Esztergom és Vidéke, 1993

1993-07-08 / 26-27. szám

8 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE GYERMEKOTTHONOS DIAKOK A BABITS KÖNYVTÁRÉRT A Babits Mihály Városi Könyvtár látogatói az elmúlt hetekben öt szorgalmas diákkal találkozhattak, akik a hatalmas méretű üvegablakokat tisztították. Gondos munkájuk eredménye, hogy ragyognak az ablakok, természetes fénynél is jól lehet olvasni a termekben. A lányok az ablakmosás után megpihentek és olvasnivalót is találtak. Fülöp Tamásné könyvtáros felügyelt rájuk, anyás gondoskodással vette őket körül. - Honnan jöttek a diákok? - kérdeztük. - A Népjóléti Minisztérium Esztergomi Gyermekotthonából. Ide az ország valamennyi gyermek- és ifjúságvédő intézete által elhelyezésre kért diák kerülhet. Nehéz sorsú, hátrányos helyzetű, veszélyeztetett gyerekek ők, akik speciális tantervű általános iskolai, dolgozók általános iskolai, szakiskolai, tanfolyami képzést kapnak. A szakiskolai képzésben gyors- és gépírást, varrónői, gyermekgondozói ismereteket szereznek. A tanfolyamokon háziasszony-, zöldségtermesztő és palántanevelő képzést kapnak. Gyermekotthonunk növendékei sokat tesznek a város érdekében. Két évvel ezelőtt ők készítették a kisméretű esztergomi zászlókat. Visszatérően, önként vállalva ők tisztítják a Babits könyvtár hatalmas üvegablakait. Ez évben: Barasits Ibolya, Farkas Gizella, Juhász Márta, Kovács Szilvia, Szever Anikó (képünkön) keddenként öt alkalommal dolgoztak a könyvtárban. A gyermekotthon kertészetében a megtermelt több tonnányi zöldségfélét, paprikát, paradicsomot, karfiolt, karalábét a saját felhasználáson kívül értékesítik is. A táti termelőszövetkezetben legutóbb több héten át cukorrépát kapáltak. Az ott keresett pénzt mindegyikük megkapta. Az idén is szeretnénk újabb munkát találni számukra. A munka mellett a nyaralásra is jut idő. Faddon és Balatonberényben csereüdülésen vettek részt. Növendékeink a gyermekotthonban rendszeres kulturális- és sportprogramokon vesznek részt. Városi és országos rajzpályázatokon indulnak. Szabadidejük hasznos eltöltésére tizenkétezer kötetes könyvtárunk van, hanglemezekkel, hangkazetákkal, diafilmekkel. Személyiszámítógépképzést is kaphatnak, a tanórákon és önképzés formájában. Növendékeink szívesen bekapcsolódnak a város életébe, a mindennapos munkába. Ezért a lap által is felajánljuk hasznos munkánkat - mindazoknak akik erre igényt tartanak. Felügyelettel hasznos munkát végeznek a lányok. (Pálos) Megalakult Esztergom polgárőrsége Horváth Béla régész, múzeumigazgató elnökletével, Ondok László titkárságával, 21 taggal létrejött városunk új civil szervezete, a polgárőrség. Dr. Könözsy László polgármester tiszteletbeli elnöki szerepet vállalt a mindannyiunk épségére, városunk értékeire vigyázni kívánó szervezetben. Hiányoznak a fiatalok! Okét is, másokat is várják a Platán panzió épületében működő városvédők. Pogány-Koltai A két név összetartozik: Pogány Judit és Koltai Róbert közismert színészházaspár. Szeretjük őket, ahogyan szeretjük azt, ahonnan elindultak, ahová tartóztak-tartoznak: Kaposvárt. Színházjárók egyik „hazai Mekkája" a Kaposvári Csiky Gergely Színház. Jó tizenöt-húsz éve történülnek ott a nagy dolgok, születnek a jelentős előadások, olyannyira, hogy kényesebb ízlésűek, nem(csak) szórakozásra vágyók szíve megremeg, ha arról a fantasztikus társulatról hall. Mellette-mellettük csak a budapesti Katona József Színház világhírű és -rangú, világjáró együttesét szoktuk emlegetni, mostanság a Kamrát, a Katona kamaraszínpadát, aztán, esetleg, néha a Víg színházat... Pogány Judit Kaposvárott van, Koltai Róbert már elhagyta őket. A velük megesett Prímás pince-béli Nyári csevegésen, a városi televízió műsorán volt szó minderről. S szóltak a