Esztergom és Vidéke, 1993

1993-12-24 / 51-52. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Dr. Könözsy László: az SZDSZ cél­táblája, de néha sikerül elhajolnia. Kedvenc ellenfele: Miavecz Jenő, az SZDSZ helyi zászlóvivője. Kedvenc kikapcsolódása: a Városházán való al­vás. Kedvenc taktikai módszere: az ügyek lebegtetése - hiszen azok egy része magától is megoldódik. Foglal­kozása: hálátlan, mert még meg sem választották, némelyek máris egység­be tömörültek ellene. * Balogh Péter alpolgármester: má­sodhegedűs, bár énekelni is jól tud. Amíg főnökét a villámok környéke­zik, addig ő bölcs székely módjára csak aszondja: no, no... * Kund Ferenc alpolgármester: a pá­tosz atyja. Civil kurázsija: építész. Az, akinek keze nyomán Esztergom ismét királyi város lehet - és még fészekme­leget is lehel belé. * Miavecz Jenő: a legkeményebb vá­rosatya. Népművelőként a legkivá­lóbb pedagógia szakértő, és pedagó­gusként a legkiválóbb újságíró. A taní­tóképzőt nem egyházi, hanem liberális klubként szeretné látni. Nemrég alakí­totta meg A polgármestert megedz- mán is csak sok-sok kis-gubanccá tud­zük! klubot nak válni. Bánhidy László: abszolút hatalmú KDNP elnök, aki ferences saruban jár. Fő ismertetője: a testületi ülésekről rendszerint késik - két kuratóriumi vagy elnökségi ülés között. Legkedve­sebb foglalatossága: az Esztergom és Vidékének fotózni. Nagyfalusi Tibor: Cicero tanítvá­nya, bár körmondatait a mester is iri­gyelné. Fölszólalása - rövidsége okán -: felhívás - a csomagolásra. * Szóda Ferenc: főkovács, legalábbis ami a német kapcsolatokat illeti. Kár, : :" Arcofcaképvfeel^testöletb^l A& esztergomi glóbusz Brossai György: az amerikai Joe bá­csi is megirigyelheti karrierjét. Segéd­munkásból lett X darab kft ügyvezető igazgatója - és a városfejlesztés leg­főbb szenátora. Egyetlen hibája: Esz­tergom az ő keze nyomán sem virág­zott föl. * Sipos Imre: főfoglalkozása: képvi­selő itt, képviselő ott. Mellékfoglalko­zása iskolaigazgató. Ügyeletes hozzá­szóló. Egyetlen hibája, hogy a nagy gond-gubancok az ő kezemunkája nyo­hogy nem mindenkit visz magával... * Dr. Horváth István: a helyi szená­tusba tévedt régész. Vigasza, hogy Róma polgármestere is az volt Legna­gyobb öröme, hogy nem épült föl a Duna-gát továbbra is van hol ásnia. * Dr. Sólyom Olimpia: a Városháza színe-virága. Fülészként gyakran sü­ket fülekre talál. Legfőbb hibája, hogy a Sportkollégium elnökeként sohasem tornáztatja meg a városatyákat. Pe­dig... Reményi Károly: legnagyobb bána­ta, hogy a Városháza nagytermét nem sikerült koncertteremmé átalakíttat­nia. Koncert ugyan van benne, csak azt a sok síró-bőgőhangot ne kellene hallgatnia. De majd, ha ő elhúzza itt némelyek nótáját.. * Knapp János Pál: a soha jelen nem lévő Fidesz-frakció szószólója. Éppen ezért erényeivel csak a Fortuna Inform hasábjain találkozhatunk. * Egyéb napirendi pontok: Reisz Péter Pál: KDNP alelnök Pázmány Péter-i haragvásaitól resz­ketnek a szabadkőműves páholyok esztergomi ügynökei. Pedig csak Szent Ferenc virágoskertjébe vágyó­dik. * Pálos Imre: a száguldó riporterek professzora. Ahol két fedőt összeüt­nek, ott menten jegyzetel. Hibája: fer­telmesen megharagszik, ha nem hív­ják meg valahová. Erénye: ha valaki­ről ír, az bekerül a halhatatlanok köny­vébe. Gyűjtötte: Sebő József avagy: ahány ház, annyi szokás... Szilveszter éjszakáján, amikor a magyar ember pezsgősüveggel a hóna alatt az utcán kóborolva dudál,... nos, például Olaszországban akár egy szék is eshetne a fejére. Mert Újév jöttével minden ócskaságot kidobálnak az ab­lakon. Finnországban csillogó, feldíszített étteremben várná a rénszarvas-húzta szánon érkező Télapót. Vagy baráti társaságban ólmot öntene, mint az öre­geink. Az év végi ünnepi szokások világa azonban kontinensenként még inkább más és más: nemcsak a népi hagyo­mánytól, hanem az éghajlattól s a helyi naptártól is függ. Az indiai szubkontinensen évente többször köszönt be az Újév. Nyugat­Indiában pl. októberben-november­ben. Ilyenkor Tűz-ünnepet ülnek, a tereken megjelenítik a Ramajana­eposzt. A gonoszt több méteres papír­bábu testesíti meg. Az eposzi hős vele viaskodik és tüzes nyíllal vet véget életének. A lángoló óriás a nézők di­adalittas kiáltozásai közepette hamvad el. A nép ezután a már előzőleg feldí­szített házakba