Esztergom és Vidéke, 1994

1994-04-28 / 17. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Az országgyűlési képviselőjelöltek részére az MTESZ április 22-én fóru­mot rendezett, amely jelentős érdeklő­dés közepette, kulturáltan zajlott le. Sorrendben a KDNP, az SZDSZ, a Köztársaság Párt és a független jelöl­tek adtak választ az országos és a tér­séget érintő kérdésekre. A hosszúra nyúlt fórum miatt csak arra vállalkoz­hatunk, hogy két részletben közöljük az ott elhangzott gondolatokat. A kérdések a következők voltak: - Miként értékeli jelenlegi helyze­tünket - országosan és térségünkben? - Milyen szakértői háttere van, és milyen tömegbázisra számít? - Melyek a parlamenti munkához szükséges személyi erősségei, s melyek az elmúlt időszakban elért konkrét eredményei? - Mi íi stratégiája? A válaszokat a hozzászólások sor­rendjében közöljük. Dr. Latorcai János (KDNP): - Hogyan ítéljük meg, hogyan íté­lem meg magam és az ország helyze­tét? Nos, úgy gondolom, a magyar gazdaság az elmúlt években soha nem látott válsághelyzetet élt át, legalábbis a háború utáni legnagyobb válság­helyzetet, hiszen 1990-91 folyamán gyakorlatilag összeomlott a szocialita világrendszer, és egy olyan gazdasá­got temetett maga alá, amelyet 40 évig működőképesnek ítéltünk. A gondok abból eredtek, hogy az ország nem volt fölkészülve-fölkészítve arra, hogy a rendszerváltás, vagy gazdasági rend­szerváltás szükséges. A piacok megszűntével az ipar, a mezőgazdaság elvesztette azt a felve­vő bázist, amelyik 40 évig a megélhe­tést biztosította, s abból a 22 milliárd dollárból, amelyet pedig addig felvet­tünk, nem a gazdaság élénkítésére, a modernizáció és a technológiaváltás megvalósítására használtunk föl, ha­nem valamilyen formában az ország továbbélésének biztosítására. Nos, így magától értetődő természetességgel szakadt a munkanélküliség és a válla­latok tönreinenetele az ország nyaká­ba. De mindaz az intézkedéssor, amely 1992-ben elindult és amelynek ered­ményeképpen az ipari termelés fellen­dülése '93-ban megindult, és amelyik '94 elején rendkívül dinamikus lépé­sekkel halad előre, úgy gondolom, egyértelmű reményt ad arra, hogy a gazdaság túl van a mélyponton. Tehát: ha azt kell megítélni, hogy '90-ben vagy '94-ben volt-e jobb helyzetben a gazdaság, akkor felelősséggel azt le­hetne mondani, hogy ma, mert mindaz a szörnyű nehézség és összeomlás, amely '90-92 folyamán bekövetke­zett, mindaz a piacról való kiszorulás, amely ezalatt az idő alatt végbement, az elkövetkezendő időszakban már nem terheli a magyar gazdaságot. És azért is jobb a gazdaság helyzete, mert az elmúlt időszakban több olyan köz­ponti válságkezelő stratégia kialakítá­sára került sor, melyek révén e térség­ben is új ipartelepítésre, új munkahe­lyek teremtésére, illetve a működő üzemek továbbélésére kormányzati segítség által nyílt lehetőség. Néhány példa e térségből: talán ezért működik a lencsehegyi szénbá­nya, s ezáltal teremtődött meg a dorogi KÖGYÓ számára a továbbfejlődés le­hetősége. És egészen új helyzetet je­lent, hogy Esztergom mellett létrejött a Suzuki, s mellette gyakorlatilag egy működő ipari park körvonalai már lát­hatóak. Mi az, ami a térségben megítélésem szerint kitörést jelent? Mindenekelőtt az infrastrukturális feltételek javítása, hiszen Esztergomot és térségét csak ezáltal lehet az ország vérkeringésébe bekapcsolni. Tehát nagyon fontos, hogy olyan út- és közműhálózat jöjjön létre, amely