Esztergom és Vidéke, 1993

1993-07-22 / 28-29. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Július 17-én, szombaton délután zárta kapuit a József Attila Iskolában a „PIKTOR-TÁBOR", amelynek megnyitására július 9-én, délután 2 órakor került sor. Az alábbiakban közöljük dr. Horváth István múzeumigazgató megnyitó beszédét, amelyet mint a Tábor védnöke és a Rákóczi Szövetség Esztergomi Szervezetének elnöke mondott: Kedves Gyerekek, tisztelt Pedagógusok! A Piktor-Tábor második alkalommal nyitja meg kapuit Esztergomban, a József Attila Iskolában. A múlt évben még csak Esztergom, Párkány és Gyergyószentmiklós városok általános iskolás diákjai (és nevelői) vettek részt rajta. Idén tovább bővült a résztvevők sora: a tavalyiakon túl a kárpátaljai Rahó és a délvidéki Zenta diákjaival. A Tábor két fő témaköre: a képzőművészet és a honismeret, amely itt szoros kapcsolatban áll egymással. Az előbbire a tábor elnevezése utal, - de mi is a honismeret tulajdonképpen? Maga a honismeret, olyan önkéntes mozgalom, egyéni, vagy csoportos tevékenység, amely a szűkebb lakóhely, a szülőföld, összeségében a haza történelmének, múltjának és jelenének, kultúrájának megismerését és a nép (nemzet) önbecsülését szolgálja. Vállalja a nemzeti tudat, a hagyományok ápolását, a kulturális, természeti és települési értékek megőrzését, gazdagítását. A népek emlékezete, a közösen megélt emlékek, a hagyományok tartják össze a nemzetet, a hagyományok erősítik a népek azonosságtudatát és adnak erőt a nehézségek leküzdéséhez, a jövő építéséhez. Nekünk magyaroknak különösen nagy szükségünk van a hagyományok ápolására, felélesztésére, a nemzeti tudat fejlesztésére, hiszen az elmúlt 40 évben nemcsak a kommunizmus tett meg mindent annak eltörléséért, hanem (főleg) az utódállamok területén kétszeres nyomás nehezedett (nehezedik) a magyarság millióira!, ahol a hivatalos politika tudatosan törekszik a hagyományokat, a nemzeti történelem felemelő, nemzetet kovácsoló eseményeit elszürkíteni, feledésbe meríteni minden fórumon, de különösen az oktatásban, a meghamisított történelem segítségével. Ahol ez sikerül, ott a nép már nem igazi közösség, nem nemzet - ott már könnyű elérni a tudatzavart, az egymás iránti közömbösséget, sőt az egyén saját sorsa iránti közönyt is. Ezért lenne fontos, hogy elsősorban jó tanárai legyenek a magyar Piktor-tábor, 1993. ifjúságnak, akik hittel és elkötelezetten adják át tudásukat, ismertetik meg a magyar irodalom és történelem tanításának keretében haladó nemzeti hagyományainkat. Nagy szerepe van ebben a helytörténeti ismereteknek. Egy-egy falu, város, a szűkebb táj történelmi eseményeinek fölelevenítése, a történelmi emlékhelyek fölkeresése, a néprajzi, építészeti és táji-természeti értékek megismerése a nagyobb tájegységek, majd a tágabb haza megismeréséhez vezet el - egyidejűleg e táwmm színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja? A magyarság színét, a magyarsát kincsét! De mily balga volnék, ha ugyanakkor más színt, más kincset el akarnék venni, vagy meggyengíteni! Én hiszek a testvériségben: a színek együtt adják ki a képet, a hangok együtt adják a koncertet. Nemzet ne a nemzet ellen harcoljon: hanem az ellen, ami minden nemzet nagy veszélye: az elnyomás és a rombolás szelleme ellen! Micsoda leckét kaptunk ebből éppen mi, magyarok! És micsoda hiba: másnak tenni, amit magunknak nem kívánunk - holott már avval, hogy másnak megtettük, ajtót nyitottunk neki, hogy velünk is megtörténhessék... Nos, én remélem, az előbbiek szellemében, hogy az esztergomi „PIKTOR" képzőművészeti és honismereti tábor eléri célját: a hagyományok megismerésén és ápolásán keresztül a résztvevők azonosságtudatának formálását, s ezzel egyúttal az egymás mellett élő népek jobb megismeréséhez, az egymás iránti megértéséhez és megbecsüléséhez juthatunk el. A résztvevők szerencsésnek mondhatják magukat, hogy ez a tábor éppen itt, az ősi Esztergomban szerveződött, a magyar történelem olyan helyén, ahol történelmi levegőt árasztanak a falak, az utcák, a jeles