szakításról is: Koltai Róbert a szétverődő magyar filmgyártás világában hatalPROKOPPNE DR. STENGL MARIANNA: ESZTERGOM-BELVÁROS Úgy látszik, hogy az 1993 március 15-én „ProUrbe Esztergom" kitüntetésben részesült Prokoppné dr. Stengl Marianna fizikai és szellemi energiái kimeríthetetlenek. Ismét egy új, értékes és hasznos ajándékkal lepte meg szeretett városát és az idelátogató turistákat. Az Esztergom belvárosát bemutató munka minden során átsugárzó városszeretet hatalmas tárgyismerettel, szép és olvasmányos stílussal, valamint megalapozott értékítéletekkel párosulva avatja be az olvasót Esztergom „legintimebb" titkaiba. Ez a könyv megbízható segítőtársa lesz a benszülött lokálpatriótáknak csakúgy, mint a betelepült ifjabb nemzedéknek, vagy az érdeklődő idegennek, hiszen a szerző az épületek bemutatása során felidézi a hajdani tulajdonosok, lakók, tervezők és építők alakját és munkásságát is, akik a könyv olvasása közben szinte körülvesznek bennünket, és bizony okkal-joggal figyelmeztetnek is az általuk reánk örökített értékekért viselt felelősségünkre. Meggyőződésem, hogy a szerzőnek maradéktalanul sikerült megvalósítania célkitűzéseit. Több mint fél évszázados esztergomi működése és a most megjelent városkalauza az igényes és tevékeny városszeretet gyönyörű példája. Jó lenne, ha mindannyiunkra átsugározna Esztergom-féltése és rajongása. Jó lenne, ha mi is úgyjátnánk és úgy éreznénk, mint O: „Bámulatos az a hit a jövőben, az az alkotóerő és az az igényesség, amelynek legfőbb bizonyságai az esztergomi belvárosi házak. E műemlék-séta adjon a ma emberének is új lendületet a jövő építéséhez". Kaposi Endre mas sikerű fűmet forgatott A Sose halunk meg! - sokan Dés-Presser Nagy utazásáról, híres, szép slágeréről ismerik - a színész-rendező piaci vállfaárus nagybátyjának állít vidáman katartikus, méltó emléket. S az, hogy Koltai rendezni, szervezni, főszerepet is játszani-vállalni mert, már túl volt a határon; szakított Kaposvárral. Másodszor: egyszer, egy évadot Pogánnyal a Nemzetiben voltak. A csevegés nehezen indult. Meg kell tanulnunk, újra és újra, hogy a művészt - tehetsége mellett - éppen érzékenysége teszi azzá, ami. Mi is érzékenyek vagyunk, természetesen. Csakhogy ők világra tárják ezt a vonásukat. Ettől is olyan kedvesek és fontosak nekünk. A velük való - akár csevegésre is készülni kell. Mert különben levágják a mikrofont, idegesíti őket a másféleség, az éttermi zaj - hacsak nem hakniról van szó. Ami van, ami kell, ami bolt, üzlet - de nem nekik. Mindent tudni kell róluk! Szerepálmokat és stáblistákat, cipőméretet és lakáscímet, rendszámot és Illetékes Elvtárs szóvirágait. Sinkó Gyula, az Esztergomi Városi Televízió játékmestere emberére talált - de kölcsönösen segítettek egymáson. Hol egyikük, hol másikuk lendített a találkozó műsorán. S így kóstolhattunk bele Pogány Judit frenetikus szinkronmunkájába (a három veszekedő kiskacsa Dogabert bácsi pénzhalmai körül). Hallhattunk egy németmagyar Szeptember végén-paródiáL Bepillanthattunk a Kongresszusi palota színész-gyermek estjének előkészületeibe, izgalmaiba. Hatalmas öniróniájuk szívet melengető; ott voltunk, ha csak egy pillanatra is Koltaiék lakásában, ahol az anya-színésznő próbál két férfi, férj és fiú után rendet teremteni. S felidéződtek eltávozott pályatársak, a nagyok: Honthy Hanna, Latabár Kálmán - nem akármilyen szituációkban. Kevesen voltunk. Miért? Sokat gondolkozom ezen. Valójában egy nagy kerekasztalra lenne szükség. Hogy beszélgethessünk - is. Hogy halljuk: egymást. Végül ők jöttek az asztalunkhoz, s így eshetett szó Shakespeare-ről, Kaposvárról, Szolnokról, a jövőről. Köszönjük, hogy eljöttek. Köszönjük, hogy itt voltak. Rafael Balázs Pogány Judit és Sinkó Gyula, a házigazda