Esztergom és Vidéke, 1994

1994-04-28 / 17. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Az országgyűlési képviselőjelöltek részére az MTESZ április 22-én fórumot rendezett, amely jelentős érdeklődés közepette, kulturáltan zajlott le. Sorrendben a KDNP, az SZDSZ, a Köztársaság Párt és a független jelöltek adtak választ az országos és a térséget érintő kérdésekre. A hosszúra nyúlt fórum miatt csak arra vállalkozhatunk, hogy két részletben közöljük az ott elhangzott gondolatokat. A kérdések a következők voltak: - Miként értékeli jelenlegi helyzetünket - országosan és térségünkben? - Milyen szakértői háttere van, és milyen tömegbázisra számít? - Melyek a parlamenti munkához szükséges személyi erősségei, s melyek az elmúlt időszakban elért konkrét eredményei? - Mi íi stratégiája? A válaszokat a hozzászólások sorrendjében közöljük. Dr. Latorcai János (KDNP): - Hogyan ítéljük meg, hogyan ítélem meg magam és az ország helyzetét? Nos, úgy gondolom, a magyar gazdaság az elmúlt években soha nem látott válsághelyzetet élt át, legalábbis a háború utáni legnagyobb válsághelyzetet, hiszen 1990-91 folyamán gyakorlatilag összeomlott a szocialita világrendszer, és egy olyan gazdaságot temetett maga alá, amelyet 40 évig működőképesnek ítéltünk. A gondok abból eredtek, hogy az ország nem volt fölkészülve-fölkészítve arra, hogy a rendszerváltás, vagy gazdasági rendszerváltás szükséges. A piacok megszűntével az ipar, a mezőgazdaság elvesztette azt a felvevő bázist, amelyik 40 évig a megélhetést biztosította, s abból a 22 milliárd dollárból, amelyet pedig addig felvettünk, nem a gazdaság élénkítésére, a modernizáció és a technológiaváltás megvalósítására használtunk föl, hanem valamilyen formában az ország továbbélésének biztosítására. Nos, így magától értetődő természetességgel szakadt a munkanélküliség és a vállalatok tönreinenetele az ország nyakába. De mindaz az intézkedéssor, amely 1992-ben elindult és amelynek eredményeképpen az ipari termelés fellendülése '93-ban megindult, és amelyik '94 elején rendkívül dinamikus lépésekkel halad előre, úgy gondolom, egyértelmű reményt ad arra, hogy a gazdaság túl van a mélyponton. Tehát: ha azt kell megítélni, hogy '90-ben vagy '94-ben volt-e jobb helyzetben a gazdaság, akkor felelősséggel azt lehetne mondani, hogy ma, mert mindaz a szörnyű nehézség és összeomlás, amely '90-92 folyamán bekövetkezett, mindaz a piacról való kiszorulás, amely ezalatt az idő alatt végbement, az elkövetkezendő időszakban már nem terheli a magyar gazdaságot. És azért is jobb a gazdaság helyzete, mert az elmúlt időszakban több olyan központi válságkezelő stratégia kialakítására került sor, melyek révén e térségben is új ipartelepítésre, új munkahelyek teremtésére, illetve a működő üzemek továbbélésére kormányzati segítség által nyílt lehetőség. Néhány példa e térségből: talán ezért működik a lencsehegyi szénbánya, s ezáltal teremtődött meg a dorogi KÖGYÓ számára a továbbfejlődés lehetősége. És egészen új helyzetet jelent, hogy Esztergom mellett létrejött a Suzuki, s mellette gyakorlatilag egy működő ipari park körvonalai már láthatóak. Mi az, ami a térségben megítélésem szerint kitörést jelent? Mindenekelőtt az infrastrukturális feltételek javítása, hiszen Esztergomot és térségét csak ezáltal lehet az ország vérkeringésébe bekapcsolni. Tehát nagyon fontos, hogy olyan út- és közműhálózat jöjjön létre, amely