Esztergom és Vidéke, 1993

1993-03-18 / 11. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE „Non sum dignus" - nem vagyok méltó hárítja el az első kérdésemet a plébános űr. Miért őt, Isten szegény szolgáját szemeltem ki, hogy az ARCELEK nyilvánosságával a figyelmet felé irányítsam? Hiszen semmi rendkívüli tettet nem hajtott végre, ami miatt a kitüntető figyelmet kiérdemelte volna. Hoszszas magyarázkodásom, rábeszélésem végén hogy nem szoborba kívánom önteni és felmagasztalni kortársaimat, hanem jellemük és sorsuk prizmáján keresztül kísérlem megrajzolni azt a bonyolult összefüggést, ami egyén és társadalom, sors és történelem között alakult ki, és az „Arcélek"-sorozat talán majd a megélt közelmúlt társadalom rajzává áll össze - végül is rászánta magát a beszélgetésre. Ezután került sor a találkozásra, melynek tényeit, tanulságait próbálom most megfogalmazni. ítélje meg a nyájas olvasó, hogy Nagy László tisztelendő úr, a Belvárosi templom plébánosa mennyire méltó figyelmére. 1921 októberében látja meg Isten szép világát Dunapentelén, egy 12 holdon gazdálkodó földműves család gyermekeként. Ez a szép világ akkor, a számunkra értelmetlen célokért indított és elveszített első világháború után meglehetősen összekuszálódott állapotban volt. A letargiába merevült, szomszédai feltámadt kapzsisága és a győztesek bosszúálló gőgjének zsákmányául odavetett nemzet szétszabdalva, területének kétharmadától megfosztva vergődött az összeomlás határán. A lassú, hosszan tartó konszolidáció teremt majd olyan állapotokat, amikor már elviselhetőbbé válik az élet. Ez az idő egyebeesik a gyermek első eszmélésével, fokozódó öntudatra ébredésével. Természetes magától értetődéssel fogadja el azokat az értékeket, melyeket a szülői ház, az iskola, a 4 ezer lakosú község társadalma közvetít, amely értékek akkor a nemzet megtartó erejét, fennmaradását jelentették: Isten, Haza, Család, Munka. Látva a gyermek fogékonyságát, gyors észjárását, szülei taníttatják, hogy a műveltség erejével emelkedhessen ki a paraszti sorsból, ami az elődöknek sok küzdelemmel, súlyos gondokkal teli életet jelentett. A kőszegi, majd az esztergomi bencés gimnáziumban végzi tanulmányait. Sok szép emlék köti mindkét iskolavároshoz. Fejlődésében különösen a kőszegi évek voltak meghatározóak. A nagyszerű kirándulásokon megragadja az erdő varázsa, mely egész életén át fogva tartja. Természetjáró, a természetben Istent kereső ember válik belőle. Az erdő mellett a Duna volt legfontosabb tájélménye. A Duna és az otthon képe gyermekkora óta elválhatatlan misztikus kapcsolatban éltek lelkében. Az egyházi iskola szellemének és nevelésének hatására dönt úgy, hogy Isten és az Egyház szolgálatának szenteli életét, pap lesz. Esztergom már a hivatásra való felkészülés állomása, ahol a gimnázium VH. és Vm. osztályait már mint kispap végzi, majd a teológián folytatja tanulmányait. Hamarosan elvégzi a kántorképzőt is, és életének nagy ajándékát kapja itt: a zenét. Elsősorban az egyházi zene csodálatos világa tárul fel előtte. Három évig tagja a Schola Regia kórusnak, melyet a „szent ember", dr. Wemer Alajos, az egyházi zene és hit megszállottja vezet és emel a magyar kórusok élvonalába. Minden mű megtanulása, előadása a kinyilatkoztatás élményével hat rá. Egynemű kórus volt, a női szólamokat fiúgyermekek énekelték, hangjuk a kristály tisztaságával csengett. Hivatása gyakorlása közben bárhova is került, minden állomáshelyén pásztori tevékenysége egyik fontos eredményének tarEsztergomi arcélek NAGY LÁSZLÓ totta az általa ott létrehozott kórust, annak igényes vezetését, művészi színvonalának állandó fejlesztését. 1946-ban szenteli pappá Mindszenty József hercegprímás. Még a koalíciós idók reményeket, felemelkedést, demokratikus fejlődést sejtető éveit éli az ország. Mit sem tudunk Jaltáról. A volt szövetségesek közötti elhidegüléstől, majd nyílt konfrontációtól még két év választ el. Európa a háború utáni újrakezdés, egy igazságos európai rend megteremtésének lázában él. Csak kevesen érzik, hogy egyre sötétebb árnyként vetül ránk a Vörös Hadsereg szuronyainak védelmében nyomuló totális diktatúra. Szentendre lesz első állomáshelye, itt két évig káplán, majd hittanár lesz az óbudai Árpád gimnáziumban. Már a kommunista párt forgatókönyvének első lapjainál járunk, az Egyház, a ,klerikális reakció" megtörésének, lehetőleg felszámolásának forradalmi feladatát tűzi célul akékcédulás választással többséget szerző, majd a demokratikus pártokat sorra felszámoló MDP. Ortutay Gyula végzi el az egyházi iskolák államosításának és az iskolai hitoktatás kiszorításának gyászos feladatát. Hiába az egész ország passzív ellenállása, a költők, írók, tudósok tiltakozása. Kunszeri Gyula nagyívű költői levele hiába bizonyítja a magyar kultúra és hit eltéphetetlen kapcsolatát. A vers talán soha nem került a miniszter szeme elé, akit, miután elvégezte dicstelen feladatát, szintén menesztettek. Véget ér Nagy László tisztelendő úr hittanári pályája és folytatódik a parókiák lelki közösségének gyámolítása, a kórusok szervezése, a gyermekcsoportok lelki vezetése. 