Esztergom és Vidéke, 1994
1994-10-06 / 40. szám
10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Maier-Kránitz László verseiből Jelenkor Varrógép gyorsasággal haladunk, időként sűrűn hátranézünk. Nem látjuk a lódent, sem a buggyos gatyát, ma nem öltöztet az egyformaság. Mindenkinek más és más alakú foltot varr a varrógép. Földre hullott mennyország A vonalak kontúrozottak, a fekete sávok átszelik a szűzi tisztaságot lucskos sárral szennyezik be cipőm orrát s a földre hullott mennyországot. Bosznia Az erőszak rettenetében éltek. Tele lázálommal, képpel, és a vágóhíd illatával. Nem tudjátok, a kés miért fényes, sem azt, hogy szemközépbe vagy háthajlatba lőnek. (A szerző a Mindszenty iskola tanára) FIZESSEN ELŐ -FÉLÁRON! AZ ESZTERGOM ÉS VIDÉKÉRE A NEGYEDIK NEGYEDÉVRE IS! Megrendelhető a szerkesztőségben: GRAN TOURS Utazási Iroda, Széchenyi tér 25. ESZTERGOMRÓL AZ ESZTERGOMIAKNAK! A VÁROSI POLGÁRSÁG HETILAPJA! LEGYEN OLVASÓNK ÖN IS! Kis K.D. kalandjai, : avagy jelentések égy gyerrnekkocsiból 4, Kis-Duna sétány Sétány? A neve legalábbis. De hogy valóban sétány-e, arról bárki könnyen meggyőződhet, ha mondjuk késő délután egy nyugodt, békés sétára vágyva végigbandukol a csodálatos platánsor alatt. Meg kell mondjam, ez a kedvenc helyem. Annak ellenére, hogy azon szomorú visszásságok élményeit, melyekről korábban beszámoltam, jórészt itt éltem át. De kezdjük az elején. Á sétány mindkét végén, sőt a sétány mindkét részének két végén ott a tábla: behajtani tilos, kivéve engedély. (Uram bocsá', még sebességkorlátozó tábla is ki van téve, de ennek túllépése már igazán bagatell ügy, nem is foglalkozom vele...) Szóval, a behajtást tiltó, illetve korlátozó tábla ellenére mégis meglehetős nagy a forgalom. Gondolom, olyan vezetők rendelkeznek behajtási engedéllyel, akiknek valamely oknál fogva mindenképp autóval kell ide jönniük - megfigyeléseim szerint pedig a kocsi - illetve motorforgalom majd kilencven százaléka átmenő forgalom. (Jó, elképzelhető, egyszerű áthajtás is belefér az engedélybe - no de ennyinek lenne...?) Á tábla valószínűleg nem véletlenül van kitéve. A platánsor valóban sétány, Esztergom ékessége - szép, tiszta őszi időben páratlan látvány, ahogy a platán- és gesztenyefák változatos, színesülő zöldje tükröződik a szelíden kanyaruló Kis-Duna vizében. Minden évszakban, napszakban megvan e hely sajátos szépsége; szeretik is érte mind az esztergomiak, mind a turisták. Kánikulai napokban különösen kedvelt. Szándékos tehát és megszívlelendő a behajtani tilos korlátozó tábla, ami nem csak az emberek, de a fák érdekeit is védi. A platánok nemigen szeretik a kocsik ontotta gázt, ez egyértelműen kiderült - mint hallom, mert ugye, hol voltam én még akkor? mikor a városközpont átépítése miatt átmenetileg ide terelték a forgalmat. A hatalmas fák, állítólag a sűrű lombkoronájuk alatt megszoruló széndioxidtól, sorvadozni kezdtek. Azóta, hál'istennek jobban odafigyelnek rájuk. (Múltkorjában például, láttam, ártó gombáktól tisztították meg törzseiket. Kár, hogy feljebb, a lombok közt nem tisztogattak, ahol a letört ágak megszorulnak, pedig azok veszélyesek lehetnek az arra sétálókra, hisz bármikor, bármilyen kis szélroham lökésére lepotyoghatnak.) Visszatérve a behajtani tilos (kivéve engedély) táblára, egész egyszerűen fittyet hánynak rá. (Csakúgy, mint a 20 kilométeres sebességet megkövetelőkre.) Engedély ide, engedély oda, úgyse kéri senki; itt a legrövidebb az út át a városon! A fiatalok előszeretettel használják motorospályának - végül is, túlzsúfolt útjainkhoz képest, itt viszonylag nem nagy a forgalom. Ilyenkor nyáron gyakorta horgászok zúgnak végig kis (ám annál nagyobb hangú) motorjaikkal, fölfelé, a valamikori Labor MIM épülete előtti Kis-Duna ághoz. A sétány kedvelt helye a kutyájukat „sétáltató" kerékpáros, illetve motoros tulajdonosoknak is. A gazdi fent trónol járművén, állatja pedig a póráz végén nyelvét lógatva lohol utána - legyen akármekkora a kánikula. De láttunk még különbet is! A derék gazdi bent ült a kocsiban, egyik kezével a kormányt fogta, a másik kinyúlt az ablakon és markolta a pórázt, melynek végén ott ügetett a szerencsétlen állat. Bizony, mindezek a Kis-Duna sétányon történnek, nap mint