Esztergom és Vidéke, 1993

1993-10-07 / 40. szám

249 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Nagydíjas halászlé, sorssal (is) fűszerezve Történt, hogy ez év július 10-én Paks városa halászléfőző versenyt hirdetett. Esztergom Brilla Istvánt - a halas-vadas bolt vezetőjét ­nevezte. A nagydíjat városunk versenyzőjeként Bartal Flórián ­a Gamesz villanyszerelője - a múlt héten, szeptember 28-án vet­te át a Szentgyörgymezei Olvasó­kör udvarán Paks város jegyzőjé­től. Két tényközlő mondat, ame­lyekben legalább két és fél talány kívánja, hogy a megfejtésért rá­kérdezzünk. Az első: — Hogy ke­rült sor a személycserére? Könnyen sejthető: úgy hozta a vé­letlen (sors stb), hogy Brilla Ist­vánnak közbejöjjön valami ha­laszthatatlan. Maga helyett Bartal Flóriánt ajánlotta, akinek képessé­geit jól ismerte. (Ebben nincs egyedül, - és itt persze, nem a villanyszerelői mestermunkákra gondolunk, amelyekért Eszter­gom megannyi intézménye di­csérheti a népszerű ,JFlórit", ha­nem félhivatalos és baráti összejö­veteleken bizonyított főzési tudo­mányára. Szelíd- és vadhúsokból „alkotott" sültjeire, pörköltjeire, ahogy ízek áramkörébe kötötték az alkalmi társaságokat, kigyújtva mindenkiben a harmónia melegfé­nyű lámpácskáit...) Nos tehát, Flóri - az utolsó pil­lanatban kapott megbízás nyomán - összekészült, sőt a legkényelme­sebb utazási módot is sikerült megszerveznie. Egy ismerős há­zaspár vállalkozott rá, hogy autó­jukon a „tett színhelyére" fuvaroz­za. így július 10-én reggel - bog­ráccsal, fűszerszámokkal kellően felfegyverkezve - megérkezhetett a paksi Dunakorzóra. Látott, fő­zött és... Igen, győzött - és itt a második talányos kérdés. Miért csak most jutott a nagydíjat jelentő kupához, ha már július 10-én ki­érdemelte? Nos, a nevezetes na­pon minden szabályszerűen és re­cept szerint történt, míg csak a sors (véletlen stb) ismét bele nem kon­tárkodott. Versenyzőnk időre ­délután 2 órára - beszolgáltatta a zsűri ítéletéhez szükséges három adag halászlét. Már előbb is bele­belekóstolván - amolyan egysze­mélyes magánzsűriként - néhány versenytársa főztjébe. meggyőző­en érzékelhette, hogy nem kell szégyenkeznie. Következett a bográcsok tartalmának kimérésé, önköltségi áron. Megnyugtató ta­pasztalásból ez is Flórinak hozta a legnagyobb bevételt: az ő halász­lévé fogyott el legelébb. Versenyzőnk így egyre jobban érezte magát, de eközben - íme, a sors! - az őt fuvarozó házaspár hölgytagja egyre rosszabbul. Ért­hető, hogy lerje hazaindulást ve­zényelt, - ugyanígy az, is, hogy Flóri sem akarta elszalasztani ezt a legbiztosabb lehetőséget. 18 óra tájt, amikor a paksi zsűri ered­ményt hirdetett, ők már régen úton voltak. Versenyzőnk zsebében egy be­zárt boríték, benne a jelzőszám­mal: garancia az ítélethozatal tel­jes pártatlanságára. (Idézet a ver­senyszabályból: „A zsűri elé a ren­dezőség által biztosított edényben a rendezőség felszolgálója viszi az elkészült halászlevet, a jelzőszám­mal együtt. A jelzőszám második példánya a versenyzőnél marad. Az eredményhirdetésig a számot tartalmazó borítékok felbontása ti­los!") Flóri csak másnap - vasárnap ­este törte fel a titkot. A sors (vélet­len stb.) újabb biztató jele: a 21-es, a legnyerőbb szám éppen őhozzá került... Harmadnap, hétfőn kora reggel telefonon hívták a munka­helyén. Paksról keresték: akkor derült ki, hogy mégis részt vehet az eredményhirdetésben. A végső sorrend ugyanis