ezt a feltételrendszert ma­gától értetődően biztosítani fogja, de ehhez mind az egészségügyi rendszer, mind a szociális háttérintézmények ja­vítása is hozzátartozik. Ehhez a jelenlegi feltételek részben már körvonalazottak, részben adottak. Az infrastruktúra fejlesztéséhez hoz­zátartozik egy híd, Esztergom híd sze­repének erősítése, kulturális és etnikai szempontból egyaránt. És egy valós híd is, amely ezt a környéket össze­kapcsolja a Duna túloldalával. Ebben a térségben a kitörési lehetőségek kö­zati szinten, ha kell a parlamentben, élni mindazokkal az eszközökkel, amelyek rendelkezésre állnak. Dr. Varga Győző (SZDSZ): Valahol azt hiszem jellemző ránk ­hadd ne írjam körbe jobban, mit értek a „ránk" alatt hogy a mai délutánon ilyen szűk körben jöttünk össze. Az illető urak, akik még meghívást kap­tak, miért nincsenek itt? Nem vagyok benne biztos, hogy ennek egyértelmű­en ők az okai. Ahhoz képest, hogy egy ilyen fórumot - lehet, hogy szerencsé­jükre - nem élnek meg, hogy ezen a választáson akár mi négyen együtt ül­jünk. Hatra vagy hétre volt meghir­detve, ehhez képest kényelmesen el­helyezkedhetünk, mert hely van bő­ven. Tehát nem mondhatnánk, hogy az embereket a kampány során letaglózta az egyes személyek érdessége, a poli­tika iránti oldhatatlan vágy és a küzde­lembe való bekapcsolódási vágy. Az elmúlt 40 év, az „átkos" kinek­kinek másként telt. Volt, aki kibekkel­te, volt, aki alámerült, volt, aki koope­rált. A többség csak élt, élte azt a kö­Jelöltbemutatkozás Ü iccnniKH Jti3i Z&D zött megítélésem szerint benne van a vállalkozás-élénkítés, amely szintén most indul be, s amely azt is jelzi, hogy egyre több és több vállalkozás indul. Az idegenforgalom fejlesztése úgy­szintén idetartozik, hiszen az egyik leglényegesebb kitörési lehetőség. Úgy gondolom, van némi gyakor­latom a parlamenti munkában. Milyen háttérrel rendelkezem? Szakmailag válságkezelő háttérrel, gazdasági­stratégiai háttérrel. Ismerem a kor­mányzati munkát, a kormányzati meg­oldásokat és némi jogi ismeretre is szert kellett tennem - az eddigi jog­harmonizációs és jogalkotói tevé­kenységben. Meggyőződésem, hogy elsődlege­sen a térség gondjainak ismerete, föl­vállalása a legfontosabb, továbbá az aktív kapcsolat a térség önkormányza­taival, a választókkal. És nem csak évente egyszer, vagy négyévente egy­szer. Ehhez hozzátartozik, hogy a tér­ségért lobbizni kell, ha kell kormány­vetkező négyet is, és szeretett volna, szeretne egyre jobban élni. Majd mindegy neki, hogy ki emeli vagy viszi le az árakat, vagy ki biztosít jogokat, a lényeg az, hogy legyenek jogok, hogy szabadság legyen, és le­hessen vásárolni, és lehessen nyugod­tan békében élni, lehessen szeretni azt a keveset, akit szeretünk, ne kelljen nagyon utálni azt a sokat, amit szeret­nénk. Az elkövetkezendőkben egységben kellene gondolkodnunk. Én úgy lát­tam, hogy az elmúlt négy év minden személyes várakozásom ellenére nem az egység felé vitte az országot. Nekem személy szerint komoly ki­fogásaim voltak ama megnyilatkozá­sokkal, személyes vagy esetenként pártszintű ideológiai megnyilatkozá­sokkal szemben, amelyeket átéltünk. Az hogy a gazdaság úgy áll, ahogy áll, ezt ajelenlévő, nálam avatóttabb szak­emberek feladata értékelni. MEGHÍVÓ Az Esztergomi Kolping-Család és a Rudnay Sándor Alapítvány szeretettel meghívja a város polgá­rait május l-jén munkás Szent Jó­zsef tiszteletére tartandó majálisá­ra. Program: 9.45-kor szentmise a belvárosi templomban 10.45-kor kultúrműsor. Fellép: a Szent István Ifjúsági énekkar és a Piliscsévi Asszonykó­rus. Helyszín: Prímás Sziget, Sportpálya. 