Esztergom és Vidéke, 1994

1994-06-02 / 22. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Lapunkban is közöltük, hogy II. János Pál pápa dr. Ladocsi Gáspárt, a hittudo­mány főiskola tanárát tábon püspökké nevezte ki. Beszámoltunk arról, hogy Budapesten, a Szent István Bazilikában május 14-én tábon püspökké szentelték. Pénteken, május 21-én pedig a Parla­mentben a köztársasági elnök dandártá­bornokká nevezte ki. Ladocsi Gáspár püspök rövidesen tá­vozik Esztergomból, magas beosztása a fővárosba szólítja. Esztergomi szolgála­tának lejártakor interjút kértünk tőle. - Ön volt katona. Milyen emlékei maradtak abból a: időből? - 1970. augusztus 3-tól 1972. augusz­tus l-ig, pontosan két esztendeig teljesí­tettem katonai szolgálatot Lentiben. A katonaságot mindig fontosnak tartottam a nemzetnek és értékeinek emberhez méltó védelmében. Már a régmúltban, a II-III. században felismerhető egyes gondolkodóknál, hogy a krisztusi taní­tást szembe akarják állítani a katonai szolgálat teljesítésével. Emlékezzünk Szent Istvánra vagy Szent Lászlóra: az ő alakjukat nem lehet elválasztani a haza védelmének, a vitézségnek és a lovag­ságnak a gondolatától. Nem mindegy, hogy müyen katonai eszmény van jelen a nemzet életében. Sorkatonai szolgála­tomra visszaemlékezve rádöbbentem ar­ra, nem szabad az idő múlását várni, hanem a katonai időt is fel kell használ­nom személyiségem gazdagítására, ta­pasztalatszerzésre és ismereteim gyara­pítására. A honvédelmi szolgálat idején a fiata­lok sajátos élethelyzetben ismerhetik meg, milyen velejárói vannak az emberi létnek. Megmutatkoznak a fizikai és pszichikai, ajellembeli erények és gyön­geségek, s hogy mennyire a test-lélek egysége az ember. Negatív élményeim is vannak, mint minden katonaviseltnek. Mindent össze­mányokra támaszkodva, de a mai ma­gyar valóságnak megfelelően kell a lel­kipásztori szolgálatot végeznünk, hiszen a honvédelem és a kereszténység kap­csolódása régtől fogva ismert, s a ma fiataljainak is meg kell érteniük: egész­séges gyökerek nélkül nincs egészséges élet! - Mire gondol a búcsú heteiben ? - Huszonnégy évvel ezelőtt elszorult szívvel jöttem a „királyok városába", hogy a papnevelő intézetbe felvételt Dr. Ladocsi Gáspár tábori püspök: Szeretném, ha Esztergom szebb város lenne! vetve nem sajnálom a katonaságnál töl­tött éveket - Mit jelent a tábori lelkészség? - Szent Pál szavai mindennél jobban kifejezik a tábori lelkészi szolgálat lé­nyegét. Használjátok fel az időt - szól a/ intelem. Nekünk lelkészeknek ez a kül­detésünk. Használjuk fel azt az időt, amit a fiatalok a honvédségnél eltöltenek. Le­gyünk ott velük, s amikor szükség van ránk, tudjanak hozzánk fordulni. Magyarország történelmében is, de szerte Európában is évszázadokon át fi­gyelemmel kísérhetjük a lelkipásztorok­nak ezt a küldetését. Éppen ezért úgy érzem, hogy a múltba tekintve, a hagyo­nyeijek. Két évig voltam kispap Eszter­gomban, jól emlékszem a szigeti tanyai munkákra, mert a papnevelés semmiféle állami támogatásban nem részesült. A Bazüikában szenteltek pappá 1977-ben. A római tanulmányéveket leszámítva ti­zenöt évet tanítottam Esztergomban. Gaál Endre rektor atyával együtt kezdtünk tanítani. A társadalmi átalaku­lás lehetővé tette, hogy valamennyit ta­nítsak a Tanítóképzőben és a Dobó gim­náziumban. Esztergom minden templomához lel­kipásztori emlékek kötnek. Szeretem a diákmiséket, és bevallom, igaz örömöm­re szolgál, ha azokat egy ma már felnőtté lett idézi fel nekem. Szerettem a belvá­rosi