Pakson is titok maradt, minthogy nemcsak Flórinak kellett korábban haza­utaznia, hanem a dunaújvárosi versenyzőnek is. így két jelzőszá­mot mindaddig nem tudtak azono­sítani. És éppen ezek tulajdonosai nyerték az első és második díjat! ­Bartal úrnál melyik szám van? ­21 - vágta ki kártyáját Bartal úr (Flóri). - Akkor Öné a nagydíj! ­így a Paksról érkező telefonhang. Ezzel a július 10-én, 18 órakor megkezdett eredményhirdetés 12­én, reggel 7 órakor bevégeztetett. Az ünnepélyesség persze, hi­ányzott belőle, de mindkét város­háza hivatalosai törekedtek, hogy pótolják. A nyári szabadságokkal megnehezített egyeztetés szep­tember végi sikerét az időjárás kellemes őszi estével jutalmazta, így vendégeit - köztük képviselő­ket s a teljes városházi vezérkart ­szabadtéren fogadhatta a két fő­szereplő: Bartal Flórián és a hal­hússal egyesült fűszerek illatát pá­rologtató bográcsa. A helyszín iga­zán otthonos volt, hiszen az Olva­sókör párszáz méterre van a szülői háztól, ahol Flóri máig lakik. Munkahelye, a Gamesz még köze­lebb. Innen ered az újabb talány, amelyet csak feledik-nek (0,5) könyvelünk el. Ugyanis nem az a kérdés, hogy egy villanyszerelő hogy lehet ilyen jó szakács, hanem az, hogy miért nem ez lett a fő­foglalkozása? Kell még mondanunk, hogy a sors (véletlen stb.)?... Flóri sza­kács-tehetségét a szülői házból hozta, „tudományának" alapjait is ott leste el. Édesanyja sokáig dol­gozott mint házvezetőnő Gerevich Tibornál, a híres régészprofesz­szornál, aki Várhegyünk feltárója volt. Apja hentes és mészáros, emellett remek komédiás az Olva­sókör műkedvelő társulatában. Az államosítás után gyári segéd­munkásnak kényszerül, de jó ke­délyét, humorát így se vehették el. Szakmai tudását még kevésbé. To­vábbra is nagy keletje volt a jeles családi eseményeknél: sűrűn hív­ták böllérnek, jónéhányszor vő­félynek is. Flóri pedig igyekezett körülötte sündörögni. Szépremé­nyű kisinasságnál azonban feljebb nem vihette, mert apjának kemény meggyőződése volt, hogy „balke­zesből hentes nem lehet". (Mivel nem tud a tőkéhez célszerűen hoz­záállni...) így történt, hogy vil­lanyszerelő tanulóvá, majd szak­munkássá segítette Flórit. Aki július 10-én megnyerte a paksi versenyt, a szigorú minősí­tési szempont-rendszer („a halász­lé színe, állaga, egyöntetűsége, za­mata..." stb. stb) lehetséges 100 pontjából 97-et szerezve. Egy olyan nyolctagú zsűri díjazta így, melynek társelnöke Farkas József (Sobri) volt, aki 12-szeres győz­teskéntjoggal viseli a „Magyaror­szág örökös halfőző bajnoka" cí­met. Miért ne juthatna el idáig Bartal Flórián is? Vagy méginkább ­esetleg ezzel együtt - egy saját kisvendéglőig? Hogy már 46 éves? Még csak, - hiszen apja ugyanennyi volt, amikor megnő­sült... Teljes szívünkből - és gyomrunk örömére - kívánjuk, hogy jobbkzzévd fordítson pályá­ján a sors (szerencse stb.), amely a paksi verseny kapcsán is annyi je­lét adta jóindulatának. Hogy hol van győztesünk ha­lászi é-recep tje? Ez sem rossz kér­dés, de nyitja felől egyedül Flóri rendelkezhet. Engem csak annak közlésére jogosított fel, hogy igen egyszerű: minden hozzávalót a megfelelő időben és mennyiség­ben kell beletenni. Hagymából például - egy kilogramm halhoz egy kacsaiofis nagyságút. - Ősszel pedig egy /ííí/tojásnyit - fűzte hozzá Flóri úr, rövidke tű­nődés után. Immár őszidő lévén, erre érde­mes lesz ügyelnünk, ha főzéshez fognánk... -újvári-

Next

/
Thumbnails
Contents