Esztergom és Vidéke, 1993

1993-03-11 / 10. szám

teren. ,evai 177J. mai uua 11. ESZTERGOM és THE POLGÁR! LAP ^bá-öa, in.vvi-a iiííff a fcfftcni, 9K..ft ;35fttőí, imi (t iíófwc, fjta fátoin a f.oiuv^t, Sifjta ficiffom, TiOijij : „ofőu ! . ví.ag/tj-Síirfóiuíf, ö'-xijíi;^nef, i^átot tti&eft iijui i^uífi — öiliaSóját ujca fiaífom Jia (>a3.->ág ílstciiiíii.: fi. 'famjaitic futa fi, .,ó6cm ciivV'-iiaf: cKatoná i fiósti'ni fi jóíiiafi ; Íömiíft, -mcuucfi fió^ficwn, 9K.ii it vafami »&j(f«má imjalt. i'iiji^ maiofi iií'p, afiij 'jMina — a oái&ÍSt et iuih fiacjijja: íoojí* ii á í fó iii lö fi öj fi; 111' Cyiífcvjott a fiűiiiv'3 fin ['ja . . . íllinS ott uoftali ; iuiii5 ott fiaftafi; S iuiii- illatait mái, cm fi íi jmfí'fi fii- 11 tó?o fi fi ö m nj j c fi fi j f őuiőf-i'ow iiWvj.iMiilVftjfi, jóiiuifi iiná?l'toMii, jámiifi ctufífiít-ni ; ÜNNEPI RENDEZVÉNYEK| ; MÁRCIUS 15. TISZTELETÉR Mm MÁRCIUS 14-ÉN, VASÁRNAP 17.30-kor a Fürdő Szálló előtt: a Kossuth-emléktábla megkuszoriízásai • * Á A MÁRCIUS 15-ÉN, HÉTFŐ 8 órától Kertvárosban, sd ABC el 8.45-tól Szentgyörgy mezőn, a Klap 9.15-tól a Széchfnvi téren ÜNNEPHIKDÉTÉS lovasok gyülekezőiéveUJfiv^Bzenével ioí.?ófi, iiic.öfi i>a?ui Í>1L-iijjt.-fi c( f.o ini cs Videke számából R. KÖRŐSY LÁSZLÓ ndult 1966-ban agytermében: Et nyilvános JLÉSE £a, díszpolgáravatás a Városháza előtt. tOSI ÜNNEPSÉG /onás katonai tiszteletadással let mond: PUSZTASZERI LÁSZLÓ, lagyarok Hivatalának főosztályvezetője r10.15-kor a Széchenyi térről EMLÉKMENET forgymezei Honvédtemetőbe a következő útvonalon: !Tcz utca - Kis-Duna sétány - Mindszenty tér — sigmond utca - Molnár sor - Dózsa tér - Klapka tér Fewffy utca - Földműves utca - Kopácsy József utca 11 órakor a Honvédtemetőben: MEGEMLÉKEZÉS, koszorúzás katonai tiszteletadással A két helyszín ünnepi műsorában közreműködnek: a Táti Német Nemzetiségi Fúvószenekar (vezényel: Fódi János), az Esztergomi Szent György Lovasklub, a Magyar Honvédség únyi alakulata, a Városi Zeneiskola fúvósai, a Monteverdi Kórus (karnagy: Hunyadi Zoltán), az Esztergomi Klubszínpad, a Hell Diákszínpad és párkányi versmondók ÜNNEPÜNKRE SZERETETTEL VARJUK TESTVÉRVAROSUNK, PÁRKÁNY KÜLDÖTTEIT, LAKOSAIT IS! ptsztergom, Nyitra István, Vazul A Vaskapu hegyről tiszta időben látni a Zobor-hegyet, közvetlenül alatta van Nyitra. Azért is látunk odáig, mert a város nagyon a szívünk csücske... Egyszerre látjuk az esztergomi várat, ahol Szent István született és élt, valamint Nyitrát, melynek várában a szerencsétlen sorsú Vazul raboskodott. Nem tudjuk, hogyan jutott el István a borzalmas döntésig, elképzelhetjük, mint Sík Sándor, akinek szép drámáját nagy átéléssel adták elő a Hell középiskola diákjai, meghazudtolva korukat, Varga Péter rendezésében, de megérteni Ót sohasem fogjuk. Legyünk őszinték: Vazul nekünk valahol rokonszenves, mert magunkra ismerünk benne, ázsiai mivoltunkra, jellemünk egy részére, amit ezer év alatt nem tudtunk és nem is akartunk kivetni magunkból, hisz így beszélünk egy altáji nyelven, fűszeresen étkezünk - magyarok maradtunk. De István is mi vagyunk, keresztények, európaiak, akik ezer év alatt akartunk ide beilleszkedni, őszintén, sokszor lekezelve, bajunkban, nyomorunkban magunkra hagyatva. Igen, úgy érezzük, István és Vazul vagyunk egyszerre, mert megmaradtunk magyarnak, talán egy kicsit pogánynak is; mégis keresztények és európaiak lettünk, talán ez a sorsunk... A környező indoeurópai népek között magányosan beszéljük a magyart, a másságban hozzánk szinte csak a baszkok hasonlóak. Nézzük csak az esztergomi várat és a Zobor-hegyet egyszerre, mert a kettő valami mágikus módon egybe is folyik bennünk, furcsa, egyedi néppé formálódva, amelyet európaiul hungarusnak, magyarul magyarnak neveznek... Barcsai Tibor