Esztergom és Vidéke, 1994

1994-10-13 / 41. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Testvérvárosunkban, Ehingenben Az Esztergom-Ehingen Baráti Társaság szervezésében október 2-án délután öt órakor az ehingeni városházán bensőséges kis ünnepség keretében nyitották meg Vincze László esztergomi festőművész kiállítását. A művész 25 festményét vitte magával, melyek eddigi munkásságát reprezentálják. Hogy mégis 59 képe látható a kiállításon, annak egyszerű magyarázata: kicsit korábban érkezett, és az ehingenieknek környékük megfestésével kedveskedett... A kiállítás kedves színfoltja volt Brigitté Brzoska gyönyörű portréja, mely még a festőállvánnyal egyült került a helyszínre. Dr. Wolf Brzoska úr, az Ehingeni Baráti Társaság elnöke megnyitójában megemlékezett a magyarok Németország egyesítésében játszott szerepéről, továbbá utalt az ehingeni polgárőrség augusztus 20-i esztergomi ünnepi műsorára, s szólt arról is: nem véletlen, hogy e viszontlátogatásra éppen október 3-i nemzeti ünnepük előestéjén került sor. Ezután a magyar résztvevők néhány korty eredeti hazai borral kínálták a meghatóan nagy létszámban megjelent ehingeni polgárokat. A társaság kellemes hangulatban sétált át a Lindenhalleba, ahol Vincze Katalin és Vélsz Péter operaénekesek kétórás dalestet adtak Wolfgang Gentner zongorakísére tében. A művészcsalád legkisebb leánya és vőlegénye fergeteges sikert aratott Schuman, Mozart, Bizet, R. Strauss, Puccini, Lehár és Kálmán Imre műveivel. Az igen színvonalas produkciót Ehingen város lelkes közönsége állva köszönte meg. Ismét erősödött a két város közötti testvérkapcsolat. Jó volt érezni, hogy szeretnek bennünket, jó volt Ehingenben esztergominak lenni! Esztergom-Ehingen Baráti Társaság Jó! Nagyon jó, különösen kánikulában, ragadós melegben, s méginkább a helyi palackozóban. Az esztergomi Szent István Gimnázium diákjai részesültek abban a szerencsében, hogy - szó szerint - test-, azaz szájközeiben élvezhették a friss, habzó, hűsítő italokat. Literszámra. Erről és hasonló élményekről beszélgettünk az iskola két tanárával, Bogáthy Beátával és Gyóni Erikával. Mindketten német szakosak, mindketten szorgalmazói annak a baráti viszonynak, amely néhány éve alakult ki az esztergomi iskola és egy bambergi gimnázium között. Éppen a napokban utaztak haza vendégeik. - Hogyan született ez a kapcsolat? - 1991-ben jött egy levél a Városházára bambergi iskolacímekkel. Mi is választottunk közülük - kezdi Gyóni Erika. -Bamberg egyike Esztergom testvérvárosainak. Ok ezért keresték a lehetőségeket? Milyen iskoláról van szó? - Arrafelé az ilyen iskolakapcsolatok magától értetődőek. Ok is, a Clavius Gimnáziumból, utaznak mindenfelé, Angliába, Franciaországba, Görögországba. Itt „keleten" mi vagyunk az első partneriskolájuk. Egyébként ez egy nagyon nagy, közel háromezer diákot tanító gimnázium. - Hogyan fogadták a jelentkezést? - Komolyan! Megírtuk nekik, hogy nálunk az egyik tanított idegen nyelv a német, s mindenféle közös kalandra kaphatóak vagyunk. -Mikor utaztak ki először? - 1992 nyarán, mintegy húsz istvános diákkal. - Nagyon jó szervezők, gondolom, Önök is ezt tapasztalták! - Valóban. Christine Eberwein és Alfréd Walther, bambergi kollégáink, akik az iskolában a kapcsolat felelősei, hihetetlenül gazdag programmal vártak minket. -Bamberg mindenkit elbűvölhetett... - Bamberg gyönyörű! Emellett