Esztergom és Vidéke, 1993

1993-12-02 / 48. szám

368 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Egy jó hír: A megye legnagyobb földárverése volt! Esztergomban november első felében tíz napig tartott a megye legnagyobb értékű és leghosszabb idejű földárverése. Marosi Imréné, a Komárom-Esztergom Megyei Kárrendezési Hivatal helyettes vezetője tájékoztatott arról, hogy elvégezték az értékelést Pontos adataik vannak. Esztergom határában három termelőszövetkezet is érintett volt A táti mezőgazdasági termelőszövetkezet rendelkezett a legkisebb kárpótlási földalappal. A zsidódi dűlőben, egészen a Kis-Duna szomszédságában 500 forint aranykorona értékben tizenegy tulajdonos kezébe jutott a 9,6 hektárnyi szántó és a fél hektárnyi gyep. E terület 121,34 aranykoronát ér és ötvenhétezer forint értékű kárpótlási jeggyel vették meg. Ezzel a tátiak árverési földalapja Esztergomban elkelt A tokodi Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet árverési földalapja ugyancsak a zsidódi dűlőben volt A meghirdetett tíz hektárnyi gyepből hét hektár került - tizenegy tulajdonoshoz, ötszáz forint aranykorona értékben 2,7 hektár, míg kétezeregyszáz forint aranykoronáért 4,4 hektár kelt el. A vásárlók kettőszázhatvanegyezer forint értékű kárpótlási jegyet adtak érte. Az árverésen megmaradt földalap újbóli meghirdetésére már csak a jövő év elején kerülhet sor. A legnagyobb földterületet a Dunakanyar Mezőgazdasági Termelőszövetkezet hirdette meg: 665 hektárt 11.292 aranykorona értékben. A licitálásra háromszázhetvenegyen jelentkeztek és háromszázhúszan jutottak tulajdonhoz. A táti és tokodi földek árverése során nem volt megegyezés, ez esetben viszont huszonnégyszer is előfordult. Ez is rekordnak számít A földek többsége, 158 hektár 500 forint aranykorona értékben kelt el. A licitálók 600 forint aranykorona értéket ajánlottak fel 27 hektárért, 700 forint aranykorona értékben 23 hektárért valamint ezer forint aranykorona értékben 198 hektárért. További érdekességek: 2.500 forint aranykoronáért 5 hektár, 4.100 forint aranykoronáért 2,3 hektár, 6.800 forint aranykoronáért 3,2 hektár, 12.000 forint aranykoronáért 6,9 hektár, 30.000 forint aranykoronáért 4,1 hektár, 43.000 forint aranykoronáért 0,72 hektár, 105.100 forint aranykoronáért 0,38 hektár, 120.000 aranykoronáért 0,43 hektár és végül 121.000 forint aranykoronáért 0,34 hektár zártkerti föld talált gazdára. A Dunakanyar Mezőgazdasági Termelőszövetkezet licitálásra és eladásrakerült földjeiért az „új-régi" tulajdonosok 16.418.000 forint kárpótlási jegyet adtak. A hosszúra nyúlt árverést Ácsai János vezette. A termelőszövetkezetnek még van árverésre felajánlott földalapja, de újabb licitálásra már csak a jövő év elején lesz mód. A késői árverés, a korán beköszöntött tél miatt az új tulajdonosok a művelést tavaszra hagyták. Jó lenne hinni, hogy ez a több mint hétszáz hektár és húszmilliós vagyon hasznosulni fog: szántóként szőlőként gyümölcsösként legelőként vagy erdőként. (Pálos) Úton lévők A szenvedélybetegek és családtagjaik megsegítésére jött létre ez év márciusában az Úton Lévők Alapítvány. Az alapítók: a vcdt szenvedélybetegek és családtagjaik, az esztergomi Útitárs Csoport és a dorogi Fészek Csoport tagjai. - Szinte nincs olyan család, ahol az alkohol - vagy a kábítószer ne szedné áldozatait! - magyarázta Hidász Zoltán, az alapítvány kuratóriumának elnöke. - Alapítványunkat azért hoztuk létre, hogy segítségére legyünk mindazoknak, akik az alkohol és a kábítószer rabságába kerültek. - Milyen célokat fogalmaztak meg? - Célunk az evangéliumi gondolkodásnak megfelelő lelki tanácsadás, s ehhez kapcsolódóan előadások, tanfolyamok szervezése. S itt nyomatékkal említem az evangéliumi jelzőt mert felekezetre való tekintet nélkül várunk minden rászoruló hívő és nem hívő embert. - Hogyan találnak egymásra a különböző vallásúak? - Van közöttünk katolikus, református és egyéb vallású is. Valamennyien egyetértünk abban, szükség van egy felsőbb hatalomra, amely képes legyőzni az alkoholt s visszaadja emberségünket. S ez nem olyan Marxféle ópium. Úgy gondoljuk, ez az elv lényeges a segítő folyamatban, s fontos azoknak, akik szeretnének kiszabadulni saját szenvedélyeik rabságából. Az Úton Lévők Alapítvány további célja, hogy szakmai segítséget nyújtson, s korszerű mentálhigiénés ismereteket adjon tovább, továbbá szakanyagokat szerezzen be. Támogatni fogjuk a neves pszichológus, Búza Domokos vezette Esztergomban működő mentálhigiénés csoportot is. - Fontos feladatunk lesz, hogy a rászorulók és hozzátartozóik számára otthonokat átmeneti szállásokat létesítsünk és működtetessünk. De táborok, kirándulások szervezése is szerepel terveinkben. - Milyen szakmai és anyagi