Esztergom és Vidéke, 1994

1994-10-13 / 41. szám

10 10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Vasárnap délelőtt kilenc óra, Erzsébet-park: özönlenek a németek. Többnyire az idősebb korosztályból. Mi van itt: zarándoklat? Ennyien csak arra jöhettek... A Sobieski-szobornál szálltak partra, s hogy össze ne keveredjenek, egyegy táblát magasra tartó urak köré csoportosultak. Az eleje már a Kossuth hídnál járt, a vége most szállt ki a három hajó egyikéből. Lehettek vagy két-háromszáznyian, s kizárólag németül beszéltek. S az éppen arra járó újságírót természetesen furdalja a kíváncsiság: honnét és miért e zarándoklat? Megkérdezvén az ötödik tárcsás embert, kiderült, szó sincs zarándoklatról, ezek a jól szituált hölgyek és urak a legnagyobb német utazási iroda szervezésében látogattak városunkba. Partra szállás után néhány mondatos tájékoztatást kaptak - pesti idegenvezetőktől, akik - mint fültanúja voltam -elmondják, hogy Beethoven, a nagy zeneszerző is írt egy művet a fent látható Bazilika felszentelésére, de az olyan lassan épült, hogy a művész inkább Olmütz javára ajánlotta fel a remeket. No és azért nem épült magasabbra a Bazilika, mert az osztrák császár nem akarta... Mint eme pesti úriembertől megtudtam, e rövid „városismertető" után irány a Várhegy s gyorsan felsétálnak a Bazilikához, s a visszaséta után hajóval folytatják az országismerkedést. Az esztergomi látogatásra írd és mond van másfél órájuk. a „zarándoklat" már sokadik a sorban. Senki sem telepedett az útjukba, senki sem csalta ki zsebükből ravasz módszerekkel márkáikat, hacsak a Lisztszobor melletti sarkot nem számítjuk. Nálunk, szerencsére még a Bazilika is ingyenes, nem úgy mint Pécsett, ahol ugyanezért, a puszta megtekintésért potom 60 Ft-ot kérnek. Még az ebédet sem itt költötték el. A vendéglősök Esztergom = másfél óra Bátortalanul felvetettem, hogy talán a Keresztény Múzeumot mégiscsak érdemes volna megtekinteni, hiszen ott mennek el mellette... Nem fér bele az időbe - kapom a választ -, különben is, most alacsony a vízállás, és ezért a hajók csak lassabban haladhatnak. Egy szó mint száz: itt járt városunkban - az idegenforgalomból megélni óhajtó Esztergomunkban - több száz pénzes nyugati turista, anélkül, hogy bármit is költött volna! Ha csak a kincstári belépőt nem számítjuk... S ez pesti lobbija bizonyára erősebb. Ez a másfél órás itt-tartózkodás azonban mégiscsak felháborító. A világ bármely táján kitalálnának valamit, hogy ottfogják őket és pénzeiket. A gond nem újkeletű, hisz már századunk harmincas éveiben is eme átmenő turizmus lehetetlen voltáról cikkeztek az esztergomi lapok. De akkor létrehozták a Szent István artézi fürdőt, amely a kor színvonalas fürdővárossá tette Esztergomot. De napjainkban?... Amikor az idegenforgalomra fordítandó pénzek sorsáról döntenek városunkban, rendszerint az ellenérv győz: ha csak villámlátogatókkal számolhatunk, minden fillérért kár. Bizony ez az ördögi kör tipikus esete. A véletlen úgy hozta hogy e vasárnapot megelőzően családommal Szentendrén jártam. S annak ellenére, hogy szombat délután volt, a centenáriumi Szőnyi István kiállításon rajtunk kívül csak egy japán és egy magyar lány kettőse gyönyörködött a mester alkotásaiban. De az utcán ott özönlött a külföldi népség: olasz, német, angol szó váltotta egymást. Az egész város egy hatalmas nagy korzónak tűnt. S az idegenforgalmi bóvli azonban - a tömött butikok tanúsága szerint-gazdára talál. S a hangulatosabbnál hangulatosabb bazárok csak úgy sorjáznak. S horribile dictu, még az utcasarki zenész is, egykori tanítványom, esztergomi volt. Jót mosolyogtunk egymásra. Évekkel ezelőtt Erdélyben a szépséges Szent Anna-tónál jártam, s meglepett, hogy ott egyetlen büfé sincs. Talán még mi is ott tartunk?... Sebő József Találkozás a zsidók egyik megmentőjével Szendrei Róbert esztergomi egyetemi hallgató, volt ferences diák ösztöndíjasként az amerikai NIAGARA egyetemen tanult az előző tanévben. Tapasztalatairól lapunkban eddig három levelét is olvashatták. Sorozatunkat folytatjuk. Az egyetemi tanulmányain túl több meghívásnak tett eleget, így találkozott az 1956-ban kivándorolt Baranszky Tibor tanárral, aki az 1944-es zsidóüldözés idején több mint háromezer embertársa életét mentette meg. Szendrei Róbert leveléből: - ,Az USA-ban töltött hónapok sokszor elgondolkoztatnak azokról, akik az elmúlt évtizedekben nem tudtak vagy nem akartak hazatérni, s Magyarországot elhagyva új hazát kerestek az új földrészen. A magyar emigrációt négy nagy csoportba szokták osztani. Az 1920-as évekre volt tehető a II. világháború előtti emigránsok legnagyobb hulláma. 1945-47 között is sokan emigráltak. Az 1956-os szabadságharc után is sok magyar választotta lakhelyéül az Egyesült Államokat. 