Esztergom és Vidéke, 1994

1994-09-01 / 35. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Kis K.D kalandjai, avagy jelentések egy gyermekkocsiból 1. ZAJOK Nemrég jöttem a világra és el vagyok képedve, micsoda zaj van ezen £ - máskülönben igazán barátságos helyen. Nem mondom, odabent sem volt az a nagy csend, de ami idekinl van...! Van egy klassz babakocsim, nem olyan divatos, mint a mostaniak, de én nem bánom. Sokkal jobban ringat és magasabban vagyok benne a földtől, Ez utóbbi már csak azért is jó, mert idefönt jobb a levegő, meg aztán nagyobb biztonságot nyújt bizonyos tolakodó állatokkal szemben. (Erről majd később.) Főleg azonban azért kedvelem a kocsimat, mert kényelmesen hasonfekve szemlélhetem a hallatlanul érdekes világot, a szép várost, ahová születtem. Külön örülök, hogy ide kerültem; itt nyitott szemmel felnőni annyit jelent, hogy már félig tudom is a majdan megtanulandó történelemkönyvet! Csak ezek a bántó zajok ne lennének! Eleinte nemigen tudtam, mik azok az autók, motorok. Most már nagyjából ismerem őket, és meg kell mondjam, nagy csodálója vagyok ezeknek a szerkezeteknek. Színesek, mozognak és mozgás közben még hangot is adnak! Igaz, büdösek is, de anyám ügyel rá, ne töltsünk sok időt a közelükben, amikor azért ülünk le valahová, hogy nézhessem őket. (Szagolhatjuk épp eleget, mikor elkerülhetetlen, hogy az utunkba kerüljenek, mondjuk vásárláskor...!) Csakhogy amikor anyám olyan helyekre akar vinni, ahol nyugodtan alhatnék a szabadban, és ott bukkannak fel váratlan, durva zajjal, ahol nem is szabadna nekik, akkor bizony mérges vagyok. Nemegyszer ébresztett már fel elzúgó motor tolakodó, erős hangja. Riadtak már fel arra, hogy ágyuktól fél méterre elporzik egy őrületes hangú motor jó büdöst hagyva ronda hangja után? Hát, nem kellemes! Apropó, riadás. Ezeket az autórisztókat képtelen vagyok megszokni. Meg nem is igazán értem; annak a szerkezetnek, ami arra szolgál, hogy megzavarja az illetéktelenül nyúlkálókat, miért kell éles hangon felvinnyognia, amikor gazdája kinyitja vagy becsukja a kocsiajtót? Vagy ha gyanútlan járókelő sétál el közel hozzájuk? Előfordult, úgy megijedtem a váratlan éles hangtól, hogy majd kiestem a kocsimból. Azt mondják, érzékeny jószágok ezek a riasztók. Igen, de én is érzékeny vagyok, és nem vagyok tolvaj! Engem miért kell ijesztgetni? Akadnak aztán jócskán más jellegű zajok is. A szigeten sétálva egyszer épp elszenderedtem, amikor irtózatos erős hang zavart fel. Meglepetten pislogtam, mert ilyet mindezidáig nem hallottam. Anyám rettentően mérges volt, mert nem bírtam újra elaludni, amikor ugyanis továbbsétálva újra kerülgetni kezdett az álom, az az izé megszólalt, és akkor egy kicsit már én is dühös voltam. Kiderült, hogy ez a strand hangosbemondója. Hát, hangosnak hangos, az már igaz. De még milyen hangos! miért kell az utcán üvöltve beszélgetni. Ezt főleg fiataloknál figyeltem meg. Süketek talán? Csomó érdekes dolgot megtudhat róluk az ember, még csak nem is kell különösen hegyeznie a fülét, de aztán rájön, hogy nem is olyan érdekesek azok a dolgok. No és bizonyos szavak állandóan visszatérő használata, amiből jobb ha nem is idézek, mert mint kiderült, nem épp szalonképesek. De akkor meg miért harsogják szerte a világba? Bizonyára vannak infonnációk, amiket motorról, illetve bicikliről feltétlen meg kell osztani motoros, illetve kerékpáros partnerünkkel. Meggyőződésem azonban, hogy folyamatos beszélgetésre egyik jármú sem alkalmas. (Itt jegyzem meg, van Jó messzire elhallatszódhat! Sokáig tartott a kánikula. Egy ideje elég rosszul alszom, pedig anyáin nyitvahagyja az erkélyajtót, hogy az éjszakai levegő egy kicsit felüdítsen minket. Ez ugyan nem történik meg, ellenben késő este zenét hallgathatok odakintről, akár alszom, akár nem. Megtudtam, hogy ez a disco-zene. Ha nagy leszek, biztos én is járok majd discóba. Most azonban még kicsi vagyok és nem vagyok kíváncsi rá. Engen ugyan, ha elalszom végre, nem zavar, de anyám haragszik érte és ideges tőle. Márpedig én jobb szeretem, ha anyám nyugodt. Az emberek máshogy is tudnak zajongani, nem csak gépeiken keresztül. Fel nem tudom fogni például, hogy egy kilenc év körüli biciklis fiú „hódolóm"; valahányszor elszálguld mellettünk, nagyot rikkant babakocsim felé, mindenképp úgy, hogy felébredjek. Anyámnak, mire észreveszi, már nincs ideje kitérni. Bizony, ilyen is van!) Folytatva a zajok sorát, az nem világos számomra, hogy iniért kell például a Kis-Duna két partjáról harsányan megtárgyalni, ki milyen kukacot talált, vagy hol milyen a kapás. Gondolom, nem én vagyok az egyedüli, akit ez nem kimondottan érdekel. Esetleg