Elhallgatunk. Közben telefonok: nyomda, barátok. Átlapozom újra a hatalmas mappákat. A Műterem, Éva, Galambok: In memóriám... S itt van, ovális keretben, kihívóan a Párkák triója. Három kortalan aszszony. Ok fonják életünk fonalát? Szigorúak, nagyon bizalmatlanok. Nem enyhülő tekintet. Néznek, néznek az idős hölgyek, a szélső fejét oldalra billenti - nem lehet betelni velük. Pedig... pedig lehet, hogy mindjárt belémcsíp valamelyikük! Közöttük mert hiszem három pulykaasszonyságról van szó... - ez bármikor megeshet!... Kollár István jubileumi kiállítása vár minket. Esztergom, Királyi Palota, Rondella: 1994. október 22. 17 óra. Együtt leszünk, együtt vagyunk, köszöntsük őt szeretettel. Képeit, világát, egymást őrizzük meg - újabb 25 évre. István, Pisti: gratulálunk! Rafael Balázs Országos, sőt nemzetközi jelentőségű esztergomi kiállítások megnyitását szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani. Úgy, hogy bevezetőként egy kis számjátékot ajánlunk. A címben foglalt két egyszerű szám között matematikailag jóval több a különbözőség, mint a hasonlóság; mégis, témák szempontjából valóságos ikrek. Évek, illetve olyan kiállítások számát jelölik, amelyek egymás nélkül - miként a sziámiak - valószínűleg nem is létezhetnének, noha nem egyidőben jöttek világra. 25 évvel ezelőtt, 1969-ben alakult meg az Esztergom Fotóklub, nevét a stúdió jellegű alkotóműhely létrehozása után, húsz éves korában változtatta Art-Fotóstúdióra. Megteremtették a nagyfilmes műtermi fotózás feltételeit, ugyanakkor erdélyi és felvidéki kirándulásaikkal, pilisi és tiszai túráikkal rendszeres lehetőséget biztosítanak a szabadtéri fényképezéshez is. Amilyen kicsi a műtermük-mai 33-as létszámukkal alig férnek el a Zöldház fedele alatti húsz négyzetméteren olyan nagy hírre-névre tettek szert. A 25 év alatt minden lehetséges elismerést elnyertek a Szegedi Fotószalon fődíjától a Pannónia Szalon kollekciódíjáig. Tagjai közül a legaktívabb húsz kiállító művésznek Budapesten és országszerte voltak tárlatai; külföldön pedig - csak az utóbbi öt évben Párkány, Zseliz, Pozsony, Cambrai, Frankfurt-Maintal, Denver (USA), Róma, Párizs, Rambouiellet, Espoo, Bamberg, Perugia, Berlin, Graz, Bécs, Salzburg, Ottertal-Kirchberg érdeklődő közönsége láthatta műveiket. rás a portré kategória fődíját nyerte el. Az 1992-es Esztergomi Fotóbiennálén Kovács Melinda a fődíjat, Csontó Lajos a Művelődési Minisztérium díját kapta meg. 1993-ban a Vigadóban Kovács Melinda a fotóművészeti biennálén az Aranykamerát és a vele járó nagydíjat (százezer forint) nyerte el. Fotóművészeti kiállítások a 25 + 9 jegyében A Fiatal Művészek Klubjának és a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójának (FFS) napjainkig kilencen voltak tagjai, jelenleg öten. Vezetőjük, Balla András egyben az FFS-nek is művészeti vezetője, a legmagasabb szakmai elismerés, a Balogh Rudolf fotóművészeti díj birtokosa. Szekeres Jánost a nemzetközi természetfotós szövetség, az IFWP (Párizs) választotta be tagjai közé. Jónéhányan részesültek magyar és külföldi alkotói ösztöndíjakban. A pályázatok alapján rendezett kiállításokon elnyert díjaik közül csak az utóbbi három év legnagyobb sikereit soroljuk: 1991-ben a Budai Várban az országos fotóművészeti biennálén Kovács Melinda kollekciódíjat, Csontó Lajos az experimentális, Balla AndVarga László Kodak-díjat kapott a Nimród pályázaton. 1993-ban a klub a Pannónia fotószalonon a legjobb kollekciódíjat érdemelte ki. A 25 éves együttes munka nemcsak az esztergomi fotográfiának szerzett kiemelkedő rangot, hanem a modern magyar fotóművészet fejlődésében, nemzetközi elismerésének növekedésében is meghatározó szerepet játszott. Az esztergomi fotóklub tagságán belül alakult meg ugyanis - még a 70-es években - az STB csoport, amely az első nemzetközi elismeréseket szerezte. Az ő alkotói és szervezői aktivitásuk eredményeként született meg és növekedett naggyá az Esztergomi Fotóbiennálé: a kísérletező ('experimentális), kreatív fotográfiát, valamint a képzőművészeti és a fotográfiai eszközök együttes használatával létrejött alkotásokat bemutató, kétévenként megrendezett országos kiállítás. A hamarosan megnyíló IX. tárlat pályázatát a fotogramra írták ki, vagyis a szakma legtekintélyesebb képviselőiből álló zsűri elé olyan, fényérzékeny anyagokra készült művészi kompozíciók kerültek, amelyeket a fény, hő és kémiai reakciók tudatos alkalmazásával, fényképezőgép használata nélkül hoztak létre. Ilyen módon elválaszthatatlan ikerpár a 25. és a 9. (IX.), és mindkettőre ráillik, ami a két számban matematikailag biztosan közös: a magyar fotóművészeiben páratlanok. Ezért természetes, hogy a két kiállítás ugyanazon a napon nyílik meg városunkban. Október 28-án, pénteken 14 órakor a Duna Múzeumban az Art-Eótóstúdió jubileumi kiállítása - 16 órakor pedig a Balassa Bálint Múzeumban a IX. Esztergomi Fotóbiennálé. A Művelődési Minisztérium nívódíjával és Komárom Megye művészeti díjával kitüntetett esztergomi alkotó közösség kiállítása megnyitóján veszi át a képviselő-testület által adományozott Pro Urbe Esztergom kitüntetést. N.T.