Esztergom és Vidéke, 1994

1994-06-17 / 24. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Aki a jövő évre gondol Aki a jövő évre gondol, búzát vet, aki tíz évvel előre, gyümölcsfát ültet. De aki száz évre tervez, iskolát épít!idézte Kálmán Attila művelődési államtitkár a keleti mondást Pilisszentkereszten. Száz évre előre? - igen, volt a döntés Esztergom képviselő testületében. Építsünk iskolát, még akkor is, hacsak kilenc alsótagozatos gyermeknek! Építsünk iskolát, mégha ez - „számszakilag" - abszolút ráfizetéses is. Építsünk iskolát, bővítsünk, mert lelkiismereti gondjaink is megoldásra várnak: Pilisszentléleken magyarországi szlovákok élnek. A gyönyörű környezetben fekvő kis községben már a múlt században működött iskola. Tanították az anyaország kultúrája mellett az anyanyelvet, a szlovákot is. Aztán - biztosan nem kell nagyon idézgetni a történelmet - egyszer megszűnt a nyelvoktatás, másszor más idegen nyelvet kellett tanítani, volt, hogy az iskola léte került veszélybe. Mindig darázsfészekbe nyúlunk, bárhogy is közelítjük a nemzetiségi kérdést. Európának különösen ezen a felén, Közép-Európának különösen ezeken a vidékein, ahol nekünk és nép-társainknak adatott meg élni, súlyos terhek és feladatok várnak ránk ezen a téren. Nagyvonalúnak kell lenni, mert az a természetes. Létre kell hozni a feltételeit a saját nemzetiségi kultúra, saját nyelv ápolásának is. Mi leszünk általa gazdagabbak. A kilenc kisiskolás, a tízegynéhány csillogó szemű óvodás gyermek mintha nem is tudta volna, micsoda csoda történt velük. Új tantermet, tornaszobát, hidegmeleg vizes fürdőt, főző-tálalót, könyvtárat kaptak. Meszes Ferencné tanítónő meghatottan fogadta vendégeit: Rákóczi János jegyzőt és Milán Cap alapiskolai igazgatót Párkányból (az elsők között segítették és segítik taneszközökkel szemközti testvérvárosunkból az iskolát); dr.Keresztes Istvánnét, Komárom-Esztergom megye HÍREK— ESEMEISYEK—TUDOSITASOK nözsy László polgármestert, Balogh Péter alpolgármestert, a képviselő-testület megjelent tagjait, és nem utolsósorban: a szép hegyi falu lakosságát. Magyarul és szlovákul hangzotttak a köszöntők. Minczér Kálmán, a község képviselője meghatódott gazdaként forgott körülöttünk, miként elszoruló hangon, a magyarul és szlovákul iskolát szentelő plébános atya, dr. Szeifert József is. A beszédek és köszöntő műsorok végén a szentléleki gyerekek hatalmas ajándékot kaptak: iskolájuk marcipánba mintázott mását, melyet perceken belül már csak az emlékezet őrzött... A nem mindennapi ünnep végén sokáig beszélgettek a jelenlévők arról, hogy valahogyan eképpen, ilyen üányban kellene haladni mindannyiunknak itt, Kelet-Közép-Európában azzal a tudattal, hogy soha nem tehetünk eleget egymásért. Még aznap este a Duna TV és az MTV is idézte az eseményt. Interjút adott Kotz István, az anyaiskola igazgatója. Néztük a jó felvételeket, s arra gondoltunk: a tiszta levegőben tiszta gondolatoknak kell megfogalmazódniuk... köztársasági megbízotti hivatalának vezetőjét, Mai a Mihályt, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnökét, dr. Takács Márta jegyzőt, dr. KőMEGHÍVÓ Dr. Könözsy László polgármester Esztergom város képviselő-testületének soron következő ülését 1994. június 16-án, csütörtökön 15 órára a következő napirendi pontok tárgyalására hívta össze: 1.Beszámoló a két ülés közötti eseményekről és a lejárt idejű határozatokról. Előterjesztő: dr. Könözsy László polgármester. 