később, ha majd én is horgászokSzóval hangoskodó ez a világ és tapintatlan. Az autókon kívül különösen a gyerekeket figyelem. Nem kell túl magasra emelnem a fejemet, hogy lássam őket. Közelebb vannak hozzám. Kedvelem őket, szimpatikusabbak, mint a felnőttek. Azt azonban ki nem állhatom, ha annyira közel jönnek, hogy kishjján bemásznak hozzám a kocsiba, vagy fittyent hányva arra, hogy esetleg alszom, lelkes üvöltéssel közlik szüleikkel, milyen aranyos kisbaba vagyok. Nem hiszem, hogy ők a hibásak, hiszen még kicsik, honnan is tudnák, hogy kell viselkedni. Jó szüleiknek kéne valahogy irányítani őket - habár.... Mondhatják erre: egy utcán alvó kisbabát felverni nem nagy ügy. De talán itt kezdődik a másikra való odafigyelés. Na, hát engem már annyiszor felzavartak, hogy megfogadtam, ha nagy leszek, nem leszek tekintettel a babakocsikban alvó kissrácokra! Nem lehet elég korán kezdeni; hadd' edződjön az a gyerek, szokja meg a zajt, hisz tele van velük ez a - máskülönben igazán barátságos... - világ! (Váradi) Mirci Murci újabb találkozása az ördöggel Kandúrunk a városban sétálva összefutott régi kedves ismerősével, az ördöggel. - Hogy van, Macska úr? - kérdezte az alvilági úr udvariasságával. - Megvagyok, köszönöm - válaszolta szerényen amaz. - Mit szólna hozzá, ha kisétálnánk Szentgyörgymezőre, és ott beülnénk egy kiskocsmába? Szeretnék önnel elbeszélgetni. Van egy két agytekervényeimet birizgáló gondom, ön bizonyára segít megoldani őket - ajánlotta Mirci Murci. - Semmi akadálya, menjünk és valahol megcsüccsenünk. Áthaladtak a Vízivároson és közben leszögezték, hogy ez a város legpatinásabb, szívet-lelket gyönyörködtető része. Az ördög sanda pillantást vetve a Prímási palotára megjegyezte: - Hol inkognitóban, hol anélkül, de többször is voltam benne, belülről is jól ismerem. - Persze, önnek könnyű, mindenhová van bejárása - jegyezte meg némi irigységgel. Szentgyörgymezőre érve bementek egy macska-, akarom mondani ördögpresszóba, rendeltek két fröccsöt és máris a dolgok elevenébe vágtak. - A közelmúltban Esztergomban történt egy és más - mondta sokat sejtetően -, ami nekünk nagyon tetszik! Az ördög ezt furcsa mosoly kíséretében adta elő. - Nem mondaná el?!... A kandúr szinte kiugrott a bőréből a nagy kíváncsiságtól. - Sajnos nem részletezhetem, tudja, mi csak bizonyos határig lehetünk őszinték az emberekkel, bocsánat, az ön esetében az állatokkal. A titoktartás megszegése köreinkben nagy bűnnek számít. - Hogyan, önök is bűnözhetnek?! - kérdezte Mirci Murci némi megdöbbenéssel. - Na persze, ez csak olyan kiszólás volt, máshogy is fogalmazhattam volna, nevette el magát az ördög, majd udvariasan megkérdezte barátunkat, jelenleg miben sántikál. - Ott voltain az Esztergom Általános Rendezési Tervét taglaló fórumon, melyen számos ötlet vetődött nel, mi is jobban szeretjük a hangulatos, ódon levegőjű városokat, például Krakkót, Prágát... De azért ne keseredjen el Mirci Murci úr, itt is vannak lehetőségek. Na és a Szenttamás-hegy? Második Szentendre lehetne! Igen, lehetne... Esztergom az örök lehetőségek városa, csupán a megvalósítással van baj. Hol ez nincs, hol az, de főleg a pénz hibádzik. Ott van például a Vár, amelyet hitelesen újra föl lehetne építeni, de mikorra? Talán sohasem. - Kandúr úr, nem tudok mást mondani, a reményt nem szabad feladni, a helyzet folyton folyvást változik, s talán a pénz is fiadzani kezd. Mindenesetre mi, ördögök is átgondoljuk, miben segíthetünk. Tudja, nagy erőket tudunk mozgósítani. - Nagyon köszönöm Ördög úr, ijúndig éreztem, hogy önök is tudnak rajtunk segíteni. De ne haragudjon, bokros teendőim szólítanak. Ajánlom magamat, remélem, még találkozunk. Az ördög meghajolt, és elegánsan tovalejtett. Barcsai Tibor fel. Köztük régiek is, mint például a Mária Valéria Ind újjávarázsolása és a belvárost elkerülő út építésének hogyanja. Nézze, Ördög úr, ha egy ilyen adottságú város nem használja ki lehetőségeit, az több, mint bűn hiba. Közhelyszerűen tudjuk, hogy városunknak nagy az idegenforgalma, de mit ér, ha az csak átmenő forgalom, s csupán a Várhegyet, esetleg a Keresztény Múzeumot érinti. És ezeket néhány óra alatt „letudva" - irány Budapest, Szentendre. Igen, Szentendre, amely csodásan kihasználta lehetőségeit, s a külföldiek is igen megkedvelték. A múltkor a cambrai-i macskák is el voltak ragadtatva e kisvárostól. Persze, Szentendrén nem működhetett a helyi Haussmann báró (aki Párizs középkori házait leromboltatta), és így megmaradt a történelmi belváros. Vajon Esztergomban hol sétáljon a turista, talán a Bástya áruház mellett? Érti, Ördög úr? - Hogyne, teljesen egyetértek ön-