Esztergom és Vidéke, 1994

1994-05-12 / 19. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Május 7-én a tanítóképző főiskola előterében az 1948-ban meghurcolt tanárok és diákok emlékére márványtáblátavattak. Cikkünk az akkori eseményekre emlékezik. * Az idegenből ránk szabadított kommunisták nem tudták elviselni 1946ban elszenvedett választási vereségüket. 1948-ban új választásokat írtak ki. Azt a taktikát követték, hogy az úgynevezett kis pártokat előre meghatározott képviselői létszámmal indították. Esztergomban és környékén a Schlachta-párt indult. Ebben a pártban három jelöltet állítottak: Schlachta Margitot, Kisházi Mihályt és dr. Groh Józsefet A hírhedt kékcédulás választáson fölényes győzelmet arattak. Ám a kommunisták ezen a választáson sem érték el a szükséges többséget, ezért új taktikát dolgoztak ki. Koalíciót szerveztek. Ebbe a koalícióba bevonták a Szociáldemokrata pártot, a Kisgazdapártot és a Parasztpártot. így s kormányzáshoz szükséges többséget megszerezték. A kormány kulcspozícióiba (belügy, pénzügy, oktatásügy) azonban kommunisták kerültek. Ezek a vezetők kíméletlen harcot indítottak az egyház, a magántulajdon és az egyházi iskolák ellen. Ugyanakkor a legfőbb vezetők (Gerő, Rákosi) egyházi szertartásokon, emlékműavatásokon vettek részt A belügyminisztérium élére Rajk László került Újjászervezte a rendőrséget, a vezető beosztásokba csak párthű embereket helyezett. Egyre több támadást intéztek Esztergom, a .klerikális, bűnös" város ellen. 1948 tavaszán díszfelvonulást tartottak a Széchenyi téren, ahol bemutatkozott az új motoros rendőrségi alakulat E nap estéjén ezek a rendőrök részegen belehajtottak a téren sétáló tömegbe. Ekkor nagy verekedés tört ki a civilek és a rendőrök között Az a hír járta a városban, hogy másnap reggel három rendőr holttestét találták a Kisdunahíd roncsain felakadva. Ezt az állítást senki és semmi nem támasztotta alá, az viszont tény, hogy a városban mintegy 30 személyt összeszedtek és kegyetlenül megverték őket Senkit nem ítéltek el. Az akkori rendőrkapitány, Feigl Ferenc, 19-es vöröskatona leváltása után azt mondta, hogy az egész csak provokáció volt Számunkra, esztergomiak számára lényeges volt hogy városunkban külön hangsúlyt kapott a kommunista pártszervezet megerősítése. A régi esztergomi harcosok mellé (Mundi, Mikler, Spóner, Szabó) kineveztek egy sárisápi bányászt (Bártkai), mellé „észnek" egy Steiner nevű erőszakos alakot. (Nem azonos az esztergomi Steinerekkel.) A megalakult ÁVÓ vezetőjének a kegyetlen és szadista Magdos századost nevezték ki. A pártszervezet első ténykedése a baloldali ifjúsági szervezet (MADISZ) megerősítése volt Három székházat kaptak, függetlenített vezető állt a szervezet élén, egy Fehér nevű gimnazista. Ez a nagyhírű tollnoka helyi újságban Szt István királyról gyalázkodástól hemzsegő cikkeket írt melynek címe: Tómjénfüstbe burkolt aszaltkezű tömeggyilkos". Ezzel a cikkel többet ártott mint használt szervezetüknek. Egységbe szólította a vallásos érzelmű embereket, fiatalokat és időseket egyaránt A MADISZ május elsejére a dorogi ifjúsággal karöltve nagy egyházellenes tüntetést szervezett a Széchenyi téren. A környékbeli üzemekből sokszáz fiatalt szállítottak e rendezvényre, akik hatalmas táblákkal a kezükben gyalázkodtak és randalíroztak. A katolikus ifjúság ellentüntetést szervezett A környező falvakból lovaskocsikkal, kerékpárokkal a kisgazdák is felvonultak és szabályos csata után a baloldaliakat kisöpörték