1958-89 között minden évben akadtak olyanok, akik az Egyesült Államok kormányától letelepedési engedélyt kértek. Szerencsére sikerült majd mindegyik emigrációs szakaszból származó magyarral találkoznom. Az 1945 előtti emigránsok közül egy második generációssal beszéltem, akinek az édesanyja volt az, aki az USA-t választotta hazájának. Prof. dr. John Németh matematikát tanított a buffaloi állami egyetemen. A beszélgetés felénél angolra váltott, mert magyarul édesanyja halála óta (1973) nem beszélt. Nagyon sok olyan személy talált menedéket az USA-ban, ki országa történelmének meghatározó alakja volt, és politikai okok kényszerítették arra, hogy végleg távozzék. Buffaloi tartózkodásom alatt alkalmam volt megismerni Baranszky Tibort, aki 1956 után kényszerült az USA-ba. 1944 októberétől 1944 karácsonyáig a vatikáni magyar zsidóvédelem igazgatójaként több mint háromezer ember életét tudta megmenteni. 1981-ben a Yad Vasham zsidószervezet emlékéremmel, ünnepséggel és faültetéssel tisztelte meg a sokszor saját életét is veszélyeztető nemes tevékenységet. 1978-ban Jimmy Carter elnök megbízásából tagja volt az USA Holocaust Emlékbizottságának. Az ő munkája bizonyítéka a katolikus egyház egyik törekvésének: az emberi élet mentésének bármilyen veszélyben, hiszen munkáját Angelo Rótta pápai követ felkérésére végezte. Akoinmunista diktatúra alatt ellenvéleményének adott hangot, amiért 1948-ban bebörtönözték. 1953-ban amnesztiával szabadult. Börtönéveit többek között Hóman Bálinttal, Asztalos Jánossal, Esterházy Pállal töltötte. A forradalom leverése és vérbetiprása után a kegyetlenkedések elől az USA-ba menekült, ahol német, latin és angolszakos tanárként dolgozott. Ma már nyugdíjas éveit családjával Buffaloban élvezi." (folytatjuk) (Pálos) Civil szerveződések - DNDSZ Demokratizálódó társadalmunkhoz hozzátartoznak a mind nagyobb számú civil szerveződések. A Dolgozók Népi Demokratikus Szövetségének 78 ezer tagja van. Országos központjuknak Budapesten az újpalotai Száraz nád utcai székház ad otthont. Komárom-Esztergom megyei szervezőjük Bodrogai Sándor (Esztergom, Kossuth L. u.73.), aki az országos szövetség gazdaságpolitikai munkáscsoportjában is tevékenykedik. Gazdaságpolitikai irányelveik nemrég történt kidolgozásában is részt vett. Tőle kérdeztük: - Mit tenne a gazdaságban a DNDSZ? - Az irányelvek kidolgozására a jelenlegi objektív helyzetet vettük figyelembe. Továbbá olyan megoldásokat választottunk, melyek rendszerváltozás nélkül valósíthatók meg. Ennek egyetlen feltétele a baloldali erők összefogása és egységes fellépése. A mi szervezetünk irányelvei a jelenlegi polgári demokrácia viszonyai között a dolgozó nép közvetlen érdekeit hivatottak szolgálni. Ehhez kérjük a dolgozók és a más társadalmi szervezetek támogatását. Gazdaságpolitikai irányelvünk a ma létező tulajdonformákra épül: állami, tőkés magán- és szövetkezeti tulajdonra. Első teendőnknek az állami és a társadalmi vagyon elherdálásának törvényes megszüntetését tekintjük. A felelősök számonkérését. A Vagyonügynökség alapvető feladatát az állami vagyon védelmében és gyarapításában látjuk. Az elmúlt években egyesek kezében nagy vagyonok halmozódtak fel. Eredetük bizonytalan, ezért kötelező vagyonnyilatkozat szükséges, továbbá a törvénytelenül szerzett vagyonok visszajuttatása a tulajdonosoknak. Meg kell fékezni az inflációt. A termelés és az árualap bővítése a forint leértékelésének megszüntetését eredményezi. A termelés beindítása a bővített újratermelés megszervezése a gazdaság fellendítését eredményezi - a fogyasztói árutermeléssel, a lakosság elszegényedésével szemben. Az erős, jól működő állami vállalatok, kereskedelmi hálózatok, mezőgazdasági szövetkezetek és az állami gazdaságok szervezését támogatjuk. A magánvállalkozásokat bevonva az ország gazdasági életébe. Jelentősen csökkenthető a külföldi áruk szerepe a hazai áruknak való elsőbbség biztosításával és stabil belső piaccal. A külső, főleg keleti piacok visszaszerzése, elsősorban a minőségjavítása révén. Az állampolgárok közös teherviselését tényleges vagyonok és a jövedelmek alapján határoznánk, illetve állapítanánk meg. Gazdasági fellendülést és hatékonyabb irányítást kell kialakítani. Meg kellene szüntetni a pénzügyminisztérium több évtizede tartó igen nagy károkat okozó kiváltságos helyzetét. Mi a gazdasági kabinet megalakítását tartjuk indokoltnak. E munkában részt vennének a tudományos intézetek és a tudományos akadémia. Az ellenőrzésekbe a bankokat is bevonnánk. A rendszerváltás óta eltelt évek igazolják, hogy a pénzügyi politika nem szolgálja a termelés beindítását. Jelenleg csak monetáris célokat elégít ki. A szerkesztő megjegyzése: A DNDSZ gazdaságpolitikai irányelvei vitát veüthatnak ki a másként gondolkodók télborában. Vannak köztük olyem tételek, melyek az elmúlt fél évszázadban nem hoztak eredményt, károsak voltak. Vannak közöttük mindannyiunk által áhított igények (stabil piac, csökkenő infláció, növekvő termelés...) Természetesen mások véleményét is várjuk! (Pálos)