11.30 Fórum. Vendég: dr. Lator­cai János ipari- és kereskedelmi miniszter, a KDNP képviselőjelölt­je­Térzene, játékok, büfé. (Kupola 1994. IV/17.) FIDESZ-majális Május l-jén, a Fidesz Eszter­gomi Választókerületi Irodája egész napos Fidesz-majálist szervez az Erzsébet-parkban. A program kosárlabda mér­kőzésre épül. Nyolc csapat neve­zett be a kosárlabda tornára. A Fidesz csapatának erőssége EPERJE:S KÁROLY színművész lesz. Mindezek mellett az érdeklő­dőket sportvetélkedők, gyer­mekszínház, artista, gitáros­énekes, sörivó-verseny, este pe­dig koncertek szórakoztatják. Én úgy látom, hogy korábban is vol­tak komoly hibák, ezeket örököltük, s ezekre szokásunk szerint, mint általá­ban, rátettünk egy keveset. Nem él­tünk azokkal a lehetőségekkel, ame­lyekkel élhettünk volna. A többes szám első személy talán azokra vonat­kozik, akiknek módjuk lett volna rá, hogy éljenek vele. Én a demokráciában azt tartom szimpatikusnak, hogy négyévente dönteni lehet, és ha valami nem tet­szett, akkor lehet ellene protestálni, mi több, a szavazással azt is befolyásolni lehet, hogy a következő négy évben ki mondja meg, merre menjünk tovább. Bár azt hiszem, a merre csak az egyértelmű, ahogyan már nem annyi­ra. A liberális eszme vagy gondolatkör nevében - amely a szabadság és az esélyegyenlőség hangsúlyozását je­lenti azt gondolom, úgy kellene eze­ket a gondokat megoldani, hogy az emberek mind nagyobb többségének egyre jobb legyen a közérzete, hogy ne kelljen családon belül összeveszni azon, hogy ki melyik pártra szavaz, ki melyikkel szimpatizál. Nem hiszem, hogy nemzeti sajátos­ságunk a kötekedés, de a politika egé­szen békés emberekből is egészen or­denálé stílust és modort hozott a fel­színre - és most csak az átlagemberre gondolok és nem csak a politikusokra. Nyilván van néhány egészen szóra­koztatójelenség is a politikai palietán. Azt gondolom, hogy ők a választások után sem fognak lényeges szerepetját­szani. Engedjék meg, hogy ne ragaszkod­jam a konkrétumokhoz, hogy a hely­zet érdekességére, különlegességére, a szervezési bonyadalmakra való te­kintettel én is laza legyek és ne kössem annyira az ebet a karóhoz, hogy hány orvos lesz majd munkanélküli és ho­gyan kell megreformálni az egész­ségügyet. Majd, aki odajut, annak még lesz ezzel gondja elég, de lesz gondja a gazdaság egyéb részeivel is. Én azt gondolom, hogy képes va­gyok a kontaktusteremtésre, képes ar­ra, hogy fölösleges gerjedelmeket ne gerjesszek, hanem azokkal, akikkel nem valamilyen antagonisztikus el­lentét okán nézek szembe mégis pár­beszédet, együttműködést folytathas­sak. Ezalatt azt értem, hogy egy parla­menti képviselő, akinek az a feladata, hogy politizáljon a pártjával, a parla­mentben és otthon egyaránt, tehát mi olyan, konszenzust teremtő, de még­sem egy pontban tömörülő gazdasá­got, politikát segítsünk elő, amely mindannyiunk előnyére válik. Azt gondolom, hogy olyan politiku­sokra lenne szükség, akik erre képesek és persze olyanokra is szükség van, akik ennek ellene feszülnek - és akkor győzzön a jobbik. Hadd reméljem, hogy az emberek politikailag egyre kulturáltabbak lesz­nek, és ha ez nem is látszik ma még mindenkin - a jelenlévők persze kivé­telek -, a továbbiakben efelé halad­junk. (folytatása a 18. számban)

Next

/
Thumbnails
Contents