bibliaórákat. Sok emberrel megis­merkedtem, sok családot megszerettem. A város kulturális életét, mely az egy­ház értékeit elismerte, sajátjának tekin­tette, mindig is becsültem, segíteni akar­tam. Eddigi munkásságom nagy része Esz­tergomhoz kötődik. írásokban, publiká­ciókban, lexikonokban mindenütt esz­tergominak tüntettem fel magam. A hiányosságokra léptem-nyomon felhívtam a figyelmet, szívügyem volt a város. Szerettem a várost, az embereket, a hívő közösséget. Bizonyos hiányosságokat is érzek. Szerettem volna, ha szebb város lenne Esztergom. Erzsébet királyné szobra például az egyik legszebb az országban és ma is a „múzeumban" hever. Építészetileg károkat szenvedett az óváros. A Lőrinc utcából, az Aradi vérta­núk teréről nem látható a Bazilika. Ho­lott valamikor a város minden pontjáról látni lehetett. A város becsülje meg gyökereiL Em­lékezzen a nagymúltú egyéniségekre. Kerüljenek felszínre a tehetséges embe­rek, legyen tehetségkutatás. Támogassák a kreativitást. Valahogy így és ennyiben foglalhatom össze éveimet Örültem és örülök, ha dolgozhatok. (Pálos) műanyagipari feldolgozó (12 fő), aszta­los (47 fő), nőiruha-készítő (91 fő), fé­nyező-mázoló (9 fő), fodrász (39 fő), ács-állványozó (1 fő), cserépkályhás (1 fő), szobafestő és mázoló (17 fő), kőmű­ves (29 fő), cellulóz és papírgyártó (4 fő). Az írásbeli vizsgák már május utolsó hetében megtörténtek, a gyakorlati vizs­gákra június első felében, míg a szóbe­likre június második felében kerül sor ­ötszázhúsz szakmunkásjelölt számára. Azt is megtudtunk, hogy az évközi tanulmányi versenyeken is jól szerepel­tek az intézet tanulói. Rumpli Zsolt és Teslár Krisztián országos szakrajzverse­nyen kilencedik és tizedik, Lakatos Rita megyei magyar irodalmi versenyen első. Madarász Katalin megyei matematikai versenyen második, Putz Krisztina me­gyei matematikai versenyen negyedik, Zsifkovics Péter megyei nyelvtan ver­senyben első lett. Könyvjutalmat kapott még az intézeti versenyen győztes Ker­sánszki Krisztián (történelem) és Somo­gyi Péter (magyar irodalom). A ballagási ünnepség után az intézet vezetősége kötetlen beszélgetésre hívta a vendégeket Megtudtuk, hogy a jó ta­nulmányi előmenetelű szakmunkásjelöl­tek bizton számíthatnak munkahelyre. Egyes szakmák iránt (esztergályos, gép­lakatos) viszont az elmúlt három évben lényegesen megcsappant az érdeklődés. Nekik gondjuk lesz az elhelyezkedéssel. (Pálos) Huszonöt szakmában Ötszázhúsz szakmunkás végez Szombaton, május 22-én délelőtt bal­lagtak el az esztergomi szakmunkáskép­ző végzősei. A megye legnagyobb oktatási intéz­ményében ezerötszáz diák tanul. A har­madévesek már befejezték tanulmánya­ikat. Ballagási ünnepségükön a diáksá­gon kívül ott voltak a szülők, hozzátar­tozók, érdeklődók. Ott volt Anton Im­merdorf, az Aacheru Kézműves Kamara elnöke. Szűcs György, az IPOSZ elnöke. Juhász József ipartestületi elnök. Sinkó Gyula igazgató ünnepi beszédé­ben elmondta, hogy ötszázhúsz diák sa­játította el szakmája tudnivalóit, s bátran készülhetnek a vizsgákra. Huszonöt szakmából lesz írásbeli, gyakorlati és el­méleti vizsga: hegesztő (20 fő), esztergá­lyos (21 fő), karosszérialakatos (26 fő), szerszámkészítő (1 fő), autószerelő (44 fő), autóvillamossági szerelő (4 fő), köz­pontifűtés-szerelő (27 fő), géplakatos (40 fő), fémszerkezeti lakatos (14 fő), villanyszerelő (27 fő), elektronikai mű­szerész (6 fő), látszerész (14 fő), rádió­televízió műszerész (4 fő), kerámiafor­má7Ó (3 fő), veevianvaegvártó (12 fő).

Next

/
Thumbnails
Contents