Esztergom és Vidéke, 1994

1994-05-05 / 18. szám

1994. május 5. 18. szám Ára: 23 Ft ESZTERGOM és VIDÉKE POLGÁRI LAP Alapíttatott 1879-ben Alapító főszerkesztő: DR. KŐRÖSY LÁSZLÓ Újraindult 1986-ban : i> T I c n i f T r n r f r Í n i? \i ... Husztnak romvára megállék." Kölcsey veretes sorairól mostanában a Szent István Fürdő Szálloda sorsa jut eszembe. Enyészet költözött a történelmi falak közé: Kossuth, Széchenyi, Liszt, Babits szelleme kísért az üresen kongó termekben... A Magyar Szállodaszövetség ez évi címlistájában a Hotel Fürdő már nem szerepel. A szakma - ha már tagjaként nem üdvözölheti - e füzetke címlapfotójával „búcsúzik" a magyar vendéglátás legrégebbi szállodájától. Felmerül a kérdés, hogyan jutottunk idáig? Nem azt keresem, hogy a rendszerváltás előtti gazdasági struktúra hogyan, mennyiben felelős azért, hogy e patinás ház ebek harmincadjára jutott A választ tudjuk! Engem az érdekel, hogy mi, esztergomiak mit tettünk az utóbbi négy évben azért, hogy a magyar vendéglátás „bölcsőjét" megmentsük magunknak?! Nemcsak a múlt iránti tiszteletből és kötelességből, hanem a jelenért, a jövőért érzett felelősségből! Korábbi balsejtelem igazolódni látszik: Esztergom jelenlegi turisztikai vonzerejének, infrastruktúrájának ismeretében nemcsak egy új szálloda építésére nem akad befektető, hanem a sikertelen privatizáció körébe vont Hotel Fürdő sem nyitott ki a turisztikai szezon kezdetére! Nemcsak a minőségi(exkluzív) turizmus irányába nem sikerült elmozdulnunk, hanem jó értelemben vett középszerű fogadókapacitásunk közel 30 százalékának elvesztése is óriási vérveszteség a Város számára. Számokban kifejezve ez annyit jelent, hogy csak április hónapban közel 1,7 millió forint szállás- és 600 ezer forint étkezési vendégforgalom áramlott át kényszerű okok miatt Esztergomból a Dunakanyar más településeire, elsősorban Visegrádra. De térjünk vissza a szálloda privatizációjához. Nemcsak arról van szó, hogy országosan is mérséklődött a külföldi tőkebeáramlás. A fő ok Esztergom turisztikai infrastruktúrájának hiányosságaiban keresendő. (Mint az iparnak, a turizmusnak is megvannak a maga sajátos elvárásai egy településsel szemben.) A látogató-turizmusnak ugyanis alig van szüksége szállodára, a vendég még aznap továbbutazik, vagy visszatér kiindulási helyére. Ha nem száll meg, nem is költekezik. Ha nem költekezik, nincs - legalábbis számottevő - helyben maradó bevétel. Ha nincs bevétel, nincs fejlesztési forrás. Sem vállalkozói, sem önkormányzati szinten. Ez ilyen egyszerű! Amíg csak az „ördögi köröket" futjuk, amíg átmeneti korunkban a piacgazdaság öntörvényű szabályozóira bízzuk magunkat, addig Esztergom turizmusa akár csődbe is juthat! Sovány vigasz - ezt eddig is sokan tudtuk -, hogy dr. Latorcai János április 22-én, a Technika Házában tartott fórumon megfogalmazta: „Ez a gazdaság még nem piacgazdaság! Nem szabad magára hagyni!" Mármint a magyar, s benne az esztergomi. (Neki talán mások is elhiszik?!) Esztergom látványos eredményekkel is büszkélkedő turizmusa eddig is ingoványos talajon állt. Tudjuk, kellő odafigyelés, pozitív diszkrimináció nélkül (ami külföldön oly természetes!) bármikor bekövetkezhet az összeomlás. Ennek ideje - holott nem lett volna törvényszerű úgy látszik bekövetkezett! Forgassuk vissza az idő kerekét néhány évvel. 1991-ben a Hotel Fürdő nyilvántartás szerinti értéke mintegy 12 millió forint volL A szálloda és az étterem ebben az évben 6 millió forint bruttó nyerességet ért el. 1992ben éves nyeresége 8 millió forintra nőtt. A pápalátogatás évének tavaszán a mintegy 3 millió forintos minimális - felújítás tehát busásan megtérült. 1992 nyarára az üzemeltető Kristály Vendéglátó Vállalat már lényegében megszűnt. Ekkor - informális csatornákon keresztül - néhányan javaslatot tettünk arra, hogy az önkormányzat jelentse be vételi szándékát A MAGYAR SZÁLLODASZÖVETSÉG AILAIP"/ SZLMVE £,-fi TI ÉS MŰKÖDÉSI SZABÁLYZATA, CÍMLISTÁJA 1994/95 « Ir.f'l 1 . 1 , , 1 > ( '!*•« :••!;?•>'.! fii tíiísij'iiíi H- ' • 'Ííi-n ii>. 1-s.ácyim a Hotel Fürdőre. Értékéhez képest kedvező áron lehetett volna hozzájutni. Érveink - röviden - a következőek voltak: az önkormányzat a privatizált állami vagyonból pénzhez jut, azt már eleve nem is kellene kifizetni. A privatizációs törvény nem tartalmaz funkcionális megkötést, ezért félő, hogy a történelmi szálloda a város turizmusa számára megszűnik, más célra hasznosítják. A város tulajdonában lévő gyógyászati egységgel (fizikoterápia) egybekapcsolva rövid időn belül a Hotel Fürdőt utórehabilitációs gyógyszállóvá is lehetne fejleszteni. Közeleg a világkiállítás, Esztergom nem kockáztathatja 204 szállodai férőhely sorsát! Végül: nem kívántuk, hogy a Város úgymond örök időkre birtokolja a szállodát Adja bérbe, s a bérlő üzemeltesse elvárható színvonalon, fizessen érte a Városnak illő díjat. A piac élénkülésével, amikor a dolgok majd valós értékükön lesznek privatizálhatok, a Város adja el olyan vállakozónak, aki a funkcionális megkötést vállalva a szállodát a maga és a Város hasznára üzemelteti. Az önkormányzati intervenciót egyetlen, szoros kivételként javasoltuk, mert a Hotel Fürdő több mint „csak" egy szálloda! „Majd a piac megoldja!" - volt a válasz. (Dr. Latorcai János gazdasági válságkezelést ellemző gondolatai jutnak eszembe: tőkésítés, feljavítás utáni értékesítés, szanálás... és-nem szabad magára hagyni!?) Az eredmény: Esztergom ma kevesebb szállodai színvonalú kereskedelmi szállásférőhellyel rendelkezik, mint a háború előtti utolsó békeévben! Elment-e a hajó? Úgy érzem, nem Talán a 24. óra után is van még lehetőség. Úgy hírlik, akadna vevő, aki továbbképző központ céljára megvenné a szállodát. Csak a műemléki szempontok szólhatnak a vétel mellett, mert egy intézmény mégsem egy szabad, kereskedelmi értékesítésű szálloda. Nem kéne-e inkább sok áldozattal, de a jövő turizmusa számára megmenteni a Hotel Fürdőt? Ez a szálloda éppen a tradíciók miatt semmi mással nem lesz pótolható! Lehet-e, szabad-e a világkiállításra, a századvégre, sőt a jövő évezredre is így felkészülni, ilyen fogadói feltételekkel nekiindulni?! Koditek Pál