Esztergom és Vidéke, 1994

1994-04-28 / 17. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE SZÉP VOLT, ISTVANOSOK! Csiky Gergely: Buborékok Jól választott Durzák Anna, a Szent István Gimnázium tanára, amikor Csiky Gergely százéves, de élettel telített és humorral átszőtt darabját tanította be diákjainak. A záróelőadásra április 24-én, vasárnap az iskola dísztermében került sor zsúfolásig megtelt nézőtér előtt. A téma - a dzsentri élhetetlensége - nem igazán aktuális, de a karakterek igazán diákszínészekre szabottnak bizonyultak: a páváskodó „üresfejű feleség", a pipogya, de magára találó férj, a feltörekedő vállalkozó, a hozományvadász ifjak s leányok... Nos mindeme urak és hölgyek hitelesen és igazán szórakoztatóan tudták magukat a közönség szívébe lopni. Mint mondani szokták: a színpadon „mindenki élt", mindenki élettel teli szerepet játszott. Ezen az előadáson is bebizonyosodott, hogy nemcsak a Dobóban, a Hellben, a Frankában, hanem itt is igazi diák színi élet folyik, s hogy Esztergom valóban a diákszínészek városa! A remek előadás szereplői voltak: Bánhidy Vajk, Bindics Krisztina, Ivanics Zsuzsa, Bordács Anita, György Erika, Dér Norbert, Papp László Dávid, Maradi Gábor, Kelecsényi Hedvig, Orgovági Gábor, Huszár Péter, Bátor Bence, Tatár László, Zubovics Rita, Balogh Zoltán, Zsoldos Dóra, Lelkes István. Kulturális és Idegenforgalmi Bizottság elnökével, valamint Koditek Pállal, az Esztergom Barátainak Egyesülete elnökével. A képviselő-testület üléséről Dr. Könözsy László polgármester Esztergom képviselő-testületének soron következő ülését 1994. április 28-án csütörtökön 15 órára mintegy húsz napirendi pont megtárgyalására hívta össze. Ladocsi Gáspárnak, a katolikus ka- képviselőjével, Nagyfalusi Tiborral, a tonai ordinariátus első kinevezett püspökének szentelése május 14-én, délelőtt 10 órakor lesz Budapesten, a Szent István Bazilikában. Orgonahangverseny Május 3-án (kedden) este 7 órakor a Ferences templomban Xavér Vamus Bach orgonahangversenyére várja az esztergomiakat a Festival Art budapesti koncertszervező iroda. Belépőjegyek a Gran Tours Utazási Irodában válthatók 8-16 között. Testvérvárosunk, a Párkány és Vidéke áprilisi száma egész oldalas riportot közölt az esztergomi közélet két Mégsem vágták ki a Szent István Strandfürdő fáit, noha félő volt, hogy kifordulnak helyükről. A szakértők javaslatára csupán visszavágás történt. * A munkaügyi hivataltól kapott tájékoztatás szerint Esztergomban és környékén ez évben az álláskeresők száma 3929 volt. Elhelyezkedett: 701 fő. A pályakezdő munaknélküliek száma április 20-án 290 volt. Meghívó Emléktábla-avatásra a Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola előcsarnokába 1994. május 7-én 9 órakor IM MEMÓRIÁM Akik a múlt igazságtalanságai miatt értünk is szenvedtek: DR. BÍBORKA FERENC, KISHÁZI MIHÁLY, NÉMETH LAJOS, SZENTEI FERENC és KILENC DIÁK Hálás emlékezettel az 1949-ben végzett PREPÁK Szép magyar beszéd A Polgármesteri Hivatal és a Babits Mihály Városi Könyvtár közös rendezésében került sor az 1994. évi Kazinezyrót elnevezett „Szép magyar beszéd" verseny városi-területi fordulójára. Az igen szoros versenyben a következő végeredmény született; I. korcsoport (5-6. osztály) 1. CSERNUS ELZA - Petőfi Sándor Általános Iskola. Felkészítő tanár: Kalmár Károlyné. 2. MIAVECZ NÓRA - Vitéz János Római Katolikus Tanítóképző Főiskola Gyakorló Altalános Iskolája. Felkészítő tanár: dr. Ember Istvánná. 2. IVANOV MÁRTA - Mindszenty József Általános Iskola. Felkészítő tanár: Ocskay Gyula. 3. ERŐS KINGA - Somogyi Béla Általános Iskola. Felkészítő tanán Pintér Zoltánné II. korcsoport (7-8 .osztály) 1. CZERMANN KATALIN - Süttő, Általános Iskola. Felkészítő tanár: Naszák István. 2. HRICZU ÉVA - József Attila Általános Iskola. Felkészítő tanár: Szentgáli Ferencné. 