Esztergom és Vidéke, 1993

1993-11-25 / 47. szám

358 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE **B . I IDOLAPOZŰ Esztergom vára a török-korban / egykorú metszet/ lengyel és magyar nemzeti ünnepe­ket, sőt többen bekapcsolódtak a lengyel katonai és polgári ellenállás munkájába, aktívan segítették 1939 őszén és 1940 tavaszán a lengyel hadsereg legendás evakuálását Csombor Erzsébet: (...) A nemzeti tudat megélésére ki­váló lehetőséget nyújtott az 1943-as év. A lengyel-magyar kulturális kap­csolatok ápolását egymás jobb meg­ismerését a háború éveiben is felvál­laló, a megalakulástól kezdve a vezető politikai körökben is nagy befolyással bíró Magyar Mickiewicz Társaság, Sobieski győzelmeinek 350. évfordu­lója alkalmából, 1943. október 17-én Esztergomban tartotta vándorgyűlé­sét Az ünnepi eseményt óriási érdek­lődés kísérte. Jelen voltak a lengyel polgári és katonai menekültek, vala­mint szervezeteik és táboraik vezetői és parancsnokai, köztük Heryk Sla­wik, a Lengyel Polgári Bizottság el­nöke. Az ipolyszalkai lengyel tábor énekkarát a Start Autóbusz Vállalat különjárata szállította Esztergomba. Résztvett az ünnepségen dr. Antall Jó­zsef, a lengyel ügyek kormánybiztosa, a megye és a város vezetősége, köztük dr. Késmárki Frey Vilmos főispán. Képviseltette magát a katolikus egy­ház. Még a helyi rendőrség vezetője és a csendőrség vezetője is megjelent, a visszaemlékezésk szerint A Város­házától a Sobieski-emlékoszlopig ve­zető utakat lengyel és magyar zászlók díszítették. A gyűlés előtt mise volt a vízivárosi plébániatemplomban. Ezt követte a Serédi sétányon álló Sobies­ki-emlékmű megkoszorúzása. Az ün­nepségen elénekelték a lengyel és a magyar himnuszt A vándorgyűlés lelkes érdeklődés mellett a Széchenyi kaszinó díszter­mében fél 12-kor kezdődött Dr. Lu­kács György, a Társaság elnöke a len­gyel és a magyar sorsközösségről be­szélt Dr. Etter Jenő, a város polgár­mestere emlékeztetett arra, hogy a lengyeleket számos történeti emlék fűzi Esztergomhoz. Hangsúlyozta a művészet és az irodalom nemzeti megtartó erejét Dr. Kertész János a Társaság működésének ismertetésén keresztül bizonyította, milyen nagy dolgokra képes két baráti nemzet kul­turális együttműködése. A vándor­gyűlést a lengyel írók műveinek len­gyel és magyar nyelvű előadása zárta. A lakosság részéről is megnyilvánuló hatalmas érdeklődés, a pátosz, a len­gyel katonai díszegyenruhák, az ün­nepséget végigkísérő lelkes izgalom azonban nem csupán annak az érzés­nek a megnyilvánulása volt amit így fogalmazhatunk meg: jó lengyelnek lenni, jó magyarnak lenni. Mint arról olvasóinkat már tájékoztattuk, a közelmúltban két jelentős évforduló kapcsán tudományos üléssel egybekötött megemlékezés zajlott városunkban. Az egyikre Esztergom török alóli felszabadításának 310., a másikra Bottyán János kuruc generális születésének 350. évfordulója adott alkalmat. A két emlékülésen elhangzott előadások szerkesztett szövegét a Megyei Levéltár évkönyve közli, de addig is az Időlapozó mai hasábjain néhány részletet villantunk fel a magyar-lengyel viszony sorsdöntő pillanataiból, illetve a kurucgenerálissal kapcsolatos eseményekből. Dr. Székely György: (...) Az oszmán nagyvezír súlyos veresége Bécs alatt módosította a magyarországi erőviszonyokat is. Thököly, a kuruc fejedelem Sobies­ki tanácsát is követte, akivel állan­dóan levelezett és követi kapcsolat­ban állt, amikor nem jelent meg Bécs ostrománál. A lengyel király nagyon örült annak, hogy Thököly serege ellen nem kellett küzdenie, így már szeptember 13-án levélben értesítette a kuruc fejedelmet a ke­resztény fegyverek nagy győzelmé­ről. Thököly most már megértette, hogy jó lesz kibékülnie az udvarral, s Sobieskinek a kuruc ügy iránti gesztusát békeközvetítésre akarta igénybe venni (szeptember 26.). A király nem idegenkedett ettől a terv­től, mert mint egy ebből az időből való levelében írta a feleségének, bár Thököly iránt nem érez különö­sebb rokonszenvet, élénk részvét tölti el a sok nehéz megpróbáltatást szenvedő magyar nemzet iránt. So­bieski és Lipót császár viszonya