Esztergom és Vidéke, 1993
1993-12-16 / 50. szám
ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 DR. ANTALL JÓZSEF ESZTERGOMI MEGNYILATKOZÁSAIBÓL ...ötven esztendővel ezelőtt, a második világháború kitörése és a lengyel összeomlás után - nyugodtan mondhatjuk: két tűz közé került akkor a lengyel hadsereg - lengyel civilek és katonák ezrei érkeztek hozzánk, akik innen továbbmentek vagy itt maradtak, illetve sokan visszatértek a harc folytatására a hazájukba. Esztergom - számos és mélyen gyökerező adottsága mellett a lengyel-magyar barátságnak is mindig alapja és színhelye volt (elég, ha Sobieski Jánosra utalunk), és így a lengyel menekültek, a hős lengyel katonák igaz menedéket találtak itt, ahol a város polgármestere is a legnagyobb lengyelbarátok közé tartozott. A két nemzet történelmi útja mindig párhuzamosan haladt, a nagy különbségek ellenére mindig volt valami közös a történelmünkben, a magatartásunkban -, ezért sokszor össze is fonódott egymással. Hol az egyik, hol a másik adott otthont menekült fiainak, amit nem kell mindig a mérlegen számon tartani. Tették, mert a másiknak szüksége volt reá. Úgy gondolom, hogy ma, amikor újra menekültek lepik el az országot, méginkább fel kell említenünk hazánk történetének azt a fejezetét, amit a menekültügy jelentett és azt, amit a második világháborút követően a vesztes oldalán álló Magyarországgal szemben is elismert a világ - a szavakban és néhány kitüntetésben. A történelmi és politikai körülmények azonban igen kedvezőtlenül alakultak ahhoz, hogy ebből az országnak előnye származhatott volna, s amelyek mind földrajzi dimenzióiban, mind történelmi-politikai súlyában változtatták volna meg az „utolsó csatlós" nem éppen igazságos kategóriáját. (1989) ... Magyarország fél évszázados idegen elnyomás és diktatúra után temetésekkel, újratemetésekkel, s halottakra való emlékezésekkel születik újjá. Nem véletlen, hiszen az ország újjászületése egyben emlékezés azokra is, akik életüket áldozták az elmúlt évtizedekben Magyarország függetlenségéért, Magyarország nemzeti újjászületéséért. Mindszenty József hercegprímás a magyar történelem egyik olyan történelmi személyiségévé vált, aki saját áldozatos tevékenységével hívta fel a figyelmet az egész keletközép-európai térséget fenyegető veszélyekre. Mindszenty József politikai nézeteivel, alkotmányjogi felfogásával lehetnek vitái a történetíróknak, de azt senki se vonhatja kétségbe, hogy a magyar törénelem egyik legnagyobb erkölcsi erőt adó példaképe. Mindszenty József fiatal papként már azt hirdette, hogy „a jó megvalósítására nem elegendő a szív érzése, hanem ahhoz a célratörő erő is kell." Hercegprímási beiktatása idején születtek meg e sorok, amelyeket idézek. Szervezési módjai, modemségével, a szervezés megvalósításának vaskövetkezetességű formáival lett mintája a messzi vidéknek is. Most, amikor búcsúzunk Mindszenty Józseftől, most, amikor egy ország búcsúztatja nagy fiát, aki visszatér az ősi érsekség székhelyére, el kell hogy némuljanak végre a kicsinyes viták. Mindszenty József hamvai és koporsója ennek az átalakulásnak és megújhodásnak adjon erőt. (1991) ... A mi válaszutunk az volt, hogy politikai elkötelezettségünk mellett ne gyakoroljuk a professzionista politikai pályát. Remélem, hogy a huszonöt év múlva miniszterelnökségre vállalkozó politikusok politikai gyakorlattal, kormányzati, törvényhozói gyakorlattal lesznek miniszterelnökök, nem pedig egyik pillanatról a másikra. Ez nem azt jelenti, hogy magam is ne lettem volna poltikai érdeklődésű, vagy nem politikai pályára készültem volna ifjú koromban, de az elmúlt esztendők, az elmúlt évtizedek ezt természetesen nem tették lehetővé. Lényeges különbség tehát az, hogy bennünket egy adott történelmi helyzetben erre kötelezetett a szolgálat,. Akik huszonöt év múlva lesznek miniszterelnökök, azoknak erre fel kell készülniük, mint politikusoknak, (1992) ... Japán és Magyarország távol esik egymástól, s bár más-más a kultúránk, de civilizációnk, amely nyomán századunk tudományos és technikai forradalma megszületett, közös kincsünk. Bízom abban, hogy Esztergom a japán-magyar gazdasági kapcsolatoknak nemcsak színhelye, hanem szimbóluma is lesz. Az esztergomiak tudják leginkább, hogy itt, a valamikori magyar királyi és mindenkori prímási székhelyen a történelmi múlt kapcsolódik össze a legmodernebb ipari tevékenységgel - úgy, mint Japánban, ahol az osi kulturát össze tudják egyeztetni a XX., sőt a XXI. század technikájával. Szimbolikusnak érzem azt is, hogy itt, a volt katonai lőtéren, ahol még nem is oly régen szovjet csapatok állomásoztak, itt, együttműködve a világ egyik vezető ipari hatalmával, a hét legfejlettebb ország egyik legnagyobb vállalkozójával létrehozták a Magyar-Suzuki Részvénytársaságot. (1993) Eroica. Soha