nap. A sétánynak az a fele, amelyen a városi strand is található, még többet szenved az amúgy korlátozott, illetve tiltott forgalomtól. Főleg mióta megnyílt ott a Termál büfé. Múltkor nyolc (!) ott parkoló személyautót és négy motort számoltunk meg - még az újonnan megnyitott Malom utcába is jutott belőlük! Vajon hánynak volt közülük engedélye? Attól tartok, senki se kérdezte meg tőlük. Meg kell jegyeznem, hogy mindez még a nagyszabású és többszöri sétány-feltörés előtt történt. A strand előtt parkoló autóknak nem sok köze lehet hát a közelben folyó építkezéshez. Ez persze csak akkor derülhetne ki pontosan, ha valaki megérdeklődné tőlük, mit is keres arra járművük. Nagyon úgy tűnik, a sétány sokmindenkié, ám egyre kevéssé a nyugodtan sétálni vagy gyerekeiket sétáltatni vágyóké! Próbálkoztunk a sétány folytatásával, az Erzsébet parkkal is, de hamar lemondtunk róla. Az ugyanis a motoros fiatalok találkozóhelye akkor legalábbis az volt, mikor mi háromszor-négyszer arra jártunk. Pedig micsoda paradicsomi hely lenne, ha tényleg park lehetne, amúgy európaiasan, sövénnyel, virágokkal, gyeppel, padokkal, netán egy jól felszerelt játszótérrel - de ne álmodozzak. Rossz, szegény világba érkeztem. Reméljük, az én gyermekeimnek tán jut majd szép sétány is, park is, játszótér is Esztergomban. Eddig még nem említettem, hogy némely kismotorosnak nem elég jó a mélyebben fekvő autóút a sétányon, hogy visszatérjünk kedvelt helyemre. Szívesebben közlekedik följebb, a gát részén, ami viszont járdaként kifejezetten a gyalogosoké. Kerékpárosok még nagyobb számban száguldanak odafönt; elvégre ott nem kell autóktól tartaniuk, csak sétálóktól, babakocsiktól, kiszámíthatatlanul ide-oda bukdácsoló apróságoktól. Nagyon szeretem a kerékpárokat; nincs ugyan olyan klassz hangjuk, mint az autóknak, de nem mennek olyan gyorsan, így tovább szemmel követhetem őket és láthatom rajtuk az embert is, akitől mozog az egész. De azt azért nem kedvelem, ha mondjuk hátulról feltűnnek hirtelen-váratlan ott, ahol semmi keresnivalójuk, és sokszor olyan gyorsan jönnek, hogy csak úgy elzúgnak néhány milliméterre tőlünk Anyámat mindez annyira boszszantotta, hogy elpanaszolta a rendőrkapitány úrnak A kapitány úr igazán kedves figyelmességgel hallgatott minket (én is beleszóltam, bár, gyanítom, senki sem értett meg, de végül is csak anyámnak helyeseltem), megköszönte az információkat és megígérte, hogy kevés emberük ellenére a jövőben jobban odafigyelnek majd a sétányra. Azóta időként valóban végighajt a Kis-Dunaparton egy rendőrautó, általában, ahogy megfigyeltük, szombat vagy vasárnap kora délelőtt, amikor a legkisebb ott a forgalom. Biztos ez is amolyan Murphy törvénye-dolog; ha ők jönnek, véletlenül sincs a közelben se motor, se autó! Joggal megy tehát a jelentés; a Kis-Duna sétányon csend és béke honol. (Csak tájékoztatásul: ma, egy szerdai napon, délelőtt fél tizenegytől tíz percen keresztül számoltunk. Ez idő alatt tizenegy személyautó haladt át a sétányon - a szó szoros értelmében át! - és öt motor.) A buzgó rendőröket egyetlenegyszer láttam igazoltatni - ez persze nem jelenti azt, hogy gyakorta, akár napjában kétszer-háromszor is feltűnjenek a Kis-Duna sétány különböző pontjain, hogy nyakon csípjék a szabálytalankodókat, és csak én nem látom őket. Bár nem hiszem. Mert ha így lenne, tán némileg csökkenne a forgalom. Sőt, talán a kutyatulajdonosok is magukba szállnának és igyekeznének pórázon fogni kedvenc állataikat. Esetleg az se nagyon fordulhatna elő, hogy bizonyos intim részüket mutogató alakokkal akadjunk össze. Bizony, találkoztunk ilyennel is, mégpedig a Kis-Duna-part sziget felőli oldalán, a Geszte fasoron, pár méterre a Bottyán hídtól. Sőt, alig néhány lépésnyire onnan egy párt is láttunk, akik azt művelték, amit általában zárt ajtók mögött művelnek az emberek. Biztos nekik is lett volna zárt ajtajuk, mert, mint később kiderült, autójuk is volt - ám valószínűleg szeretik a közönséget. Ezekről anyám már be sem számolt a rendőrségnek, úgy elkedvetlenítette a rendőrkapitány úr segítőkészségének hiábavalósága. Tudom, kevés a rendőr. Sok, nagyon sok a komoly bűnügy. Sétányunk azonban csak egy van. És annak is már csak a neve sétány. (Várady)