Esztergom és Vidéke, 1993

1993-10-21 / 42. szám

318 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Szakmai, baráti körben beszélgettünk és felmerült, hogy minden hónapnak vannak fontos dátumai a magyar, a magyarországi történelemben. Március is ilyen hónap, de október... Október 3-án, 1242-ben, IV. Béla király visszatért az országba, a tatárok elól kellett menekülnie. 1465. október 2-án Mátyás magyar király II. Pál pápának írta: „Akár a csehek, akár a törökök ellen van reá szükség, készen áll Mátyás és Magyarország". 1570-ben október 3-án született Pázmány Péter. Minden napra esik valami fontos - a történelem már csak ilyen. S ha itthon nézünk közül, 1605-ben Dampierr feladta Esztergomot Lala Mohamednek. A bécsi haditanács nem vette fejét, mert csak „önkétes" volt a magyar királyi hadseregben. 1848. október l-jén Jellasics elhagyta a pákozdi csatateret, s Bécs alá vitte - fegyverszünet ide, oda, ó felsége V. Ferdinánd magyar király és I. Ferdinánd osztrák császár tábornoka aláírt szerződéseket csak nem fog beOktóberek : tartani - csapatait. 1849. október 6-án pedig Aradon a magyarországi önvédelmi háború tizenhárom tábornokát (egy ezredes) végezték ki, magyarokat, de volt köztük német birodalmi gróf, rác határőrtiszt. Majd jött egy másik október, 1918 októbere, amikor az ellenség földjén tartózkodó császári és királyi hadsereg - az osztrák Landwehr és a magyar honvédség - csapataival letetették a fegyvert; jött Trianon és amit azóta megértünk. Ott voltam Rajk László temetésén, s gyerekként láttam 1956. október 23át, az Országháza előttről vittem haza öcsémet és két barátját, hogy a G erőbeszédet meghallgassuk, meg a szülők aggodalmát is csökkentsem. Esztergomban 1848. október 18-án Kossuth Lajos beszélt az ország védelmének fontosságáról, 1956. október 26-án pedig a Sötétkapunál fegyvertelen fiatalokba lőttek bele. Emlékezzünk az októberekre és kérjük Istent, a történelem szellemét, hogy ne csak október legyen magyar földön! Ortutay András 1 9 5 6 . ok t ó b e r 2 6. írtunk már arról, mi történt Esztergomban a Sötétkapunál. Biztos nem eleget és nem mindig pontosat, de a túlélők és jelenlévők emlékezete sem teljesen pontos. Az írott dokumentumok is hiányosak, de egy előnyük van: újra elővehetők és átnézhetők. A Sötétkapui tankágyúlövés és géppisztoly lövöldözés áldozatait az esztergomi kórházba vitték be. Hevenyészve készült a sebészeten az ambuláns napló, de ez valahol természetes: az orvosoknak és ápolónőknek a sérült ember fontosabb volt, mint az adminisztráció. De készült ambuláns napló is, s úgy gondoljuk, hogy a sérültek névsora mindenképp olyan dokumentum, amit kötelességünk közreadni, még ha tudjuk is, hogy nem mindenki került bele, a halottak már nem, s volt, akit a nagy munkában nem írtak be: ellátták és gondoskodtak róla. Az esztergomi orvosok és az ápolószemélyzet emberfeletti munkát végzett 1956. október 26-án. De álljon itt a névsor; az életkor és a lakóhely nem szerepel (nincs is mindig megadva). Lelkes Rezső Pető Ferencné Homor Lia Ludvig József Tapalaga Ernő Vata József Somodi József Varga Mihály Somodi Józsefné Faragó Katalin Szegedi Mária Farkas Mihály Mór Károly Barta István Darányi László Kovács Károly • d Szabó Albert <j Szabó Lajos Sipos Ferenc Pesti Kálmán Kódor Gyula Schmidt Frigyes Hajas József Rigó György Bálóczy János Ball a Imre Jóna János Az utóbbiakat egy katonai teherautó hozta be Szentendréről, mert a pesti kórházak már nem fogadták, nem