Esztergom és Vidéke, 1993

1993-01-07 / 1. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE y'm U J PAPNEVELŐ INTEZET EPUL (III. rész) BEMUTATJUK HERMÁNY JUDIT- SCHLOSSZER ATTILA TERVPÁLYÁZATÁT I A Lapunkban már olvashattak arról, hogy az Esztergomi Érseki Főhatóság meghívásos pályázatot hirdetett a volt Volán szálló papnevelő intézetté, sze­mináriummá való áttervezésére. A bí­ráló bizottság értékelése, sorsolása szerinti elsőket: az ABAKUSZ BT és az É-ll Tervező-Fejlesztő Kft. pályá­zatait már bemutattuk. Most a sorrend­ben következő munkát, Hermány Ju­dit és Schlosszer Attila építészek terv­pályzatát ismerhetik meg. - Kérem, mutassák be pályamunká­jukat! - A pályázati kiírásban részletesen megkaptuk a tervezéshez szükséges irányelveket. Az 1992. június 15-i helyszíni konzultációs megbeszélés módot adott az épület megtekintésére. Ezt követően több ízben jártunk az épületben, felmérést végeztünk, fotó­kat készítettünk. Pályázatunk első szempontja az volt, hogy figyelembe vegyük akiírási irányelveket. Az áttervezés során a he­lyi kötöttségeket és adottságokat szin­tén mérlegeltük. Fontosnak tartottuk az „ésszerű takarékosság" elvét. A meglévő födémek felhasználásával a lapostetők beépítését javasoljuk, meg­növelve ezzel a hasznos alapterületet. A bővítést az ebédlők kedvező kiala­kítása érdekében, a jelenlegi acélszer­kezetű étterem teljes elbontása után a Kis-Duna felé javasoltuk. A jelenlegi teraszburkolat rovására a zöldterületet is növelni kívántuk. A papnevelő szeminárium főbejára­tát a Czuczor Gergely utca felől adjuk meg. Kiiktatva a jelenlegi, a Liszt Fe­renc utca felőli bejárást. A kibővített előtető elé az új üvegezett szélfogóhoz a terméskő lábazat másik oldaláról is javasoljuk a lépcsőfeljárást. Ezzel a megoldással a belső teret, a foyer-tár­salgót is megnöveljük. így kedvezőb­ben alakítható ki a porta előtti várako­zóhely. A szélfogó felett az előtetőt magas tetővel tervezzük. A kápolna magas tetőzetébe a tetősíkban fekvő tetőablakot terveztünk a kedvező bel­ső tér harmóniájának biztosítására. A teljes tető és a kazánház feletti szárny fedélszéke manzárdtető, kiug­ró tetőablakokkal. A volt Volán szálló Czuczor Ger­gely utca felőli homlokzati ablaksorá­nak mázolását barna szinűre javasol­tuk, mivel ezeket az anyagi költségek miatt kicserélni nem lehet. Felújítá­sukra nemrég került sor. így az új nyí­lászárókkal egységesebb képet adunk. cd c;"dd- • • •• q b" c: i !M i! ' " h: 1 1 1 !l i |l 1 ! Ül ' • r !• • ;! •» • ii ' Az áttervezés során a papnevelő homlokzati megjelenését esztétikusan összefogva, a műemlék jellegű kör­nyezetének megfelelően igyekeztünk kialakítani. A kápolna csúcsában keresztjel lesz. A lépcsőház feletti tetőteraszon haranglábbal kívánjuk érzékeltetni az épület funkcionális jellegét. Az új tetőszerkezettel a tetőteret ja­vasoltuk beépíteni, lakószobákkal és vizesblokk kialakításával. A tetőépít­mény felett harangláb elhelyezését ja­vasoltuk. A szálló Kis-Duna felőli oldalán az étterem nem illeszthető az épület­együttesbe. Elbontása után, helyére környezetbe illő, bástyaszerű épít­ményt tervezünk, hagyományos szer­kezetekkel. Ennek az épületnek a föld­szintjére kerül a kispap-étkezde, eme­letére pedig a kápolna, hagyományos fa fedélszékkel. A belső udvart, a kertet a Czuczor utca felől a jelenlegi magas kerítést örökzölddel célszerű felfuttatni, ezzel intimebb lezárást biztosítva. A márvá­nyozott sétáló út mellé padokat, sakk­asztalt, pingpongasztalt, lengőtekét le­het elhelyezni. A szabad területen vi­rágágyások alakíthatók ki. A kivitelezési költségek becsült ér­téke hatvankilenc millió forint, mely­ből közel tíz millió a bontás, valamint az átalakítás. A kivitelezési költségek előzetes becslése szerint a statikai szerkezetek 14 millióba, a gépészeti berendezések 18 millióba, az építészet 35 millióba, az egyéb munkák több mint 2 millióba kerülnének, (folytatjuk) (Pálos) Felfedezés Jó sorsom úgy hozta, hogy mostanság elég sokat kell buszra ülnöm, nem lévén más módom a Budapestre utazáshoz. Ezek az utazások innen, a főváros szomszédságából sohasem voltak külö­nösen élvezetesek. Igyekvő ember vo­nattal innen nem utazik, marad a Volán­busz - amíg marad. Lassan már kiszorít­ják az autóbuszpályaudvarról, a nagy utasforgalmat „bonyolító" budapesti já­ratok megállója a szabad ég alá került. Esőben, tűző napsütésben nincs hová behúzódni, hacsak nem akarjuk élvezni az esőfogó alól az esztétikus mellékhe­lyiség terjengő illatait s az impozáns beton virágtartó nyakunkba lógó