a térről, akik fejvesztetten menekültek. Néhány dorogi ismerőssel beszéltem, akik elmondták, hogy az üzemben felhívták a figyelmüket, hogy aki nem vesz részt a tüntetésen, azt a továbbiakban nem fogják alkalmazni. A következő hét szombatján a Katolikus Legényegylet vezetősége az donítottam jelentőséget A későbbi események bizonyították, hogy előre megtervezett provokációról volt szó. Nyugodtan elindultam az iskolába. Szentgyörgymező felől mentem. A baloldali kanonokház elején katonai őrség állt és csak azokat engedte tovább, akik az iskolába mentek. A többi járókelőt a Kis-Lévai útra irányították. Amikor beértem az iskolába, a bentlakó osztálytársaim kérdezték, mi van a városban, mert a város felől csak a tanárokat és diákokat engedik át más gyalogosok nem közlekedhetnek az iskola felé. Osztálytársaimat még megnyugtattam, biztosan katonai gyakorlat van. A tanterem ablakán kitekintettem, de az elémterülő látványtól bátorságom is az inamba szállt s rögtön eszembe jutott a rendőr figyelmeztetése. Az iskolával szemben három gépfegyverfészket láttam, s a csövek az iskola ablakaira irányultak. Aszemben lévő dombon mintegy 30-40 álcázott lövészteknőt lövészgödröt láttam. A bennük tartózkodók pontban 8 órakor „hurrá" kiáltással megrohamozták iskolánkat. Ők fegyverrel a 1948; Miért rohamozta meg az ÁVÓ a tanítóképzőt? egyházi iskolák tanulóival fáklyás felvonulást rendezett az iskolák államosítása ellen és Mindszenty mellett. A tüntetés ideje alatt a kommunisták az egész városban megszüntették az áramszolgáltatást. Bártkai párttitkár utasítására a Legényegylet vezetőjét lakásáról a rendőrég elhurcolta és olyan súlyosan bántalmazták, hogy az elszenvedett kínzásokba beleőrült A megyei alispán tiltakozása ellenére kivizsgálás nem történt Ilyen forrongó állapotban érkezettel 1948. június 12. napja. Ez a nap iskolánk (Érseki Tanítóképző) leggyászosabb napja volt. Utolsó tanítási nap volt ez, amikor 10 óra körül, a második szünet idején, kb. 2-3 szakasz katona vonult hegymenetben az iskola előtt. Nem énekeltek. (Ez fontos!) Amint később megtudtam, ez az alakulat Esztergom-táborban szolgált. Tehergépkocsin hozták be őket a városba, majd menetoszlopba felfejlődve elmentek az iskola előtt ezt megkerülve az ún. Kis-Lévai közön visszamentek a gépkocsikhoz, majd a laktanyába szállították őket. Néhány diák a felvonulás alatt kinézett az ablakon, de senki nem tett még egy halk megjegyzést sem. Június 24-én reggel elindultam az iskolába. Szentgyörgymezőn laktam, bejáró tanulója voltam az Intézetnek. Három rendőr nálunk lakott albérletben. Ezek közül az egyik bizalmasan figyelmeztett, hogy ma ne menjek az iskolába, nehogy valami bajom történjen. A másik rendőr, aki ezt hallotta, azt mondta, nyugodtan menjek, mert csak azokat viszik el, akiket felírtak. Ennek a megjegyzésnek én nem tulajkézben berohantak az osztálytermekbe, nekünk pedig feszes tartásban némán kellett a padokban ülni. Egy tiszt közölte velünk, hogy az iskolában egy fegyveres, államellenes összesküvő csoport van, ezt a csoporttot ők felszámolják, és az egész épületet át fogják kutatni. Az intézet igazgatójának tiltakozását figyelmen kívül hagyták, minket lehajtottak a díszterembe. A tanári kar már a díszteremben velünk szemben ült. Az egész teremben feszült csend uralkodott csak az „előadást" tartó tiszt károgása és szidalma harsogott Ebben az ideges állapotban egyedül Lukszics tanár úr eregetett egyhangúan hatalmas füstkarikákat közismerten