Esztergom és Vidéke, 1993

1993-02-18 / 7. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE HÍREK—ESEMÉNYEK—TUDÓSÍTÁSOK Rendőri állománygyűlés Esztergomban A TALPRA ÁLLÁS JEGYÉBEN... - Az elmúlt évben sikerült talpra állnunk. Ez a tény azért is fontos számunkra, mivel a lakosság köré­ben egyre nő az aggodalom a bűnö­zés jelenségeivel szemben. Épp ezért kiemelt feladatunknak tekin­tettük a bűncselekmények megelő­zését, a bűnözés növekedési ütemé­nek csökkentését, az ismeretlen el­követők felderítését, az ügyeleti munka hatékonyabbá tételét, vizs­gálataink színvonalának javítását, a létszámhiány feltöltésével a közte­rületi jelenlét fokozását és a lakos­ság biztonságérzetének növelését ­hangsúlyozta éves jelentésének be­vezető mondataiban dr. Kemenszki István alezredes, esztergomi rendőr­kapitány. Csütörtök délelőtt az esztergomi rendőrök állománygyűlést tartottak a Technika Házában. E gyűlésen megjelentek: Horváth Dénes alezre­des, a megyei főkapitány helyettese; Hanzó András őrnagy, dorogi rend­őrkapitány; Erős Ferenc százados, Esztergom határőrkörzetének kiren­deltségvezetője valamint a kapi­tányság területéhez tartozó helysé­gek polgármesterei. Kellemes, az újszerű kapcsolatot bizonyító mó­don dr. Könözsy László, a házigazda polgármester „vezényelte le" a tar­talmas, nyílt és gondjainkat valóban feltáró összejövetelt. Bűnüldözés A kapitány a továbbiakban arról szólt, hogy a bűnözésben közreható okokat a negatív társadalmi és gaz­dasági folyamatok jelentősen átren­dezték. Esztergomban és vonzáskörzetében ma már ötezer a foglalkozás- illetve munkanélküli, s közülük sajnos mind többen kerül­nek kapcsolatba a bűnözéssel. A jelentés beszámolt arról is, hogy gyarapodott a betöréses lopások száma, és egyre gyakoribbá válik a járművek eltulajdonítása. A befejezett büntetőeljárások alapján a kapitányság bűnügyi hely­zetét az ismertté vált bűncselekmé­nyek lassuló növekedése jellemezte. Tavaly 1568-ról 1770-re emelkedett a bűncselekmények száma, ugyan­akkor a vonzáskörzet hét községé­ben 772-ről 68l-re csökkent. Ez azt jelenti, hogy a bűnözés ma már Esz­tergomra koncentrálódik! Riasztóan gyarapodtak a személy elleni bűn­cselekmények, s már az amúgysem biztató megyei átlag növekedését is meghaladják. A közrend elleni bűncselekmé­nyek a kapitányság területén 76-ról 227-re emelkedtek. Ötszörösére nőtt a közokirat-hamisítás. A gazda­sági bűncselekmények is emelkedő tendenciát is mutatnak. A vagyon elleni bűncselekmények száma szinten magas, de legalább nem nö­vekszik. Riasztó adatokat hallotunk a vá­rosban elkövetett lopásokról, betö­résekről, rongálásokról, rablásokról és járműeltulajdomtásokról. Külö­nösen elgondolkodtató a sorozatos betörést elkövető fiatalkorúak njj­vekvő - 125 fős! - száma. Ok ugyanis, 13 százalékos részará­nyukkal, a betörések több mint egy­harmadát követték el! Elgondolkod­tatóan sokan lettek öngyilkosok, a rendkívüli módon elhalálozottak. Mindezek ellenére - az eredmé­nyeségi mutatókat, az új megoldá­sok keresését és a létszámot tekintve -fejlődés jellemzi az esztergomi bű­nügyesek tevékenységét. Közrendvédelem A veszélyeztetett területeken, a rendőri ellenőrzés hatására, a bűn­cselekmények áttevődtek a nehe­zebben ellenőrizhető, szétszórtan elhelyezkedő objektumokra. Kemenszky kapitány szerint - az ügyelet technikai hiányosságait nem tekintve - egyéb tevékenysége­iket megfelelő szinten végezték. Létrejött a dorogi rendőrkapitány­ság, ezt követően az esztergomi is korszerűsödni kezdett. A közbizton­sági területen új parancsnokokat ne­veztek ki. A hivatásos státuszúak száma minimális mértékben emel­kedett. A rendőrállomány biztatóan fiatal, s nem egy kedves, megnyerő egyenruhás hölgy is fel-feltűnik jár­őrként utcáinkon. Ugyanakkor azt sem hallgathatjuk el, hogy a fiatal állomány nagy része még nem ren­delkezik a beosztásokhoz előírt szakmai végzettséggel, de vállalják az iskolát. Készek arra, hogy érett­ségi után továbbtanuljanak. A