épületek. Hajdanvolt magyar királyok, érsekek, főurak és közrangú polgárok, vitézek cipői koptatták itt a kövezetet - ezrek áldozták életüket e város (a vár) és vele egy országrésznyi terület el-, vagy visszafoglalásáért... Ezekről az eseményekről, emlékekről is bőven fogtok hallani az elkövetkező időben, és reméljük, hogy kedvet kaptok arra, hogy ki-ki a saját szülőföldjének történetét, emlékeit hasonló mélységben megismerje, kutassa és ápolja hagyományait. gabb hazában élő más népek jobb megismerését, megértését szolgálja. Ahhoz, hogy az évszázadok óta együtt, vagy egymás mellett élő népek a - sokszor hivatalosan beléjük nevelt bizalmatlanságot, ellenségeskedést el tudják feledni, hogy (mint sok évszázadon keresztül) ismét békességben és barátságban tudjanak élni egymással - elengedhetetlenül fontos egymás jó megismerése, az a fajta hazafiság, amit a magyar nemzet kiemelkedő személyei (Kölcsey, Széchenyi, Babits, Illyés Gyula, Csoóri Sándor és mások) már sokszor megfogalmaztak. Közülük most a hosszú időn át Esztergomban élt Babits Mihály költőnek sorait idézem fel Örökkék ég a felhők mögött című munkájából, amely Vallomás helyett hitvallás alcímmel jelent meg: Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szégyenítem kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden VAN MÁR TETTES? Dr. Kemenszki István rendőrkapitány közlése szerint a Végvári István alezredes által vezetett nyomozócsoport munkájának eredményeképpen őrizetbe vettek két esztergomi illetőségű fiatalembert, akik alaposan gyanúsíthatók a tetemes kárt okozó május 18-i belvárosi bűncselekmény (tűz az Aradi téren) elkövetésével. Neveket, részleteket munkatársunkkal a nyomozás érdekében - egyelőre - nem közöltek. Gáz van! Fáklyagyújtás a déli városrészben Most már hihetjük, hogy télen a déli városrészben vezetékes gázzal fűthetnek. Július 20-án ünnepélyes fáklyagyújtással nyomás alá helyezik a rendszert a következő utcákban: Budapesti, Bartók Béla, Kovácsi, Virágos, Baross Gábor, Móricz Zsigmond, Mátyás király, Tompa Mihály, Schleifer Mátyás, Áchim András. Őszig, a fűtési szezon kezdetéig a többi utcában is végeznek a gázvezeték-fektetéssel. Dezső Zsuzsa, a Gáztársulás elnöke mondta a fáklyagyújtás előtti napon: - A kezdet viszontagságos volt: tervezőcsere, bizalmatlanság, bizonytalanság. Tíz hónapja alakult meg a gáztársulás. Párhuzamosan folytak a tervezési és a kivitelezési munkák. Máig jellemzők a döccenők, az időeltolódások, szervezési hiányosságok. Több héten át nyitott árkok, látszólag célszerűtlen ütemezések, megváloszolatlan kérdések izgatták a lakosságot. Nem könnyű olyan helyzetben dolgozni, amikor a kivitelezőt a tervek, a tervezőt az engedélyek hiánya gátolja. Mindenki a másikra vár. A döntések, a szerződéskötések átfutási ideje hosszú. A valóságban összekuszálódnak a feladatok. Hiányzik a koordinátor, aki az egész beruházást egységes elvek szerint, megfelelő döntési jogkörrel folyamatában intézné. így a további szakaszokban még több nehézség várható. A történelmi városrész még több műszaki akadályt jelenthet, hiszen több utcában rövidesen beindul a gázvezeték építése: Jókai utca, Bottyán János utca, Széchenyi tér, Lőrinc utca, Kis-Duna sétány. Az önkormányzat határozott lépésére lesz szükség. A szerződéses partnerekkel, de mindenekelőtt a határidők be nem tartásáról megismert tervezővel szemben. Ennyi negatívum mellett és ellenére a déli városrész gázellátásának helyzete biztatónak látszik. Rövidesen újabb utcákban fejeződik be az építkezés: Szentkirályi, Lázár Vilmos, Pöltemberg, Eötvös, Szérűskert, Töltés, Szent Pál, Révész Béla, Tartsay Vilmos, Verseghy Dániel, Zsák, Zsolt Nándor, Bajor Ágost, Duna, Nefelejts, Muskátli, Szegfű, Dobogókői, Mély, Kenderesi, Mathiász János, Galagonyás, Felsőkenderesi, külső Kiss János utca. A kivitelezés egyszerre több helyen folyik. Gáztársulásunknak a kivitelező mostantól szervezetebb munkát ígért. Ennek reményében zökkenőmentesebb folytatást kívánunk a Gáztársulás tagjainak és minden érintettnek! (Pálos)