nö­vénykülönlegességeit. Jómagam egy al­kalommal a nem mindennapi színvona­lú büféépület falához húzódtam- a hul­lámlemez bódén rejtező ajtó kivágódva a lapockámon landolt A szimpatikus rikácsolás szerint én magam volnék a bűnös, miért álltam épp: oda. Beállván a tél, a nyirkos, kellemetlen idő, azt tapasztalom, hogy a buszokon nem fűtenek - egy-két kivétellel. Meg­lepő módon ez nem kocsi-, hanem „so­főrfüggő". Elébb azt gondoltam, hogy olyan kocsit fogtam ki, amelyiken rossz a fűtés. Ugyanaz a kocsi másik gépko­csivezetővel: a fűtés működött. December 20-án, az Árpád hídnál mí­nusz egy fokban toporgunk néhányan, várva a 20.20-as járatot A vezető kocsi­jával be is áll elénk. Az ajtót azonban nem nyitja ki. Jó kelet-európai módra rendezgeü papírjait pénztárgépét apró­ját. Aztán végül felszállhattunk a der­mesztően hideg buszra. Utas alig volt gondoltuk, előbb hazajutunk. Vezetőnk Üröm után magára is húzta ajtaját A fűtés nagyon nem akart beindulni. Mi magunk ugyan leheltünk eleget látszott, de ez nem elég a boldogsághoz. Vörösváron megkértem, hogy fűtsön. Vezetőnk kis ablakát kinyitotta s emelt hangon közölte, hogy az ő lábai is majd megfagynak, a fűtés egyébként be van kapcsolva! Végig fagyoskodtunk. Nem értem. Eu­rópa - hülyepénz, de mekkora! szóval az öreg földrész fele így haladunk?,, Csak túl ne menjünk rajta..." - Hofi) Tudom, maguk az utasok sem angya­lok, de azért egyelőre - és egyre inkább! - a vállalatot mi tartjuk fenn, a mi pén­zünkből kell fűteni, takarítani (van, ami­kor undorító olajon csúszkálunk), kocsit javítani! És: egyes gépkocsivezetők csendőrstílusban tárgyalnak az ember­rel, van, aki rendszeresen kenyérért ug­rál le (éheznek Pesten a kollégák?), ugyanakkor a kuplungot nem ismeri, né­melyik megszállottan vágtat a csuklós­sal, másik üres országúton is állandóan késik, a következő késve indul, rend­szeres a jegymanipuláció... Vólános urak, elvtársak: az ellenőrök - ha van­nak! - ezt is ellenőrzik?! Örök szlogen: a szolgáltatás területén nagyon nagyok még a lehetőségek! Tessék! Pénzünkért szolgáltassanak! Képviselő-testületi ülésen helyijárati díjakról esett szó (december 17.) A tes­tület hozzáállására nem lehet panasz: védi a lakosság érdekeit de a Vértes Volánét is és csak a bérletek árait engedi megemelni. Arról utólag hallok, hogy a Vértes Volán távolsági kocsijaira he­lyijárati bérlettel nem lehet felszállni! Agyrém! Fél hét után nem lehet bejut­ni Kertvárosból Esztergomba a mé­regdrága bérlettel, csak plusz jeggyel. Számoljunk? Hány bőrt lehet még le­húzni a leendő polgárról?! (E)jurop felé menet... Korábban ez nem volt gond - bár egyszer engem is meg akart verni egy (igaz, hogy Volánbuszos) gépkocsivezető, mert bérletemmel a végállomásig! utaztam, s nem szálltam le a Fogaskeréknél. Januári panasz: nem nyílnak az ajtók a helyijáratokon, tumultus, alpári szó­váltások.;. A felfedezés? Van egy-két (nemcsak fiatal) gépkocsivezető, aki köszön, pon­tos, udvarias. Esténként, a téli homály­ban nem grasszálnak marmonkannák­kal. Kocsijukon zümmög a fűtés. Ma már van kiből válogatni. Javas­lom: őket tartsák meg! Rafael Balázs MEGHÍVÓ Dr. Etter Ödön és Sebő József ­valamint a nézők a helyi tévé egyenes adásában faggatják dr. Arató Gézát, országgyűlési képviselőnket. Az adás időpontja: 1993. január 11. hétfő, 18 óra. Helyszíne: Zöldház Élő telefonok az adás idején: 11-111; 13-888. Tél, hideg Naponta megfordulok városunk egyik ismert épületében. Az előcsarnok­ban, a hátsó sarokban, rendszeresen: al­vó férfi. Rosszul öltözött Nyúzott arcán kipihenhetetlen, örök fáradtság. Lába le­lóg a plüss kerevetről; a félelem fegyel­mezettségét lassan legyőzi az ösztön: emelkednek a kopott csizmák, lábát ma­ga alá húzza. - Régen jár ide. Mit csináljunk? Saj­náljuk. Dobjuk ki? Eleget kínlódhat így is éjszaka. Hallgatok. - Néha valakitől kap egy húszast, ötvenest egy felesre, sörre. Mit segít ez rajtam? - mondja, mit segít... Móricz szava vág belém a Hét kraj­cárból: nekem már csak a kapa főd. az hiányzik..." Szemünkbe világít a nyomorúság. Ünnep közeledtével még jobban éget a tehetetlenség. Hányan vannak? Ho­va jutnak? Eltűntek az ismert, igazol­ványos kéregetők a városból - vannak helyettük újak. Nem látom azt a szo­morú embert, akivel egy kovácsmű­hely előtt csináltunk egyszer, nyáron riportot, ahonnan egy darab, kihegye­zett vasat kért magának a turkáláshoz. Másutt gazdagabbak a kukák? El­ment? Elvitték? Vagy... Kiskarácsony, Nagykarácsony, ki­hűlt-e már a kalácsom... Mi lesz velünk? (erbé)

Next

/
Thumbnails
Contents