Esztergom és Vidéke, 1993

1993-12-24 / 51-52. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 7 Hosszú szakmai és politikai harcok folytak a körül, hogy Budapest 1996­ban rendezzen-e világkiállítást, EX­PO-t. A kérdés eldőlni látszik, sikeréről azonban nem 1996 végén vonhatjuk meg majd a mérleget, hanem évekkel később, történelmi távlatban. Ugyanígy esetleges sikertelenség­ről is csak később lehet majd gazdasá­gi, politikai mérleget alkotni. Egy tény, az EXPO köréből ha nem is esett ki mint vonzerő, de kevesebbet szerepel a magyar honfoglalás 1100. évfordulójának hangsúlyozása. Ha száz évvel visszatekintünk, 1896-ra, azt látjuk, hogy a honfoglalás ezer éves évfordulója szinte az egész országot megmozgatta. 1891-1895 között a kormány végül I. Ferenc Jó­zsef jóváhagyásával egyházpolitikai törvényeket fogadott el, amelyek az ország polgárai számára nagymérték­ben biztosították az ember személyes szabadságát, szabad döntési jogát a vallás és a házasság kérdésében, ko­moly lépéseket jelentettek az egyház és az állam szétválasztása felé. A római katolikus egyház egyházi szempontokat tekintve ezt a több éves parlamenti és politikai harcot kudarc­ként élte meg. 1896-ban a millenium alkalmából Vaszary Kolos (1832-1915) herceg­prímás a budai koronázó templomban a királyi pár jelenlétében végzett hála­adó istentiszteleten mondott beszédet Kora kiemelkedő egyházi szónoka volt, aki az alkalmat a nemzet és az egyház összetartozásának kiemelésé­re használta fel: „Ezeréves létünk határkövénél ál­getlen és önálló királyságot alkot. A korona hatalmat ad a királynak és te­kintélyt külről emeli, de belsőleg lel­kiismeretében megköti, mert az alkot­mány megtartása kötelezi. Szent koronánk eszerint mint védő kherub lebeg a király és nemzet fölött, mindegyiknek jelezve kötelességeit, mindkettőnek biztosítva kölcsönös jo­gait. így született újra a száz éves Ma­gyarország s keresztény hit ölében. Vaszary Kolos a milleniumról lünk, melynek egyik oldalán arany- és vérbetűkkel vannak fölírva a múlt ese­ményei, a másik a beláthatatlan jövő számára üresen áll... Kard foglalta el, kereszt tartotta fönn e hazát. Nemzetünk a kereszténység felvé­tele által belép ugyan az európai nép­családba, de nem olvad be; fejedelme a kor intézményei szerint nem lesz alárendeltje, hűbérese a római császár­nak, hanem a pápától nyert koronával megkoronáztatva, mindenkitől füg­Ez az esemény nemzetünk sorsának forduló pontja, a trón támasza, szabad­ságunk biztosítéka, fénykorszakaink forrása, megpróbáltatásunk erőssége, létünk alapköve... Ha mindezeket csak futólag is olvasod nemzetem, el kell ismerned, hogy Isten erős keze tartott fönn. Miért tartott fönn? Nemzetünknek sok volt a bűne, de volt egy nagy erénye; hogy Isten nem tagadta meg soha, tiszteletét törvény­könyvébe iktatta. Fönntartott Isten azért is, mert sok pártfogónk volt az égben. Nincs nemzet, melynek uralkodó családja annyi szentet számlálna, mint maga az Árpád-ház. Leghatalmasabb közbenjárónk volt mégis a mi Nagyasszonyunk, kinek alakját zászlóinkra hímeztük, pénze­inkre vertük, tiszteletét, szeretetét ver­sekben zengedeztük. Midőn bűneink sokasága miatt ma­gához az Úrhoz folyamodni féltünk, veszély idején százezrek, milliók aj­kán hangzott az ének: „Boldogasszony, Anyánk, Régi jó Patrónánk Nagy Ínségben lévén, így szólít meg hazánk; Magyarországról, édes hazánkról, Ne felejtkezzél el szegény magya­rokról." Vaszary Kolos gondolatai fél