fogadhattak sebesülteket. A hivatalos, régi és mai visszaemlékezések szerint Szentendrén semmi se történt. Az viszont tény: 1956. október 27-én hajnali háromtól, az ambuláns napló szerint, szentendrei sebesülteket láttak el! Oravecz doktor úr írta be a hajnali hármat: Kódor GyulániLLaki „több-kisebb nagyobb a bal lapockacsont felett... roncsolt sebeket kapott." O.A. Sinka István Üdv néked, ifjúság! Üdv néked, ifjúság! Üdvözlégy magyar nép! ki lángban és vérbe születtél meg újra három nagy éjszakán vad ágyúdörgésben! Melyik nép írta fel mostanában nevét így, hogy aranyat adott kezébe Isten ujja? S mely nép beszélt így az önmaga nevében, mint angyal, mikor a harsonáját fújja? Bús igájának fájára íija hát. S mint annyiszor a megsárgult ezer évben vérrel és vassal tanítja zsarnokát Buda, 1956. okt. 26. Tollas Tibor Mindszenty Lassú tűzhalál lett magányod, törpék fölé nőtt óriás. Fáklyánk voltál, látványos fárosz, ma hamuban izzó parázs. Kétoldalt szítják még a lángot kegyetlen inkvizítorok: Róma, Bizánc közt állsz, mint vádlott, máglyádból néma vád lobog. Diplomaták és börtönőrök tanácsa, kegyes püspökök árnyain átlátsz Mesteredre: Nem Róma, csak Krisztus örök! Kenyér és cirkusz kell a népnek, a mártírok veszélyesek. Hitetlenek, vagy keresztények, készül az alku, féljetek! Üzennéd fogoly-társaidnak, Mária népe tetszhalott Szobrodat kősziklából vésik, igazolnak a századok. A Maier-gyüjtemény kincseiDŐl A halottak napjához közeledve kicsit komor, ámde igen érdekes és értékes részét szeretnénk bemutatni a gyűjteménynek. A Majer István által összegyűjtött sok ezernyi aprónyomtatvány egy részét (kb. 40 kötetnyi) a halotti cédulák teszik ki. Ezek között megtaláljuk az országos nagyságok céduláit. így például Vörösmarty Mihályét, Széchenyi Istvánét, Obernyik Károlyét. A történeti Magyarország szinte valamennyi nagy családjának halotti cédulái is megvannak. Hasonlóan az esztergomi családok is elküldték értesítéseiket Majer Istvánnak, aki gondosan megőrizte ezeket. A halotti cédulák a puszta érdekességen túl történeti forrásértékkel is bírnak. A történész, aki egy város társadalmával vagy családtörténettel foglalkozik, a gyászolók sorából egész családokat rekonstruálhat a múlt századból. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcjeles résztvevőinek gyászjelentéséből is számos van a gyűjteményben. Mi Szántóffy Antal gyászcéduláját mutatjuk be. Ó volt az, aki Batthyány Lajost kivégzése után éjszaka titkon a ferencrendiek templomába szállította, s ott eltemette, kockáztatva ezzel saját életét is. Kanonokként, Esztergomba kerülve az itteni közélet egyik legkiválóbb résztvevője, a helyi dalárda alapítója lett. (P.P.) t «ut<**o«i W<lfli«»e)ÖrMli Mptalan, valamint a rokoniig iiomorod.ilt Mivvel jelentik NAQYSAaOS ÍS FÖTISZTELEHDÖ SZÁNTÓFY ANTAL UR I>4|» (1 SlcnKíií" titkai lamariu, Ealtergnil «l umíahejy, H somlyiivÍMlrhelyi »t. l-amhrrltM «»m1*11 Prépost, eaitrrRomi «r'keae|ryh:tri kanonok — pleMnn, é, ntyMi f9e*pere,»nek f frhniír hit , ,„ ,ej^eli ft'l, Arakor, a halilokMk .lentijeinek íjtato, felvétele. ulln, /leiének ív'hen, «iv »!«hadétben történt rlKiinytlII Ai enjfrsitelfl ui Mi*e AMoial f. M t-ín re^eli •> árakor a rfl,iíke*j-yMil>jn fo

K a Min .lenhalrfnak liemutallalni. ai elhunytnak tetemei petiii; upy.n e h.i V*" "MlcIStti 10 órakor a BKt!ni|Joo> ntrholljil.a örök nyugalomra letétetni R.rtercom, l««o évi fehruir M J in /le firöt vi/iigo.rsilg fényeskedjék neki!