elvittek minket Nürnbergbe is, voltunk Fránkische Schweizban - ez egy nagyon kedvelt kirándulóhely, az ő Dunakanyarjuk. - A felnőttek, az iskola diákjai hogyan kapcsolódtak be a programba? - Az ottani igazgató fogadott bennünket, az egyik igazgatóhelyettes pedig, Paul Wasserscheid szinte állandóan velünk volt. -Milyen az ottani iskolai élet? - A tanév végén éppen egy érdekes ünnepségsorozat közepébe csöppentünk: Zsidó hét volt az iskolában. -Milyen céllal rendeztek? - A német intelligenciában nagyon erős a toleranciakészség. S ezt az oktatásban is érvényesítik. Rendeztek egy gazdag és őszinte kiállítást a német zsidóság életéről, és láthattuk az iskola saját színházi produkcióját, az Anatevkát - ez, mint egy pillanat alatt kiderült, a Hegedűs a háztetőn. Városi ügy volt! Helyi színészekkel, zenészekkel együtt játszották. - Tetszett? - Nagyon! A mieink azóta is nyúznak: mikor csinálunk mi is ilyesmit? - És a kóla? -Elvittek minket egy kólagyárba, ahol régi reklámfilmekkel, szendvicsek halmával, ajándékokkal, s ami a legfontosabb: tengernyi kólával, fantával fogadtak bennünket. -Ez a kapcsolat kezd megerősödni. Idén már másodszor jártak itt a bambergiek, s itt is szervezik az új utat a következő nyárra. Mivel várták őket? - Legelőször Popovics György igazgatónk fogadásáról kell szólnunk - folytatja Bogáthy tanárnő. Nagyon élvezték iskolatörténeti előadásait. Izgalommal ültek be olyan órákra - mint mi is Bambergben -, ahol valamilyen módon be is tudtak kapcsolódni a munkába. - Mennyire halad együtt a két képzési forma? - Erről sokat lehetne beszélni gondolkodik el Gyóni Erika. - A mieink elméletben talán többet tudnak. De ugyanakkor van náluk egy nekem nagyon tetsző valami, amit egyfajta „életkészségtárgynak" lehetne nevezni. - Ez mit jelent? - Megtanulják az életben való mozgást. Aki 18 évesen kikerül a nagybetűsbe, megáll a saját lábán: be tud menni egy hivatalba és elintézni magának valamit. Képes arra, hogy továbbtanulása ügyében eljárjon. Ez nálunk: hiányzik. FIZESSEN ELO -FÉLÁRON! AZ ESZTERGOM ÉS VIDÉKÉRE A NEGYEDIK NEGYEDÉVRE IS! Megrendelhető a szerkesztőségben: GRAN TOURS Utazási Iroda, Széchenyi tér 25. - Aitaiaoan gyaKoriatiasaDDaK teszi hozzá Bogáthy Beáta-de azért ugyanolyan fiatalok, mint a mieink. - Tetszett-e nekik Esztergom? - Igen. Megnéztük az összes érdekességet, s örülök nagyon annak - folytatja Bogáthy tanárnő -, hogy el tudtam menni velük a Suzukiba. Kinn mostanában nem lehet autógyárat látogatni. - Délutánonként, esténként? Merre jártak, mit csináltak? - Jártunk Szentendrén, Budapesten. A gyerekek egyébként ugyanúgy családoknál voltak, mint a mieink kint. Hamar itthon érezték magukat! A tanárok pedig, saját költségükön, ami nekik igazán nem gond: panziókban laktak... Esténként, vendégeinként: élvezték a magyar konyhát... - Mi lehet a legnagyobb értéke az ilyen kapcsolatoknak? - A gyerekek nagyon gyorsan beilleszkednek a más nyelvi környezetbe. Otthonosan mozognak - s ezt a felszabadultságot német beszédükben azóta is tapasztaljuk. Talán ez a legfontosabb! Bízzunk abban, hogy egyértelművé válik a minket követők számára: tanulni kell, menni, világot látni. Csak így lehet szélesebb látókörük, hogy végre valóban otthon legyünk ebben az oly sokat emlegetett, s megvalósulni oly nehezen akaró Európa-házban. Nekik talán: sikerül. Rafael Balázs Útközben, pihenőben az esztergomiak