2. A Féja Géza Közösségi Ház és a Városi Könyvtár alapító okirata. Előterjesztő: Nagyfalusi Tibor képviselő. 3. Kerékpárút II. ütem pályáztatásának előkészítése. Előterjesztő: Brassai György képviselő. 4. A lakásvásárlási-építési kamatmentes kölcsön visszafizetésének lehetősége. Előterjesztő: dr. Antalics Mihály képviselő. relmének elbírálása.Előterjesztő: Vilmos Péter képviselő. 6. A Mindszenty iskola támogatási kérelme. Előterjesztő: dr. Könözsy László polgármester. 7. Távhó-üzemeltetés. Előterjesztő: Sípos Imre képviselő. 8. Javaslat az Esztergomi Helyi Rádiós Egyesület és az Önkormányzat között kötendő megállapodásra illetve a Váltótér Alapítvány támogatására. Előterjesztő: Nagyfalusi Tibor képviselő. 9. A Pala-tó Strázsa hegy felőli partszakaszának helyzete. Előterjesztő: dr. Lipóth András képviselő. 10. összefoglaló jelentés az 1993. évi pénzügyi-költségvetési ellenőrzésekről. Előterjesztő: Vilmos Péter képviselő. 11. Vagyonértékesítések. Előter5. Intézmények pótelőirányzat ké- jesztő: Sipos Imre képviselő. Vandalizmus Fotóművész barátunk kétségbeesetten - nem, nem is kétségekbe zuhanva, inkább rezignált reménytelenséggel - panaszkodik: szétzúzták kis kertjét, szenttamási paradicsomát. Eredendő szakmájának (kertépítő mérnök), végzettségének „gyakorlóterepe" a kis házikó kertje. Kipróbált ott mindent. Ültetett virágokat, fenyőt, álciprust; talajt hordott, gazolt az utcán, locsolt, fát metszett. S egy éjszaka - vagy nappal? - tört része alatt semmibe vész a munkája. Megy fel, s látja: bemásztak a téglafalon, letörték a kis fa derekát, széttaposták a virágokat. A házba most nem jutottak be. Nincs is ott más, mint legfeljebb csend, nyugalom, két szék, asztal, három könyv... Nem is hagy ott semmit, amit el lehetne vinni. De a kert... Hallgatom és nem tudok válaszolni. Azon gondolkodom, honnan van bennünk ez a... ez a nemtudommL Ez az értelmetlen vandalizmus. Hogyan születik ez? Riasztó dolgokat mesélnek vikkendház-tulajdonosok, mi vár rájuk az első tavaszi látogatáskor. Értelmetlen pusztítás mindenütt. Nem csak lopás, hanem rombolás, törés-zúzás. Nincs ember, aki kinyomozza, hogy miért szakítják be az alig-alig szuperáló öreg tévé képernyőjét, miért tépik fel a leragasztott, ezután már semmi másra nem használható kátránypapírt, folyatják ki a bort, mocskolják össze a használt edényeket. Ez, úgy egyenként, nem ügy. Nem értem. Ezt, a hétvégi egyszerűséget, nehezen összehozott nyugalmat, a tisztes szegénységet is lehet sajnálni? Irigyelni? Nem szívesen mondom, hogy balkáni állapotok - hiszen korábbi időkben, jártamban-keltemben többek között éppen a Balkánon találkoztam a nyitottság nagyon is európai megnyilvánulásaival. És mégis, hogy elszabadult arrafelé a pokol... Hová tartunk? Szenttamásunk nem Capri szigete, bár időnként ezt is meglátogatják, megmásszák kíváncsi turistáink. De mit tapasztalnak? Üvegcserép, szemét, szétvert világítás. Igaz, évente többször is - gyerekek! - takarítanak. Barátunk kérte a kivert utcai égők cseréjét - de van-e vállalat, amelyik győzné az állandó pótlást? A sötét pedig rossz tanácsadó! (Meg, a bujkálóknak, az ilyenféle bátraknak: jó bátorító...) Capri, mondottam az elébb. Ha ott is ez történne, ha megtörténhetne vajon hány turista látogatná meg az istennők szigetét? Sehol egy darab papír, valami szemét, a kikötőtől távolabb, szigetlakók egyszerűbb házai közt is mindenütt szinte kézzel fogható nyugalom. Biztonság. Mi pedig már itthon is félünk. Hol legyünk otthon, ha nem ott, amit választottunk?