3. CSESZKA SZILVIA - Arany János Általános Iskola. Felkészítő tanár: Pósch Győzóné. Az országos versenyen a II. korcsoport első helyezettje, Czenmann Katalin vesz részt. Április 16-án és 17-én rendezték meg a középiskolai kosárlabda szakosztályok regionális országos döntőjét Zalaegerszegen. A mi régiónkból hat középiskola szállt ringbe, KomáromEsztergom megye színeit pedig - nem kis büszkeséggel írom le - akertvárosi Hell Műszaki Szakközépiskola csapata képviselte, hiszen mindkét korosztályban ők nyerték a megyei versenyt. Emelkedett hangulatban indultunk Egerszeg felé már 15-én, hisz a csapat - edzője, Magassy Lajos kollégám véleményére hallgatva - nem vállalhatta, hogy hajnali négyórás utazás után kezdjen versenyezni. A nap programja: megérkezés, szálláshely-keresés, városnézés. Másnap délelőtt a sorsolás. Nekem jutott az izgalmas feladat, hogy a Hell csapatának sorszámát kihúzzam. Ennek két oka is volt. Egyrészt Magossy kollégámnak gipszben volt a jobbkeze, másrészt azt mondta, ha rosszul húzok, legalább lesz kit szidni. Jól húztam - állítólag. A magam részéről ugyanis az egészből nem értek egy kukkot sem. Életemben nem kosaraztam és most már feltehetőleg nem is fogok, meg egyébként sem állok valami komoly sportember hírében. Azt is hosszasan kellett elmagyaráztatnom, hogy mit jelent, ha a bíró mérkőzés közben fütyül és a két kezével nyuszifület mutat. (Köztünk legyen szólva, máig sem értem. Jobb, ha megmaradok kísérőtanári minőségben.) 16-án tizenegy órakor mindjárt mi kezdtünk. Nem is rosszul. 75:65 arányban arattunk győzelmet a Körmend csapata fölött, akikről időközben megtudtam, azért kell félni tőlük, ahogy egy-egy villanásnyi jelzéssel vagy csupán egy tekintettel irányították egymást, adtak információt magukról. Talán kevés azt mondani, hogy ismerték egymást. Inkább úgy fogalmaznék: ezek a fiúk tudják egymást. Fegyelmezettek és pontosakjátszanak, miközben tudják, hogy ez a játék egymással folyik és egymásért éppen ezért véresen komoly. Cikáznak a labdával, passzolnak és „zsákolnak", védekeznek és támadnak - hihetetlen kiKosárlabdatorna - egy történelemtanár szemszögéből... mert NB l-es játékosokkal vannak „felszerelkezve". Némi bosszúságot okozott, hogy délután kikaptunk a monoriaktól, akkorra azonban már bejutottunk a döntőbe. Említettem, hogy nem értek a sporthoz, de szimpatizálok mindenkivel, aki valamely szép sportot űz, különösen ha olyan csapatmunkában vesz részt, mint a kosárlabda. Ahelyett tehát, hogy a bírók érthetetlen mutogatásain bosszankodtam volna, figyeltem a gyerekeket. S épültem a fegyelmezettségükön, sportszerű játékukon, tartással és energiával, Esztergom színeiben. Ók mindnyájan, Nemcsényi Józsi és Mester Szabolcs meg Zsolt, az öccse, Sendula Peti, Erős Peti és Madarász Peti, Horváth Gyuszi, Holicska Feri. És Giczi Józsi meg a hatalmasra nőt Bakody Ottó és a szintén nem csöppnyi Villányi Laci és a sérülésében is aggódva szurkoló örök bohóc, Berecz Zoli meg a halkszavú Pásztor Laci. Ók voltak a csapat, de ott voltunk mi is, a szurkolók. Jónéhány „helles", akik önköltségen vállalták, hogy elkísérjék a csapatot, mert fontos nekik, ami az iskola kosarasaival történik. Buzdítottak, énekeltek és kibáltak, vagy egy-egy büntetődobásnál lélegzetüket visszafojtva várták az eredményt. Együtt lélegeztek ők, az iskola tágabb közössége azzal a maroknyi emberrel, aki a pályán verejtéktől gyöngyöző homlokkal küzdött. Másnap ugyan kikaptunk, de olyan nemes küzdelmekben, hogy senki nem érzett csalódást. így negyedikként végeztünk a megmérettetésben. És a gyerekek hazaérkezés után sem akartak szétszéledni. Összejöttünk a tornateremben, s becipeltük ölben a sérült Berecz Zolit. És akinek még volt hangja a szurkolástól, az beszélgetett, a többiek táncoltak, egyszóval ünnepeltünk. Volt is mit. Én pedig a magam részéről arra gondoltam és gondolok azóta is: amíg vannak megszállott tanárok és közösségben dolgozni szerető, egymást szerető és ünnepelni tudó ifjak, addig nem is kell annyira aggódni ennek az országnak a jövőjéért. Varga Péter