ha­marosan megromlott, a Habsburg ugyanis nem érzett semmi hálát a szabadító iránt, s rideg kimértséggel fogadta Sobieskit néhány nappal a Bécset megmentő győzelem után. Sértette Sobieskit a császári kor­mány részéről tapasztalt szűkkeblű­ség is. így azután még jobban elmé­lyült a magyarok iránti rokonszen­ve, s most már teljesen megérthette, milyen udvari magatartás sérti és alázza meg a lengyelek déli szom­szédját. A király a lengyel-francia kapcsolatokra is gondolva látta kí­nálkozó alkalomnak Thökölynek, mint a franciák szövetségesének fel­karolását. Mind Lengyelország, mind a kurucok jól felfogott érdeké­ben járt el, amikor siettetni akarta a kurucok és a bécsi udvar becsületes egyességét. SOBIESKI EMLÉKEZETE Dr. Hopp Lajos: (...) Esztergom, Strygonia, Estrigo­nia, Strzyhom, Ostrzychon nevét fel­kapta az európai sajtó. Közölték Alep pasa várparancsnok október 27-i, So­bieskinek címzett levelét: „Copia Lis­tu od Commendanta Strigonskiego o pólnocy przez Agge Tureckiego przeslanego ze wtorku na srode, to jest Gottfried Jonisch újságkiadó röp­iratszerű nyomtatványa: „Glaub­würdige Nachricht, Wie die Festung Gran... erobert worden..." Breslau 1683. Különösen élénk az olasz hír­adás: „Virissima E distinta Relatio­ne Dell Assendio della Citta di Stri­gonia... sotto la condotta della ... Giovanni Dl Re di Polonia tante... Strigonia..." Napoli 1683. F. Benzi. Terjesztették Sobieski újabb, M. d'Avianonak beszámoló október 31-i esztergomi levelét is: „Copia Li Lettera Seritta... Del Re Di Polonia A1 Padre Marco d' Aviano Capucci­no..." Venetia, Milano, Genova 1683. Boteri. és Napoli Be zi. A spanyol újságok is folytatják a ke­resztények hadi sikereiről szóló hí­reket: „Segunda y Distinta Relation De La Toma De des Importantes... Estrigonia, Barkam... por las Annás Christinaos..." Madryd 1683. íme néhány példa főleg az Ossolineum, a krakkói Czartoryski Múzeum, a varsói, gdanski könyvtárak és levél­tárak régi s ritka nyomtatvány-gyűj­teményéből, s a Nemzeti Múzeum Szövetsége és a Magyar Mickiewicz Társaság az elsők között kezdemé­nyezte a lengyeleket segítő akciók megszervezését, 1939 szeptember derekán pedig a magyar társadalom öntevékeny segítő erejét összefogó Magyar-Lengyei Menekültügyi Bi­zottság létrehozását Ettől függetle­nül a Lengyel Légionisták Egyesü­lete, a Magyar-Lengyei Társaságok Szövetsége azonnal megjelent a ma­• gyar-lengyel határon és segítette a magyar földre menekülő lengyel ka­. tonákat és polgári személyeket. Ha anyagilag nem nagy mértékben, de más vonatkozásban annál jelentő­. sebben támogatta a náluk menedé­ket talált lengyeleket Segítséget nyújtott a lengyel iskolák szervezé­i seben, a magyar földön szerkesztett . lengyel sajtó megjelenésében, len­; gyeiül tudó tagságán keresztül az : egyetemeiken tanuló lengyel diákok , nyelvi nehézségeinek leküzdésé­t ben, rendszeresen szervezett - pol­gári és katonai táborokban - ma­gyar-lengyel irodalmi esteket, a len­i gyelekkel együtt megünnepelték a törzsanyagába került, az OSzK-ban őrzött példányokból. Dr. Kapronczay Károly: (...) A második világháború kitöré­sét megelőző hónapok - a feszült né­met-lengyel kapcsolatok mélypontja idején - rendla'vül felforrósodott a magyar-lengyel barátság szelleme. Nemcsak a diplomáciai életben, ha­nem a kulturális kapcsolatok területén is élénkültek a látogatások. Részben a Magyar Mickiewicz Társaság szerve­zésében 1939 májusában Budapesten lengyel képzőművészeti kiállítás nyílt, több olyan kiadvány látott nyomdai napvilágot, amely a magyar­lengyel kapcsolatok múltjával foglal­kozott Varsóban magyar képzőművé­szek rendeztek tárlatot, több olyan ki­állítás nyílt, amely Magyarországgal foglalkozott Amikor kirobbant a há­ború, a Magyar-Lengyel Társaságok 27. Pazdziemika Roku 1683." Ja­nusz Wolinski közölte a harmincas években Esztergom elfoglalásának izgalmas naplóját, Diarium zajecia Strzyhomia w r. 1683. A „Nowiny z Obozu spod Grana albo Strygoniej" az ostrom lefolyásá­ról tudósít, október 27-re téve a bevé­tel dátumát. Erről szól a boroszlói

Next

/
Thumbnails
Contents