büdös pipájából. A típusszövegű, kommunista ömlengést a magát Máténak nevezett százados tartotta, aki később engem is kihallgatott. Az események folyamán többször tudomásomra jutott hogy ennek az egyénnek igazi neve nem Máté volt. A beszéd elhangzása után kiszólítottak 23 főt, akik későbbi megfigyelésem szerint mind szürke kabátot viseltünk. Gépkocsira ültettek és az esztergomi rendőrkapitányságra szállítottak bennünket. Mindnyájunkat egy nagy helyiségbe tereltek be, ahol senkivel nem beszélhettünk, mert a velünk lévő katonák nem engedték. Az esztergomi kapitányságon tanárokat nem láttunk. Délután 3 óra körül került sor a kihallgatásomra, amit Máté (alias Tóth százados) vezetett. Akihallgatás két civil elvtárs jelenlétében folyt közülük az egyik szentgyörgymezei lakos volt gyermekeivel évekig jó barátságban voltam. Tóth százados felsorolta a vádpontokat Közölte velem, hogy hadsereggyalázást követtem el, mert 1948. június 12-én 10 órakor az iskola előtt nótaszóval (sic!) vonuló katonákat leköpdöstük - leköpdöstem -, és gyalázkodó kifejezéseket kiabáltunkkiabáltam. A következő vádpont az volt, hogy iskolánk padlásán Hitler és Göring képeket valamint 4 db kézifegyvert, lőszerhüvelyeket (tehát nem lőszert) és az egyik lakásban lőszerhüvelyből készített feszületet találtak. A vádak elhangzása után megkönnyebültem, hiszen ezek oly primitív állítások, amit pillanatok alatt meg lehet dönteni. A következőket válaszoltam: Százados úr! Ha megtekinti az asztalon fekvő fegyvereket azok lövésre nem használhatók, közönséges fából készült fegyverutánzatok, amit a leventék alaki kiképzésénél használtak. Lőszerhüvelyt a városban mindenütt kosárszámra lehet találni, mert itt több hónapig állt a front A bemutatott feszületet valamelyik kollégiumi papfelügyelő lakásán láttam, amit a felügyelő úr tudomásom szerint valamelyik hadifogolytól kapott ajándékba. Akkor még nem tudtam, hogy Szentei felügyelő urat is letartóztatták. Az első vádponttal kapcsolatosan felhívtam a százados figyelmét hogy mint katonatisztnek tudnia kell, hogy hamisan tájékoztatták. Ahol a katonák elvonultak, rendkívül nagy emelkedő van és ilyen terepen nótaszóval nem lehet masírozni. Ha pedig valóban nótaszóval mentek, nem hallhatták a diákok állítólagos megjegyzéseit A leköpdöséssel kapcsolatban megjegyeztem: minket nem úgy tanítottak, hogy valakit leköpdössünk, főleg nem a magyar katonákat. (Ez utóbbi megjegyzást kár volt tennem, mert később ezt úgy használták fel ellenem, hogy a szovjet katonákat biztos leköpném.) Védekezésem után síri csönd lett, úgy éreztem, hogy győztem és egy logikátlan, fanatikus bandát sarokba sikerült szorítanom. Nagyot tévedtem. A százados vöröslő arccal ordítozva felugrott, irgalmatlanul elvert, megrugdosott, azt üvöltözte, hogy én egy fasiszta tiszt vagyok, s ne magyarázzam neki, hogyan kell a katonáknak vonulni. A verésben elfáradván elkészítette a jegyzőkönyvet. Az előbb ismertett vádakat mint bevallott tényként írta le. A fő vádpont az volt hogy katonatiszt voltam. (A háború befejezésekor 17 éves voltam.) A jegyzőkönyv aláírását megtagadtam, ekkor ismét jól megvert. Mikor látta, hogy törekvése eredménytelen, megjegyezte: így is jó, mert olyan helyre kerülök, ahol könyörögni fogok, hogy a jegyzőkönyvet aláírhassam. A kihallgatás alatt kértem a jelenlévő civil kommunistát - akit, mint említettem, jól ismertem -, hogy igazolja kilétemet, ó azt válaszolta, hogy fasisztákat nem ismer. (folytatjuk) Korencsi Ferenc