segítséget vár az alapítvány? - A szakmai segítséget illetően említeném meg, hogy dr. Pátkai István pszichiáter főorvos a kuratórium tagja, s az ő konzultánsi segítsége rendkívül fontos számunkra, s egyben biztosíték is. Az intézményektől is segítséget várunk, hiszen mi nem helyettük tevékenykedünk, hanem - nevünkhöz híven - éppen közöttük vagyunk úton. Az anyagi segítség sem váratott magára. Ezúton is szeretném megköszönni Esztergom Város Szociális és Egészségügyi Bizottságának, hogy számunkra pénzbeli támogatást nyújtott. - Hol találkozhatnak a szenvedélybetegek az alapítvány képviselőivel? - Egyelőre a két csoport foglalkozásain lehet segítséget kérni. A Fészek Csoport a dorogi családsegítőben szerdán 16.00-tól, az Útitárs az esztergomi családsegítőben hétfőn 16.00-tól tart foglalkozásokat. Az Úton Lévők Alapítvány egy ingatlan ügyében kérelemmel fordult az önkormányzathoz, de annak megszerzésére egyelőre nincs lehetőség. De bízom abban, hogy az al apítvány és az önkormányzat kapcsolata a jövőben is kölcsönösen gyümölcsöző lesz. Müller Gábor A novemberi szám címlapján a 450 éves város jubileumi ünnepségeiről olvashatunk. A második oldalon Kolozsváry Tibpr Dunaharasztiból keltezett írásában 1948. október 21-re, a magyarok Párkányból való kitelepítésének napjára emlékezik: „Negyvenöt éve, csütörtökön történt... Az első „fehérlaposok" megkapták már korábban a visszavonhatatlan értesítést. Itt kell hagyni a helyet, ahová mindenkor visszavágyunk, az otthont, a hőn szeretett szülőföldet, az ismerős tájat az ősök sírját a kicsiny temetőben... Itt-ott mintha koporsót ácsolnának, lázas kopácsolás hallik. Ládák készülnek a csomagoláshoz... Készülnek a nagy útra, az Ismeretlenbe, az Exodusra. Régi haragosok nyújtanak egymásnak békejobbot ismerősök és ismeretlenek ráznak kezet barátok ölelkeznek össze hosszasan, szemük sarkában titkolt könnycseppel, rokonok borulnak egymásra zokogva. Az indulók szemében riadt kétségbeesés, a maradókéban szánalom... Még egy utolsó út a közeli temetőbe... Még egy könnyes visszapillantás az üresen maradt otthonra. Hosszas, tétlen várakozás a vagonok lépcsőjén ülve... A szerelvény - van vagy 60-65 vagon - csendesen várakozik velünk együtt... Úgy tíz óra tájt éles fütty hasít a csendbe. A szerelvény megrándul, megvonaglik. Nehezen indul, mintha legyöát a Garam vashídján... A rendező-pályaudvaron szorgos vr-sutaskezek szabdalják szét a szerelvényt A vagonok oldalára nagy fehér betűkkel írják a mindenki számára ismeretlen végcélt: Bakonysárkány, Pécel, Mende, Taksony, Leányvár, Dunaharaszti, Sopron-BánfaJva... Akik eddig nap mint nap találkoz: : Testvérlapunkban, a Párkány és Vidékébéli olvastuk kerezett volna. De az Erő hatalmas, a Hatalom ereje - mely így döntött még nagyobb... Még néhány pillanatra feltűnik a holdfényben a Nánai út a végtelen gyermekkori játszótér: a Füvellő, aJanács, az öreg utca, aDarázshíd. A közelmúltban megszépült templom fehér tornya még percekig tündököl a telihold fényében. Mint az óriás felkiáltójel magasodik a látóhatár fölé, néma figyelmeztetőként maradóknak s távozóknak egyaránt: Soha többé ilyen napot! Aztán Kövesdnél eltűnik szemünk elől. A szerelvény dübörögve zakatol hattak, most kendőt lobogtatva integetnek egymásnak. Sokan akkor látják utoljára egymást. Ezt megbocsájtani lehet, de felejteni nem!" Párkány város ez évi Pro Urbe díjait Simonyi Lajos festő, Zahovay Ernő zeneszerző, komponista. Vércse Miklós tanár, műfordító, MiloS Zelinka edző, pedagógus és Jozef Kuzel edző kapta. Gratulálunk! Castellaranoról, Párkány új olasz testvérvárosáról (Modena mellett) Ev a Cerv an^kov á írt ismertetőt. A testvérvárosi szerződést melyet Ján Oravec és Rivi Gian Luca polgármesterek írtak alá, szintén bemutatja a lap. November 5-én, Szent Imre napján tartatik a búcsú és a templombúcsú Párkányban (és nem Simon-Júdakor, ahogy azt sokan hiszik). Ez alkalomra íródott Ortutay András (Esztergom) cikke a párkányi római katolikus templomról. A Párkányi Szent Imre Magyar Cserkészcsapat életére Hofbauer József volt cserkész segédtiszt emlékezik. Harminc éves a Dél-Szlovákiai Cellulóz- és Papírgyár. 1963. november 17én Alexander Dubíck koppintottá meg kalapácsával szimbolikusan azt a márványlapot amely aztán az irodaépület előcsarnokának falára került Ezt követően Párkány gyors fejlődésnek indult, s 12 ezer lakosú ipari centrummá vált Majer Istvánra dr. Pifkó Péter (Esztergom) emlékezik. A lap közli a városi művelődési ház programját is. A szeptemberi Bridge-Fest '93 rendezvény bevételét-31.355 szlovák koronát - a szervezők a Mária-Valéria híd újjáépítésére ajánlották feL A Párkány és Vidéke - korlátozott példányszámban - a Gran Tours utazási irodában kapható. S.J.