1950-54 között az Újlaki templom, majd a Városmajori és később a Krisztinavárosi templom káplánja. Minden új állomáshely újabb kórus szervezését is jelenti. Vasárnaponként teljes miséket énekelnek a templomban. Kedves jó barátja Czigány György, akivel gyakran szerepel együtt Egyik passióban ő az evangélistát, barátja Krisztust énekli - emlékezetes sikerrel. Közben állandóan magán érzi a gyanakvó hatalom vigyázó szemét. Különös, fényképező emberek tűnnek fel, ha gyerekekkel kirándulásokra indul, vagy onnnan érkezik. Sötét tekintetű, kemény vonású emberek foglalnak helyt a templomban is, majd tesznek jelentéseket sötét hivatalokban. Megjelennek a békepapok, akiket a hívők eléggé sommásan ítélnek a hit és Egyház árulóinak. A papság azonban tudja azt is, milyen fizikai és lelki kínzások törték meg lelküket, ellenállásukat, hogyan kényszerítették őket a szégyenteljes feladat elvégzésére. Ismerjük Mindszenty József hercegprímás emlékiratának ide vonatkozó részleteit. Őt nem tudták megtörni. De, mint egyikük 56 után mondta: „Nem vagyok olyan anyagból, mint a vértanúk". Néhány hetes embertelen kínzás, melynek részletei túl visszataszítóak ahhoz, hogy itt közöljem, ót megtörte. Másoknak kevesebb is elég volt. Gyengék, esendőek is akadtak, nem különbek, mint mi mindannyian, emberek., ,Az Egyház erejét mutatja az is, hogy még a rossz papok sem képesek azt megingatni" - vonta le következtetését Nagy László. A Krisztinavárosi templomban Szabó Imre mellett káplán, aki majd későbbi előmenetelében segíti. Kölcsönös tisztelet és bizalom alakul ki közöttük. Megvallja elöljárójának, hogy szívesen menne faluba lelkipásztorkodni, hogy édesanyját is magával vihesse. Különös kérés ez akkor, amikor mindenki a kényelmesebb városi, pláne fővárosi parókiákra vágyik. 1958 karácsonya előtt néhány nappal kapja meg kinevezését Karancsságra (Nógrád megye) és új fejezet kezdődik életébea 10 év Palócföldön. Másfajta világ, más mentalitású emberek. Elbeszélésének ez a része tele van humorral, kedves epizóddal a bizalmatlan, kérges tenyerű és egy kissé kérges szívű bányász közösség meghódításának hol komikus, hol komorabb történéseivel. Naponta megvívott apró duellumok kántorral, hívókkel, a helyi értelmiség képviselőivel. Közben szervez, épít. Lelkeket és templomot, főleg közösséget. Egyik új kezdeményezése a karácsonyi misztériumjátékok betanítása, rendezése. Ez azonnali ellenállásba ütközött. A ridegen szigorú felnőttek szemében szentségtörésnek számított, hogy a plébános úr a templomból színházat akar csinálni. Hallatlan! Elérkezik a főpróba. Szigorú tekintetű fejkendős asszonyokkal vannak tele a padok. Most utánanéznek, mit művel ez a pap. Elkezdődik a játék, a tekintetek veszítenek szúrósságukból, itt-ott könnyek párásítják be a szemeket és előkerülnek a zsebkendők. Ki az orrát, ki a szemét törli. Hát erről van szó? Dyen még nem volt a faluban. Másutt sem igen az országban. Elindult egy hagyomány, mely ma is él Karancsságban és terjed kis hazánk sok-sok templomában. Tíz év után vágyik vissza szeretett Dunájához, a pannon tájhoz, ahhoz a kulturális és mentális közeghez, melyben otthon érzi magát. Saját kérésére Dömösre helyezik. Sarlós Boldogasszony napján kel át a Dunán és úgy érzi, hazaérkezett. Az itt töltött 3 év alatt nekilát a templom és a plébániahivatal tatarozásának. Már a második hely, ahol félig a romokból kell újjáépíteni Isten és szolgálója házát. Maga is nekigyürkőzik, szervez, lelkesít, motoija a fél falut megmozgató munkának. Ugyanilyen feladat várja jelenlegi, talán már végleges állomáshelyén. Épít, szervez, kivitelezőkkel tárgyal. Energikus, segítőkész hívek csapata áll mellé. Oltárt épít, elvégezteti a templom külső és belső renoválását Rendbehozatja a kriptát, megnyitja azt a koporsós és urnás temetések számára. Néhány, mindannyiunknak kedves elhunyt barát, ismerős nyugszik itt békében az öreg boltívek alatt Hozzáfog a templom fűtésének megoldásához, közösségi termet alakít ki, mely a bibliaórák, szülők iskolája, a hitélet egyéb közösségi eseményeinek inspiráló színhelye. Közben 5 évvel ezelőtt súlyos betegséget vészelt át. Volt idő, amikor orvosai lemondtak róla. „Úgy látszik, a Jóistennek még szüksége volt rám" - mondta, mikor betegségéről beszélt Új meg új kezdeményezések megvalósításába fog bele. Zarándokutakat szervez, külföldi kapcsolatokat teremt és ápolja azokat, kezdeményezője az esztergomi Kolping család létrehozásának, és, természetesen, folytatja a számára legfontosabb tevékenységet, az egyházközség lelki életének, hitbuzgalmának erősítését Valóban szüksége van rá a Jóistennek és kedves híveinek, hogy továbbra is lámpásként szolgálja a rábízott közösséget. Horváth Zsolt