Esztergom és Vidéke, 1993

1993-06-24 / 25. szám

209 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE ESZTERGOM és MKE HÉTRŐL HÉTRE TELEFON: 313-756 GRAN TOURS KÖNYVEK Prokoppné dr Stengl Marimmá ESZTERGOM-BELVÁROS Műemléki sfcta Napra pontosan a tervezett határidőre jelent meg a Gran Tours Könyvek újabb kötete: Prokoppné dr. Stengl Marianna ESZTERGOM-BELVÁROS című „sétálókönyve". A kötet tipográfiailag régi esztergomi nyomdászhagyományt követ, nevezetesen a 170 éve alapított Buzárovits-féle nyomda hasonló témájú „idegenvezetők" formáját, szerkezetét, ezzel is érzékeltetvén a szerkesztő ama felfogását, hogy Esztergom múltja olyan erőt adó forrás, amely a jelen számára feltétlenül kiaknázandó, amelyből meríteni nem csak lehetséges, de szükséges is! Néhány szó a könyv szerkezetéről: a kötet 44 belvárosi épület építészeti és épülettörténeti leírását adja Esztergomnak egy jól körülhatárolt részében. Egykori tulajdonosok, ismert nevek, események hozzák maközelbe a tovatűnt évtizedeketszázadokat. A szöveges részt egy részletes térkép és 38 épület, illetve épületrészlet fotója teszi érzékletesebbé. A fotók műnyomópapíron jelennek meg, 24 teljes oldalt foglalván el. Szintén régi hagyományt követ a kiadvány abban is, hogy számos helybéli iparos, kereskedő, szolgáltató egység reklámmal jelentkezik benne. A kötetben szereplő 66 „cég" neve, címe, telefonszáma teszi a kiadványt mindennapos használatra is alkalmassá, hiszen bármely háztartásban előfordulhat, hogy hirtelen valamire szükségünk van. Természetesen az sem mellékes, hogy e reklámok nélkül a „sétáló könyv" nem lehetne ma a kezünkben, ugyanis a költségek nagyobbik hányadát ebből a bevételből fedezte a kiadó. Városunk Önkormányzata, ha anyagilag kisebb mértékben is, de szintén támogatta a megjelentetést. így elmondható: ez a kötet Esztergomvárospolgárainaköszszefogásából született meg! Jó ezt tudni, jó ezt leírni... A könyvet a Gran Tours irodában árusítják 130 Ft-os áron. Lapunk következő száma július 8-án jelenik meg! Helyreigazítás Horváth Zsolt tanár úr Dévényi Ivánról írott múltheti cikkébe sajnálatos hiba csúszott: A Szocdem Pártot annak idején Szakasits és Marosán természetesen nem az MDF-be, hanem az MDP-be (Magyar Dolgozók Pártja) hajtotta be. Az elírásért a szerző és az olvasók szíves elnézését kérjük. Máté János orgonahangversenyére július 4-én, vasárnap 16 órakor a Bazilikában kerül sor. Közeműködik Kovács Teodóra (ének). SZÍNESZTÉZIÁS TAVASZ Andráskó István esztergomi kiállítása kapcsán „A legelemibb dolgokig sem jutottam el." (Wim Wanders - Nicolas Ray: Villanás a víz felett) Mellesleg a festők között is vannak legek, legebbek és legeslegebbek. Ez utóbbi már túlzó fok, de nem lehet valakiről-valamiről elfogulatlanul beszélni, szuperlatívuszban. Mégis használom, mert hirtelen nem jut jobb szó eszembe Andráskó István képei előtt bámészkodva. Igen, a legelviselhetőbbek azok közül, amiket imitt-amott másoktól is láttam mostanában. Nem értek a képíráshoz (sem), nem mintha büszke lennék magamra. Csak? - Az érdekel, ki csinálja, hogy csinálja, miért csinálja? „Belső kényszerből", persze, valamiből meg kell élni, :» ha lehet, nem a legrosszabbul. Ráadásul egy ilyen áfában-inflációban