még olyan tragikusan nem hangzott Beethoven harmadik szinfóniája, mint december 12-én este fél hétkor. Néhány perccel korábban jelentette Boross Péter belügyminiszter úr a megdöbbentő hírt, hogy dr. Antall József, Magyarország miniszterelnöke meghalt. Fájdalmasan dalolt a második tétel főtémája, a gyászinduló. A vonósok mély regisztereiben megszólaló dallam méltóságteljesen borított szemfödelet a HÓS földi maradványaira. Véglegessé, visszavonhatatlanná vált a végzet. A húrokon született hanghullámok a lélek távozásához adtak ünnepélyes, tragikus kíséretet. Gyászol a Nemzet. Talán gyászában igazságosabb lesz miniszterelnökével szemben, mint volt, amikor még csak nagybetegen küzdötte magányos harcát a két betegséggel. Az egyikkel, mely könyörtelenül emésztette szervezetét és kevés reményt adott a gyógyulásra, de amely szorítása ellenére szinte emberfeletti erővel végezte vállalt feladatát, szolgálatát a Hazáért, a Nemzetért. És a másikkal, mely nem az ó, hanem a nép egészségét, a Nemzet immunrendszerét ásta alá. Talán nem kell a történelemre hagyatkoznunk, hogy elismerést váltson ki a Nemzetben az az erőfeszítés és az egész világon méltánylást nyert eredménysorozat, mely Antall József miniszterelnöki tevékenységét kísérte: Hogy következetes határozottsággal elértük országunk függetlenségét és szuverenitását; hogy nem állomásoznak területén idegen, megszálló csapatok, melyek egy, az országtól idegen hatalom akaratát kényszerítik a Nemzetre. Hogy Hazánk a térségben a legsikeresebben teljesíti az ország politikai, társadalmi és gazdasági átalakításának, a rendszerváltoztatásnak nehéz feladatait. Hogy a korábban az összeomlás felé sodródó gazdaság, bár nem kevés áldozat és nehézség árán és társadalmi feszültség kíséretében, át tudott bilizáló tényezővé vált Közép-KeletEurópa sok ellentmondással és válsággal terhes térségében. Hogy kiépült és megerősödött demokratikus intézményrendszerünk és példamutató jogállammá alakultunk egy több mint négy évtizedes hol véres, hol puhább diktatúra uralma után. Hogy a diktatúrától legtöbbet szenvedetteknek az anyagi lehetőségek szűkre szabott keretein belül megpróbáltunk kárpótlást nyújtani és hozzájárulni ahhoz, hogy a vagyonuktól megfosztottak ismét tulajdonossá válhassanak. Hogy az elmélyülő, az egész viláREQUIEM állni egy új tulajdonosi szerkezetre és lépéseket tenni a súlyos versenyfeltételeket támasztó világpiac felé. Hogy egy olyan gazdasági és politikai integráció felé haladunk, mely a következő évtizedtől magába foglalja majd, remélhetően velünk együtt, Európa minden demokratikus, fejlett gazdasággal rendelkező országát. Hogy fokozatosan elhárulnak az akadályok az Európai Közösségbe és a NATO-ba való belépésünk elől. Hogy a világ vezető politikusai már első fellépésétől kezdve egyenrangú partnerként és nagy formátumú államférfiként ismerték el Antall Józsefet. Hogy vezetésével országunk stagot érintő gazdasági visszaesés éveiben is meg tudtuk őrizni az ország működőképességét és folytatni az átalakulás folyamatát. Mindezt úgy, hogy nem álltak előttünk követhető példák, elődök, akiknek tapasztalataiból meríthettünk volna. Magunknak kellett az utakat és módokat megtalálnunk, nem egyszer barátságosnak nem nevezhető külső és belső környezetünk méltatlan támadásainak kereszttüzében. Betegsége kezdetén, első műtétje után adott interjújában mondta: „... minden képességemmel SZOLGÁLNI kívánom népemet, míg erőmből telik..." Elhalkultak az Eroica negyedik tételének hangjai, az adás félbeszakadt. Még ott vibrált a levegőben a félbehagyott taktus utolsó akkordja, majd a csend következett. Szimbolikus jelentésű csend. Halálával befejezettlen maradt Antall József életműve is. Nem tudta elvezetni a kormányt a következő választásokig, elvégezni a még hátralévő feladathalmaz emberileg elvégezhető hányadát Ennyi telt erejéből. Felőrölte a kór, felemésztette a megfeszített munka. Eltávozott közülünk. Majd a történelem felemii Ót a Nemzet Pantheonjában számára kijelölt helyre. Ránk marad a feladat, hogy megtegyük azt, ami a mi erőnkből telik, hogy befejezzük az átalakítás művét, nehogy ez is, mint történelmünk oly sok vállalkozása, torzó maradjon. H.Zs. Esztergom polgárai fájdalommal osztoznak a nemzet gyászában. Emlékeik között megőrzik Antall József látogatásainak képeit, itt elmondott beszédeinek üzenetét Különösen Mindszenty József bíboros hercegprímás történelmi arcélét megrajzoló előadását, mellyel a tanulóifjúság elé idézte a katolikus egyházfő alakját. Rövid, de feledhetetlen időt töltött a ferences rendház atyái és noviciusai társaságában, amire a résztvevők azóta Is a legnagyobb szeretettel emlékeznek. Halála napján a Parlament lépcsőjére Esztergom képviseletében többen Is elhelyezték a kegyelet gyertyáit.