Esztergom és Vidéke, 1994

1994-08-11 / 31-32. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Hamvasztásos római temető a Belvárosban 1994 júniusában a Bajcsy-Zsilinszky u. 5. sz. ház hátsó udvarában építkezéssel kapcsolatos földmunkák során régészeti emlékek kerültek napvilágra. A múzeum munkatársai, az építtető Fonyódi György úrral történt megállapodás alapján rövid leletmentést végeztek a területen. Ennek során korarómai hamvasztásos sírok, agyagba rakott kőfal, árpádkon kemence és középkori falmaradványok kerültek elő. 1994. július 28-án, a további munkálatoknál a munkások egy nagyméretű kőre bukkantak. A kő felemelésekor kiderült, hogy az egy szépen megmunkált római sírkő, csaknem teljes épségben. A leletek Esztergom római kori története szempontjából igen jelentősek és igazolják a régész egy, eddig csak feltételezésen alapuló adatát. A pannóniai viszonylatban jól kutatottnak mondható Esztergom területén, ahol 100 év óta folyik rendszeresen a római emlékek és településtörténeti adatok gyűjtése, egészen a legutóbbi évtizedig bizonytalanok voltunk a korarómai temetők helyét ill. a római kori Solva I. századi helyőrségi csapatait illetően. Ez a két emlékcsoport összefügg, ugyanis az egykor itt szolgált katonák sírkövein fordulnak elő a csapattestek nevei (vagy téglákon, ilyenek azonban még nem kerültek elő). A Várhegyen végzett sok évi ásatás eredményeképpen tudjuk, hogy a kőből épített római castrum - amelynek csak részletei ismertek, mivel a későbbi építkezések részben lefedték, részben elpusztították - a II. század elején épült és helyőrsége a pannóniai fiatalokból sorozott cohors I Ulpia Pannoniorum volt. Acohors gyalogos segédcsapat volt 500 vagy 1000 főnyi legénységgel, amelyhez lovas alegységek is tartozhattak; segédcsapatokba sorozták be a római polgárjoggal nem rendelkező szabad egyéneket, akik 25 év szolgálat után a polgárjogot is elnyerték. A cohors emlékei ismertek Esztergomból. A Várhegyen előkerült II. századnál korábbi leletek, továbbá a hely rendkívüli stratégiai fontossága alapján a kutatók egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy a kőtábor előtt egy korábbi, földsáncos-palánktábornak is kellett itt állnia. Kérdéses volt azonban, hogy milyen csapategységek táboroztak itt az I. század második felében. Az első erre vonatkozó adatot a Bánoini dűlőben nemrégiben feltárt későrómai temető területén talált egyik korai sírkő szolgáltatta. A felirat szerint, az 50 éves korában elhunyt, ituraeus származású Soranus acohors I Augustalturaeorum katonája volt. Az Augustus császár idején alapított, Syriában besorozott katonákból álló cohors a Iulius-Claudius korban Germániában állomásozott. Pannoniába a Flavius-kor kezedetén, 70 körül vezényelték át, és Traianus 2. dák háborújáig tartózkodott itt, legkésőbb 110-ben már Dacia (Erdély) helyőrségei közé tartozott. Az esztergomi kő előkerüléséig egy Tolna megyében talált, 98-ban kiállított katonai elbocsátó okmány (diploma) alapján a cohors pannóniai tartózkodási helyét Ad Statuas (Várdomb, a Sió torkolat közelében) táborban jelölték ki, mivelhogy Pannóniában egyéb feliratos emléke ismeretlen volt. Acohors az új felirat szerint elsőként Solvában állomásozott-valószínűleg 7092 között - és csak utána került át Tolna megyébe. A kutatás véletlenek sorozatából áll! 1994 tavaszán a Várhegyen végzett kisebb földmunka során egy feliratos fogadalmi kő került elő. A Pannónia történetéhez értékes adatokat szolgáltató kő egy újabb csapategységet nevez meg, a követ állíttató személy a cohors III Brittonum equitata (III. brit lovasegység) lovagi rangú parancsnoka volt. A felirat pontosan keltezhető a 89. évre. Miután a solvai táborba 89 első felében érkezett, ebből következik, hogy a cohors I Augusta Ituraeorum nem 92-ig, hanem csak a 89. év elejéig volt városunkban. A napokban előkerült sírkövet Crescensnek, Iulio fiának Victor nevű örököse állította. Crescens szintén a cohors I Augusta Ituraeorum katonája volt, 23 évi szolgálat után, 43 éves korában halt meg. A kő első kétharmadában a kőfaragó az elhunytat örökítette meg, hadi felszerelésben. A teljes álló alak fején sisak, testén a tunica felett bronzcsatos, széles derékövvel leszorított bőrpáncélt visel, lábain lábszárvédő páncél. Az övről baloldalt rövid kard, jobb oldalt a tőr lóg le. A katona mögött van ellipszis alakú pajzsa. Kezei behajtva baljában irattekercset tart. A feliratos kő és a közelében talált hamvasztásos sírok, amelyekből hamvakat tartalmazó urnák, fazekak, festett füleskorsó, fülescsésze és kis üvegedényke került elő, egy I-II. századi hamvasztásos temető helyét jelölik ki. Ezt a temetőt eddig nem ismertük. 1846-ban a mai Bajcsy-Zsilinszky u. 9. háznál egy csontvázas sírt találtak, a sírt egy Fusca nevű, felszabadított rabszolganő sírköve fedte. Sokáig úgy gondolták, hogy a korai sírkövet egy későrómai csontvázas sír fedésére használták fel. Esztergom római településnyomainak jelen ismeretében azonban úgy véltük, a sír az I. század végéről származhatott, mivel a város területén kellett lennie egy korai temetőnek, amely a Víziváros, királyi város, Aranyhegy környéki római településrészek temetője volt. A római tábornak külön temetője volt, ennek néhány sírját a Bánomi dűlőben táruk fel, sírköveit ugyanott, a későrómai sírok falazására-lefedésére használták fel a IV-V. században. Az újonnan előkerült leletek igazolták feltételezésünket: a kora római település temetője itt fekszik a mai Kossuth L. - Bajcsy-Zsilinszky utcák alatt húzódó római út mentén. A temető kiterjedését a teljesen beépített területen csak az esetleges építkezések alkalmával tudjuk figyelemmel kísérni. Ezért nagyon fontos lenne a jövendő kutatásnak, hogy minden egyes földmunkáról tudomást szerezzen a múzeum, hogy a város polgárai érezzék kötelességüknek a leletbejelentést, hiszen minden új adattal városunk múltját is építjük. A legutóbbi leletmentés példamutató volt. Köszönetünk Fonyódi Györgynek az engedélyért, Héjj Imre építési vállalkozónak és munkatársainak a gyors, készséges segítségért, Nikodém Attila fényképésznek a fotókért. A városban jelenleg is több helyen folyik földmunkához kapcsolódó leletmentés dr. Horváth István múzeumigazgató vezetésével. Az embert próbáló nyári forróságban, por, munkagépek zaja közepette új leletek, múltunk apró töredékei látnak napvilágot. E munkák eredményéről valamelyik következő számban beszámolunk. dr. H. Kelemen Márta régész