ezt a feltételrendszert magától értetődően biztosítani fogja, de ehhez mind az egészségügyi rendszer, mind a szociális háttérintézmények javítása is hozzátartozik. Ehhez a jelenlegi feltételek részben már körvonalazottak, részben adottak. Az infrastruktúra fejlesztéséhez hozzátartozik egy híd, Esztergom híd szerepének erősítése, kulturális és etnikai szempontból egyaránt. És egy valós híd is, amely ezt a környéket összekapcsolja a Duna túloldalával. Ebben a térségben a kitörési lehetőségek közati szinten, ha kell a parlamentben, élni mindazokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezésre állnak. Dr. Varga Győző (SZDSZ): Valahol azt hiszem jellemző ránk hadd ne írjam körbe jobban, mit értek a „ránk" alatt hogy a mai délutánon ilyen szűk körben jöttünk össze. Az illető urak, akik még meghívást kaptak, miért nincsenek itt? Nem vagyok benne biztos, hogy ennek egyértelműen ők az okai. Ahhoz képest, hogy egy ilyen fórumot - lehet, hogy szerencséjükre - nem élnek meg, hogy ezen a választáson akár mi négyen együtt üljünk. Hatra vagy hétre volt meghirdetve, ehhez képest kényelmesen elhelyezkedhetünk, mert hely van bőven. Tehát nem mondhatnánk, hogy az embereket a kampány során letaglózta az egyes személyek érdessége, a politika iránti oldhatatlan vágy és a küzdelembe való bekapcsolódási vágy. Az elmúlt 40 év, az „átkos" kinekkinek másként telt. Volt, aki kibekkelte, volt, aki alámerült, volt, aki kooperált. A többség csak élt, élte azt a köJelöltbemutatkozás Ü iccnniKH Jti3i Z&D zött megítélésem szerint benne van a vállalkozás-élénkítés, amely szintén most indul be, s amely azt is jelzi, hogy egyre több és több vállalkozás indul. Az idegenforgalom fejlesztése úgyszintén idetartozik, hiszen az egyik leglényegesebb kitörési lehetőség. Úgy gondolom, van némi gyakorlatom a parlamenti munkában. Milyen háttérrel rendelkezem? Szakmailag válságkezelő háttérrel, gazdaságistratégiai háttérrel. Ismerem a kormányzati munkát, a kormányzati megoldásokat és némi jogi ismeretre is szert kellett tennem - az eddigi jogharmonizációs és jogalkotói tevékenységben. Meggyőződésem, hogy elsődlegesen a térség gondjainak ismerete, fölvállalása a legfontosabb, továbbá az aktív kapcsolat a térség önkormányzataival, a választókkal. És nem csak évente egyszer, vagy négyévente egyszer. Ehhez hozzátartozik, hogy a térségért lobbizni kell, ha kell kormányvetkező négyet is, és szeretett volna, szeretne egyre jobban élni. Majd mindegy neki, hogy ki emeli vagy viszi le az árakat, vagy ki biztosít jogokat, a lényeg az, hogy legyenek jogok, hogy szabadság legyen, és lehessen vásárolni, és lehessen nyugodtan békében élni, lehessen szeretni azt a keveset, akit szeretünk, ne kelljen nagyon utálni azt a sokat, amit szeretnénk. Az elkövetkezendőkben egységben kellene gondolkodnunk. Én úgy láttam, hogy az elmúlt négy év minden személyes várakozásom ellenére nem az egység felé vitte az országot. Nekem személy szerint komoly kifogásaim voltak ama megnyilatkozásokkal, személyes vagy esetenként pártszintű ideológiai megnyilatkozásokkal szemben, amelyeket átéltünk. Az hogy a gazdaság úgy áll, ahogy áll, ezt ajelenlévő, nálam avatóttabb szakemberek feladata értékelni. MEGHÍVÓ Az Esztergomi Kolping-Család és a Rudnay Sándor Alapítvány szeretettel meghívja a város polgárait május l-jén munkás Szent József tiszteletére tartandó majálisára. Program: 9.45-kor szentmise a belvárosi templomban 10.45-kor kultúrműsor. Fellép: a Szent István Ifjúsági énekkar és a Piliscsévi Asszonykórus. Helyszín: Prímás Sziget, Sportpálya. 