évszá­zaddal később Mindszenty József pré­dikációiban, pásztorleveleiben tértek vissza, amikor a második világháború szenvedéseit túlélt ország számára ke­resett talpkövet. Oy Mindszenty Babitsról Mindszenty József papi pályáján több mint ezer szentbeszédet mon­dott. Zalaegerszegi híveitől búcsúzva, a kongregációs teremben mondott 10 év alatti beszédeinek a számát 537-re tette 1944-ben. A Mindszenty Alapítvány 1992­ben megjelent „Hirdetem az Igét" című gyűjteményéből is megállapít­ható, hogy az Újszövetség mellett ragyogó ismerője volt a magyar tör­ténelemnek. Költőinktől viszont rit­kán idézett. Vörösmarty, Ady mellett Babitsot idézte csak a gyűjteményé­ben megjelent szentbeszédeiben. 1974-ben Bécsben, Szent István ün­nepén így fejezte be szentbeszédét: „A történelem az élet mestere. Akik a történelmi igazságot nézik, azok nem tévednek, de akik elhanya­golják, azok a tévedésnek az áldoza­tai. Esztergomba költözött Babits Mi­hály. Hányatott életű volt, de kihar­colta magának Isten kegyelmével a hitet is, mint hívő halt meg. Részben azért is ment Esztergomba, hogy a Magyar történelmet ott kapja és ab­ban éljen. O írja az egyik költemé­nyében: „Hol vagy István király, erős vessződ kellene ma is ennek a nemzetnek!" Nem csak a vesszője, de a példája is. Ebben van a nemzetnek az élete. Ámen." O. A. L ; j p v , | (SíliicIUotiitöcl) I l) v E Z L E T I ueueu 3MÍU* A Majer Gyűjtemény kincseiből Az irodalmi aprónyomtatványok sajátos műfaját képviselik a Majer Gyűj­teményben az újévi üdvözlő versek. Lámpagyújtogatók, erdő és mezócsőszök, városi fertálymesterek, úgyneve­zett negyedészek, iparosok, kereskedők írtak és küldtek újévi jókívánságokat. Különösen kedvesek voltak a polgároknak a ,/üstfaragók", kéményseprők által küldött jókívánságok. A múlt század legjelesebb esztergomi ,/üstfaragója" Gianone János volt. Már édesapja is kéményseprő volt a 18. században s a Lőrinc utcában laktak. Fia, az ifjú Gianone nemcsak jó mester, de a városi közélet kiválósága is volt. 1854. május 11-én ő hozta létre a Népkertet, a mai Petőfi Sándor utcában a mai Kolping ház helyén. 1844-ből közölt újévi üdvözlő verse is érdekes helytörténeti forrása a Majer Gyűjteménynek. P.P. Idvezlésiink szivbol ered, *S egvszer'smiml az égre kői , Idvezléssel nem cnvetgliet, Az, ki idvezlésbiil él. Wdvezlésnek szí> n' kerljp, llol a' jó tis/ta.i IcnvíV, 'S czélunk (ill vnn , hol a' leg^l Szeretetnek lángja kész. 'R ez, csak a' törekvésben van Mit nyilviin mutat szívünk. Ha c»v embereiéiért a' Veszélytől rellpgünk. \z iivujtnndja föl keblüket, T.enni hozzánk jó szívvel A? terndi liogy crzelmiink Párn-'s (üstként nem vesz el! — (iVAMINF. .1 \\I>S Últ KI iik"\ 11 11• rí"' [.I'g.mci K*/trrg.-iml ® >rir irúnfrfxn gcíjt rótt .ficrjnt, w ©ei)t jiijjlcicf; cnid) íjimmrlnii, © íDcnitmit ®ünfri)cn fonti mcM frfjerjen (£ ®cr rom SSűnfc&m tebt fort OH. % sTr„unfcf)e Mii fjen ím ©efűfjtc, m SS?o bű8 ©utc rcin cnfftammt, ™ Uitb ívic flrcbeit ttacf) bent 3ic(c, (| SSo bic fcócfjfle Sicbc ftamtnt. llnb fie flamnit ntír int Skfírcbcn, Sí 5So ficfj'6 jciget offenbar, jfj Dafi tűit fut cin 5Kcttfcf)cntcbm, % 9?immcr frfjctifit bic ©cfa&r. jf Sic tuirb bcc (Sbtcn ^ccj cntjiinbcn, « UnS 311 fdjcitfcn ií>re @imft — H SSitb t»a8 beutc lóit ciitpfiiibcn j| Síic wrwcím mic íKaurf) unb íDuiift. — (iu llnlatJSnijllf Jtimiiifij«.®fft[ltn bit JJírrr j .. X JOIIAN\ UYANONE in ® an. IDŐLAPOZÓ Ilii szerkesztésében

Next

/
Thumbnails
Contents