totalizálódó, háború- és aszály sújtotta térségben, mint (mondjuk ki: már megint) a Kárpát-medence. Mi bárhol a világban mindig rossz helyre születünk; bolygó zsidók, (im)bolygó magyarok, szelet vetünk, s ha nem muszáj is, „kavarunk". Belekavarodtam (meghívóval, legálisan) a kiállítás nyitására. A lazán zsúfolt teremben megpillantottam korábban érkezett feleségem, puszi-puszi, válla mögött a festő Magányos tavasz című képe. Az első benyomás meghatározó lehet a többnyire nézve? „Domboldalon áll egy régi kunyhó..." hallszik halántékon túli gramafonról Aradszky hangja. - Surikám, Te mindig tudod, hova kell állnod - mondtam. - Már láttam, neked is tetszik? - válaszolta. - Jól állt neki a kép, jól festettek. Zsuzsa szemének ártatlan kékjéből talán később is előjön a Magányos tavasz színesztéziája. Ha csak azt az egy „festményt" láttam volna... Úgyis megérte. Sárándi József Hozzászólás Horváth Zsolt Dévényi Ivánról írott cikkéhez (Esztergom és Vidéke 1993/24.) 1966-ban érettségiztem a Bottyán János Műszeripari Technikumban. Szerettem a művészeteket, az irodalmat, festettem, rajzoltam, múzeumba jártam, olvastam, novellákat írtam A műszaki tárgyak elviselhetőségét a magyar és a történelem órák jelentették számomra. A négy éven keresztül mindkettőt APUCI - Dévényi Ivánt hívtuk így - tanította. Most, hogy az említett cikket olvasom, újra magam előtt látom: tüskés, rövidre nyírt haját, elől egy erősebben őszülő csíkkal. Kigombolt, sietős léptei miatt „lefegő" lódenkabátjában, kockás ingben. Ha valamelyikünket újságért küldte, zsebéből apró, kis nyűtt pénztárcát vett elő, rövid ujjaival kikereste az aprópénzt, egészen közel emelte szeméhez-rövidlátó lehetett -, hogy a megfelelőt kiválassza. Órái csodálatosak voltak. Imádtuk őt hallgatni. Állt előttünk hátratett kézzel, és sziporkázó stílusban, kissé az ingaóra kilengésére emlékeztető himbálással mesélt. Tőle hallottam mindazt, ami akkor az irodalom, a történelem felé fordított. Ő segített könyveket vásárolni; eljött a boltba, tanácsokat adott, műveket ajánlott Általa ismertem meg Berda Józsefet és Kassák Lajost. Ha régi „Bottyánosok" találkozunk, többnyire az Ő aranymondásai is előkerülnek: - Te, fiam, úgy ülsz ott, mint a tarajosgőte a lavórban! (Merthogy igen elmélázott az illető.) - Na te, fiam, te spenót!... (Egy olyan fiút szólított, akin többnyire az az egy zöld pulóver volt.) Az érettségin Radnótit húztam. Ma is magam előtt látom Apucit, én álltam, ő ült - éppen fordítva, mint négy éven át - és én mesélni kezdtem: - Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent... Ötöst kaptam. Ó elégedetten, hamiskásan mosolygott S ebben most már tudom - benne volt mily kár, hogy én végül mégis „műszaki" ember lettem. Többször meglátogattam a MIMben, majd azt követően a lakásán is, képei, könyvei között Halála előtt a kórházban a késő őszi napsütésben a kapuig kísért Tarka pizsama, barna-narancs-bordó csíkos fürdőköpeny volt rajta. Reménykedően mosolygott, s mondta, lassan hazatér! Hazatért, 1976-ban, hamarosan. Síremlékét Borsos Miklós készítette el. Bennünk, tanítványaiban, s a mi gyermekeinkben örökké tovább fog élni. Tudása, szeretete, tisztessége, az irodalom, a hazaszeretet a humánum. Horváth? Borbála