vonul vissza. Újév haj­nalán, jókor reggel díszes ruhákba öl­töznek s megköszöntik az öregeket. A fiatalok pedig tőlük nyernek áldást békességet és lelki nyugalmat az új esztendőre. Az év első napját csendes, társas együttlétben töltik. Japánban Újév az esztendő leg­nagyobb ünnepe. Az asszonyok rizst őrölnek, a rizslisztből süteményt süt­rom napig tart a dínom-dánom. Köz­ben a réten a leányok tavaszi füveket szednek melyekből a családfő az Újév nyolcadik napján finom, rizses fogá­sokat készít reggelire. S ezután - foly­tatódik tovább a megszokott élet. Afrikában pedig, aki folyóvíz vagy tó mellett lakik, a vizén üli meg az ünnepet: fürdés, csónakázás, a parton dobpergéses tánc a módi. Ünnepi étek­fogás a párolt banán és a gyü­Egzotikus újévek. nek. A ház ajtaját fenyő- és bambusz­ággal díszítik, ha telik rá, virágzó szil­vaág is szimbolizálja az ünnepet a tavasz közeledtét, az új életet. A zöld ág ugyanis a hűség és a hosszú élet jelképe. A rossz szellemeket pedig az ajtó előtt kifeszített, fonott szalmakö­tél riasztja el a ház népétől. Az utca itt is a vidámság színhelye: tarka papírsárkányt eregetnek s tán­colnak az emberek. Éjfélkor minden templomban száznyolcszor ütnek a harangok. A hagyományok szerint há­mölcsbefőtt. Ghanában ehhez még ­sült kakas. Itt a szilveszteresti vacsorát az öregek és a fiatalok csakis erre az alkalomra felállított és feldíszített pál­makonyhában költik el. A hagyomá­nyok szerint ezen az estén a haragosok kibékülnek, mindenki megbocsát mindenkinek. Az Újév jöttével éjfél­kor ki kell magából kiabálnia örömét­bánatát. Mindazt ami vele az elmúlt évben történt Hajnalban a családok útra kelnek. Szétszélednek, hogy el­meséljék a rokonságnak, mi minden esett meg velük az Óesztendőben. Hi­tük szerint így beszélik ki a múltat magukból. Dél-Amerikában, Kolumbiában az óév jelképe - minden utcában egy­egy nagy bábu. Estefelé felolvassák az Oév pajzán és vidám „végrendeletét". Itt aztán ki-ki megkapja a magáét... Éjfél­kor a bábu felrobban és ezer darabra pukkan szét - vége az óesztendőnek! Az emberek boldog Újévet kívánva megcsókolják egymást és megkezdő­dik a három napig tartó táncos-álarcos vigasság. Pascal apó a kolumbiai Miku­lás, Újév napján tovább tart a tréfálko­zás; éppúgy rászedik egymást mint mi - április elsején. ... És végezetül, Kedves Olvasó, tér­jünk vissza a saját... pezsgős-poharunk­hoz. Csak egy fontos: töltsd ezt az estét szíves baráti társaságban. Igazán mind­egy, hol emeled poharad: meleg otthon­ban vagy erdei tábortűz mellett, ahol is a pezsgő a himnuszok alatt kásásra sű­rűsödik. Csak egyet kívánj magadnak és mind­annyiunknak: BOLDOG ÚJÉVET! Horváth Gábomédr. Mirci Murci és a karácsony Az idén korán jött meg a tél - gondolta kandúrunk, kitekintve a szép havas tájra. Szebb így Esztergom - dorombolta -, a hó eltakarja a rendetlenséget mindent beborít és különös bájt varázsol a kisvá­rosra. December hava számára kedves volt Szerette Mikulás ünnepét hiszen régi emlékeket ébresztett benne. Kismacska korában még Ungváron lakott. Az ősi vár és a Szent Bazü rend kolostora között volt a házuk, ahol sok szép Mikulást és karácsonyi ünnepeket élt meg, de ez már a múlté... Visszagon­dolt a kertjükben álló két óriási fenyőfá­ra, amelyeken megtanult fára mászni - a szomszéd macskakölyökkel egyetem­ben. Régen volt ez!- sóhajtott szomorúan, de visszatért a jelenhez, Esztergom váro­sához. Nemrég fölmászott a Mária-Valéria híd maradványára, és örömmel észlelte, hogy dolgoznak rajta. Talán egyszer megépítik, és ezt még megélhetem- dur­molta magában. Milyen suta dolog is volna, hogy macskák kompon közieked­jenek- Esztergom és Párkány között! - A kompot le lehet késni, a hidat azonban sohasem! Arra is gondolt hogy mostanában nincs egyetértés a macskák között Több pártra szakadtak, külön-külön üléseznek a fekete, a fehér, a tarka és a cirmos cicák. Legalább most, karácsony ünnepén felhagynának marakodásukkal és pró­bálnák átélni az ünnep mély, miszükus értelmét, mely felülemelkedik az alantos huzakodásokon - egyetemes szeretetet sugározva. Elhatározta, hogy az ünnepeket szé­pen, bensőségesen fogja eltölteni, úgy, mint a múltban és ezt kívánja lapunk minden kedves olvasójának is. Barcsai Tibor tarcsal Tibor: Esztergomi kandúr

Next

/
Thumbnails
Contents