Esztergom és Vidéke, 1994

1994-06-30 / 26. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Konyorcsik-kiállítás Pilismaróton Talán kevésbé köztudott, hogy szomszédunk, Pilismarót rangos képzőművészeti kiállításoknak is helyt ad. Konyorcsik János képeit a Pol­gármesteri Hivatal tanácstermé­ben (Rákóczi u. 15.), szobrait és érmeit pedig a Heckenast-kastély pincegalériájában állították ki. (A képkiállítás munkanapokon 8-16 óráig, a szobor- és éremkiál­lítás szombaton és vasárnap 10-18 óráig tekinthető meg.) A művész vallomásaiból: Tekintsd hát tisztelt Látogató dolgaimat kortörténeti dokumen­tumoknak, amelyeket én a kor fia így láttam, így éreztem igaznak... Nekem rokonom József Attila, nekem apám Szabó Pál, nekem testvérem Nagy László, nekem ősöm a kölyök Petőfi Sándor és Perczel Mór. Én büszke vagyok arra, hogy barátom a Kelemen meg a Haumann, meg a többiek, akiket Önöknek is meg akarok mutatni. Végigtekintve itt kiállított mun­káimat, bizony az összkép nem va­lami szívderítő - ami a sorsokat illeti. Dehát mondd, kortársam (ha hatvanas vagy, mint én) vajon szívderítő életünk volt? Mindenesetre én hiszek a folya­matosságban, a belső értékek ál­landóságában. Remélem erről is beszél ez a válogatás, amit igyekeztem a kas­tély történelmi hagyományaihoz illeszteni - tanulságul az utókor­nak. Pilismarót, 1990. jún. 16. A bambergi vendégtanár Június 14-e és 22-e között váro­sunkban tanított Hans Kraus nyugal­mazott bambergi tanügyi tanácsos. Ez idő alatt 27 gyermeket tanított német nyelvre, másrészt 13 nyelvtanár továbbképzését vállalta. A Gyakorlóiskola illetve Kraminer­né Hampl Zsuzsa által szervezett nyári továbbképzésen nemcsak nyelvi is­meretek gyarapítására került sor, ha­nem gitározásra és zongorázásra is. Érdekességként még a gótbetűs írást is gyakorolták. A professzor az elutazása előtti na­pon testvérvárosunkból, Bambergből, a frank Rómáról tartott vetített képes előadást (Esztergom = a magyar Ró­ma). A beszámoló után megkérdeztük vendégtanárunkat, honnét az ötlet, hogy városunkba jöjjön. - Krammerné Hampl Zsuzsáéknál egy évvel ezelőtt, egy esti éneklés so­rán vetődött fel bennen a gondolat, hogy jövőre az esztergomi tanárok számára tartanék egy továbbképzést ­mindenféle honorárium nélkül. Aztán tovább fűztük a gondolatot: gyerekek számára is kellene. Sőt azt is megtudtam, hogy Esztergomban egy német egyesület is működik. Azt gon­doltam, hogy a német kultúra itteni ápolásához is hozzájárulhatok. Az elgondolást tett követte. A mos­tani tanfolyamon énekeltünk néhány szép német népdalt és irodalmat is ol­vastunk. Ha eljönnek hozzánk Bam­bergbe, így jobban szót érthetünk. To­vábbá szeretném megismerni az itteni németek kultúráját. Úgy látom, hogy sok az egyezés a mienkkel. Természetesen Esztergom története is nagyon érdekel. A meglá­togatott múzeumok egytől egyig na­gyon érdekesek voltak. És nagyon tet­szik a magyaros vendégszeretet. Azokban a családokban, ahová meg­hívtak, mindenütt ezt tapasztaltam. Jö­vőre, ha hívnak, ismét eljövök Eszter­gomba. s.j. Sámuelt és Damjánt visszavárják Erdélybe Négy évvel ezelőtt közel azonos időben érkezett Esztergomba, a feren­ces rendházba az erdélyi Kimpiáti Jó­zsef (Sámuel testvér) és Bakos Károly (Dámján testvér). A szép erdélyi kiejtéssel beszélő fia­talemberek barátkozóak, sportolnak, így hamar ismeretségeket kötöttek. Teológiai tanulmányaik utolsó évé­ben a Mindszenty iskolában tanítot­tak, ahol a diákok és a szülők is meg­szerették őket. Együtt tanultak, együtt játszottak, együtt kirándultak az esz­tergomiakkal. Az ez évi farsangi mu­latságon jelmezükkel első díjasok let­tek. Hozzátartoztak az esztergomi társa­ságok mindennapjaihoz, éppen ezért fájó, hogy Dámján testvér június 27­én már el is utazott, Sámuel testvér pedig július első felében távozik Esz­tergomból. Kimpián József Sámuel testvér Gyergyóhodoson született. Gyergyó­szentmiklóson járt a Salamon Ernő gimnáziumba, majd Gyulafehérváron a Kántor Iskolában érettségizett. Egy évet szolgált aromán katonaságnál Zi­lahon, majd kapcsolatba került a fe­rencesekkel. Domokos atya, a jelenle­gi erdélyi provinciális támogatásával a marosvásárhelyi rendházba került. Útja innen vezetett Esztergomba, aho­vá 1990 augusztus 18-án érkezett meg. Egy évig novicius volt, majd két évig a szegedi teológiára járt. A teoló­giai tanulmányokat Esztergomban fe­jezte be. Június 6-án abszolvált. Esz­tergomban a Vigília kispályás labdarú­gó csapatának egyik erőssége volt. Ki­tűnő képességeivel profi labdarúgó is lehetett volna. O a papi hivatást vá­lasztotta. Papi szentelésére már Er­délyben kerül sor. Bakos Károly, Dámján testvér Gyergyóremetén született. Gyergyó­ditrón szakközépiskolában érettségi­zett. Egy évet katonáskodott, majd a Gyulafehérvári Hittudományi Főisko­lára került. Két évi tanulás után 1990 augusztus 20-án érkezett Esztergomba a ferences rendházba. Noviciátus, majd két év szegedi, két év esztergomi teológiai tanulás után június 6-án ab­szolvált. Erdélyben szentelik pappá. Szeretettel és tisztelettel beszélnek az esztergomi, a magyarországi évek­ről. Megszerették az anyaországot, há­lásak, hogy itt lehettek. Küldetésük tudatában vállalják a hazautazást. Magyarul, románul, németül jól be­szélnek, megértetik majd magukat. Erdély visszavárja Damjánt és Sámu­elt, hogy terjesszék a keresztény hitet és a magyar kultúrát. Jó utat, fiúk! (Pálos) A Ferences sportpályán megkezdődött az utóbbi évek legnagyobb sportberuházása, melyet majdan a város minden diákja használhat. Sámuel és Dámján testvérek Erdélyből

Next

/
Thumbnails
Contents