11.30 Fórum. Vendég: dr. Latorcai János ipari- és kereskedelmi miniszter, a KDNP képviselőjelöltjeTérzene, játékok, büfé. (Kupola 1994. IV/17.) FIDESZ-majális Május l-jén, a Fidesz Esztergomi Választókerületi Irodája egész napos Fidesz-majálist szervez az Erzsébet-parkban. A program kosárlabda mérkőzésre épül. Nyolc csapat nevezett be a kosárlabda tornára. A Fidesz csapatának erőssége EPERJE:S KÁROLY színművész lesz. Mindezek mellett az érdeklődőket sportvetélkedők, gyermekszínház, artista, gitárosénekes, sörivó-verseny, este pedig koncertek szórakoztatják. Én úgy látom, hogy korábban is voltak komoly hibák, ezeket örököltük, s ezekre szokásunk szerint, mint általában, rátettünk egy keveset. Nem éltünk azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel élhettünk volna. A többes szám első személy talán azokra vonatkozik, akiknek módjuk lett volna rá, hogy éljenek vele. Én a demokráciában azt tartom szimpatikusnak, hogy négyévente dönteni lehet, és ha valami nem tetszett, akkor lehet ellene protestálni, mi több, a szavazással azt is befolyásolni lehet, hogy a következő négy évben ki mondja meg, merre menjünk tovább. Bár azt hiszem, a merre csak az egyértelmű, ahogyan már nem annyira. A liberális eszme vagy gondolatkör nevében - amely a szabadság és az esélyegyenlőség hangsúlyozását jelenti azt gondolom, úgy kellene ezeket a gondokat megoldani, hogy az emberek mind nagyobb többségének egyre jobb legyen a közérzete, hogy ne kelljen családon belül összeveszni azon, hogy ki melyik pártra szavaz, ki melyikkel szimpatizál. Nem hiszem, hogy nemzeti sajátosságunk a kötekedés, de a politika egészen békés emberekből is egészen ordenálé stílust és modort hozott a felszínre - és most csak az átlagemberre gondolok és nem csak a politikusokra. Nyilván van néhány egészen szórakoztatójelenség is a politikai palietán. Azt gondolom, hogy ők a választások után sem fognak lényeges szerepetjátszani. Engedjék meg, hogy ne ragaszkodjam a konkrétumokhoz, hogy a helyzet érdekességére, különlegességére, a szervezési bonyadalmakra való tekintettel én is laza legyek és ne kössem annyira az ebet a karóhoz, hogy hány orvos lesz majd munkanélküli és hogyan kell megreformálni az egészségügyet. Majd, aki odajut, annak még lesz ezzel gondja elég, de lesz gondja a gazdaság egyéb részeivel is. Én azt gondolom, hogy képes vagyok a kontaktusteremtésre, képes arra, hogy fölösleges gerjedelmeket ne gerjesszek, hanem azokkal, akikkel nem valamilyen antagonisztikus ellentét okán nézek szembe mégis párbeszédet, együttműködést folytathassak. Ezalatt azt értem, hogy egy parlamenti képviselő, akinek az a feladata, hogy politizáljon a pártjával, a parlamentben és otthon egyaránt, tehát mi olyan, konszenzust teremtő, de mégsem egy pontban tömörülő gazdaságot, politikát segítsünk elő, amely mindannyiunk előnyére válik. Azt gondolom, hogy olyan politikusokra lenne szükség, akik erre képesek és persze olyanokra is szükség van, akik ennek ellene feszülnek - és akkor győzzön a jobbik. Hadd reméljem, hogy az emberek politikailag egyre kulturáltabbak lesznek, és ha ez nem is látszik ma még mindenkin - a jelenlévők persze kivételek -, a továbbiakben efelé haladjunk. (folytatása a 18. számban)