polgármesterek segítőkészsé­gét is köszönte Kemenszky úr. Kü­lönösen a táti, pilismaród, dömösi kezdeményezéseket dicsérte, me­lyek révén megalakultak és hatáso­san működnek a civil társadalom önvédelmi szerveződései, a polgár­őrségek. Bár a hozzászólások során részle­tesen és alaposan megvitatták, hogy Esztergomban miért nincs - és ho­gyan lehetne létrehozni! - a bűnö­zők kedvét szegő polgárőri egyesü­letet, logikus, ha itt említjük meg: nem elég a jószándék... Örömmel hallottuk: mind a kapi­tány, mind a polgármester megol­dásra vonatkozó elképzelése talál­kozott a felszólalókéval. Talán nem túlzunk, ha ideírjuk, reménykedhe­tünk abban, hogy mire az idegenfor­galmi szezon beköszönt, már saját polgárőreink is védik a város lakói­nak és vendégeinek nyugalmát. Ez azért is fontos, mert Esztergom időnként Chicagóra emlékeztető központjában ma még bőven akad tennivaló... S ha már a felszólalásokat említet­tük, hadd emeljük ki dr. Demény Ferenc százados, közlekedési osz­tályvezető szavait, aki a frissen ér­kező, igazi rendőr érzékenységével okosan mutatott rá mindazokra a munkájukat nehezítő gondokra, amelyek az állományt ma még be­lülről, bennünket, polgárokat pedig mindennapi életünkben nyugtalaní­tanak. A tapasztalatokban gazdag, mind­inkább népszerűvé váló, új szemlé­letű rendőrség esztergomi állomá­nyának gyűlésén az elmúlt év mun­káját mindenkinek megköszönte a kapitány. Bartus Tibor rendőr zász­lóst és Szóda Béla rendőr törzszász­lóst a főkapitányság vezetői dicsé­retben és jutalomban részesítették. Mindig egyértelműen - ez süt Kosztolányi minden sorából; ver­seiből, regényeiből éppúgy, mint nyelvvédő cikkeiből. Desiré mester egy dologtól nem tud megvédeni senkit: a félreolva­sástól. írásaimmal a vitázókat, az együttgondolkodókat várom. Azo­kat, akik nem a sandaságot, hanem a nyíltságot keresik a szavakban. Nemcsak az enyémben, mindenki­ében. Szócséplésről írtam a közel­múltban, nevek nélkül, de nem az általánosítás szándékával. Kérdé­sek özöne zúdult rám azonnal: Kik az időhúzók? Miért nem nevezed meg őket? Amit írsz, igaz, de talán mégsem kellene nyilvánosan... Miért, miért? A kimondott szó, mégha mégoly súlyos is, egyértelmű. A leadott voks, mégha nagyon nehezen is fogalmazódott meg: kinyilvánítta­tott. Igazodási pont: sarokkő a megkapaszkodáshoz, az elindulás­hoz, a tények rögzítéséhez. Ha a város szenátorai, pedagó­gusai, az olvasók nem értenek egyet velem, közöljék. Nyilváno­san. Ne feledje senki: a hír szent, a vélemény szabad! Ha mást nem, ezt tiszteljük! Mert ha ezt tisztel­jük, a világosságot, az őszintesé­get, adott esetben a kényelmetlen­séget - és az egyértelműséget tisz­teljük! Amikor én azt írom le, hogy a testületi üléseken alkalmanként Csak pontosan érthetetlen szócséplés folyik, nem az egész testület munkáját kritizár lom, hanem azokét, akik ezt teszik! Nem minden szólóra igaz ez, ter­mészetesen. De nem példálódzóm: rengeteg a tennivaló, s bizony, a felkészület­lenségnek okai is vannak, lehet­nek, számosak - szüntesük meg őket! Tudom, könnyű mondani. Nem véletlen az utalás az SZMSZ­re, azzal sok minden szabályozha­tó! Nem szégyen, ha vannak hiá­nyosságai - tessék kijavítani! A dolgozó nép okos gyülekeze­tében - írja József Attila. Tisztelt gyülekezet, aki tud olvasni a sza­vakjelentéséből, s nem a mögöttes tartalmakból, amelyek vagy van­nak, vagy nincsenek - ne azokat keressük állandóan, elég volt belő­lük, elég volt abból, hogy kettős, hármas jelentésrendszerekben gondolkodtunk! -, ebből a verssor­ból is a lényeget hallhatja meg. De nem akarok verset magya­rázni. Félő, hogy szócsépléssé vál­na - amely kifejezésre egy gyö­nyörű, szemléletes szinonimát mondott kiváló orvos-író kollé­gánk, belépve a cikk fölötti vita közepén a szerkesztőségi szobába: Csakhogy éppen nem szalonké­pes. Igaz, szalonunk sincs, nem­hogy... Egyszóval, négyszemközt megsúgom. Most csak annyit: pa­szírozásról esik benne szó...

Next

/
Thumbnails
Contents