Esztergom és Vidéke, 1993

1993-06-24 / 25. szám

204 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE HÍREK— ESEMÉNYEK—TUDÓSÍTÁSOK - és sok más érdekes dolog között egy fantasztikus emelőszerkezet, mentőkosár is volt a kiállított eszközök között a közelmúltbéli tűzoltónapon, védelmezőink jubileumán. Addig nem is nagyon izgatta a fotóst a gondolat, hogy milyen lehet onnan föntről, amíg azt nem látta, hogy a kosár egyszercsak emelkedik, benne Balla Bandi, tisztelt mestere, kezében hatalmas gépével, objektívjeivel. A következő menetre azonban ő maga is sorbaállt. Szeles volt az idő. A szél, lenn a földön, elviselhető. De fenn!!! Ahol hiába a biztató szó, 41, 42 méteren nehéz megnyugtatni azt, aki a sámli tetején is szédül... Mindegy, már fenn voltam. Csodálatos fentről a Széchenyi tér. Míg lassan körbeforgott velünk az ingyenes „sétakocsikáztató" szerkezet, sikerült meglepően új szögből látni és lefényképezni a Városházát, a Bazilikát Csodálkozva nézett reánk egy teregető fiatalasszony az egyik belvárosi udvarból: szinte intim bezártságát zavartuk meg; lenn, alattunk pontok az emberek. Fantasztikus, szinte valóban térkép e táj fentről. Emberi rendként élvezzük a házak sorát, s a nagyszerű teleobjektív átszállít bennünket tekintetünket - Párkányba is, ahonnan, úgy tűnik, csodálkozva vizsgálgatják a légbenjárókat. Bátor gyerekek is „felszálhattak". Még szebbnek láthatják városunkat. Légi utazásuk örök élmény marad. Többet ér bármiféle fűmnél, videónál: a magasság megkísértése sikerült. Névadás Cambrai-i tartózkodásunk (április eleje) szép pillanatai közé tartozott - fotót is közöltünk róla -, hogy felavattuk Árpád-házi Szent Erzsébet utcájának névtábláját A névadás oka a francia tesvérváros lakóinak kitüntető tisztelete: ők Magyarországi Erzsébetet azért becsülik, mert annak idején anyagiakkal járult hozzá Cambrai katedrálisának építéséhez. Ez alkalommal ismerkedtünk meg egy fiatal szegedi történésszel, aki évek óta él családjával Franciaországban: dr. Csernus Sándor a párizsi Magyar Intézet oktatási és kulturális titkára. A névadón érdekes dolgokról mesélt nekünk: élt valamikor, a XI. században egy cambrai-i püspök, bizonyos Szent Lietbert, aki háromezer zarándok élén utazott a Szentföldre 1054-ben. Útja a korabeli Magyarországon vezetett keresztül. Erről egy érdekes kiadvány tudósít 1891ben jelent meg a Franklin Társulatnál Szamota István könyve, címe: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten. A leírás egy nyugati keresztény területről érkező ember látásmódját tükrözi. Feltételezhető, hogy a szokásos víziútvonalon, a Dunán hajózva Esztergomban is járt s itt találkozhatott L András királyunkkal. Dr. Csemus Sándor ötlete: nagyon szép és baráti gesztus lehetne Esztergom, az egyházi központ és a város részéről egy hasonló névadás. Beszélgetésünk folyamán mindegyre a Vízivároshoz, a Prímási palota, a Várhegy környékéhez tértünk vissza: nem sértve mások érzékenységét, nevét, keressünk egy olyan utcát, teret, amely Szent Lietbert nevét viselhetné! Mint a témában nem járatos írásvető kérem a szakemberek segítségét: ki tud többet a cambrai-i Szent Lietbertről? Felhívás Június 15-én dr. Könözsy László polgármester összehívta a polgárőrségbe előzetesen már jelentkezett érdeklődőket Atalálkozón egyeztették a leendő polgárőrséggel kapcsolatos elképzeléseket, megvitatták az előkészített alapszabály-tervezetet A jelenlévők megegyeztek abban, hogy az alapszabállyal kapcsolatos módosító indítványokat, kiegészítéseket egy héten belül eljuttatják a Városházára. Az alapító okirat elfogadására, a tisztségviselők megválasztására, vagyis a polgárőrség alakuló ülésére 1993. június 30-án 17 órakor kerül sor a Városháza nagytermében. A polgárőrségbe - első lépésként az alakuló ülésre - mindenkit várnak, aki Esztergom rendjéért, közbiztonságáért felelősséget érez és rész kíván venni ebben a tevékenységben. Pilismarót és Esztergom között járunk, késő este, 11 óra körül. Szép a koranyári éjszaka. óvatosan vezetek. Nemcsak azért, mert nem szeretek rohanni, mert lassulnak a reflexek. Fontosabb: az úton állatok. Legélesebben a macskák szeme villan, de szép, szép és ijesztő a rókáké is. Mind-mind megmerevednek, egy-két pillanatra, tízre - aztán eltűnnek. Valamikor az egyik legcsodásabb ilyen élményem egy fiatal szarvas látványa volt: fenn, a Pilisben állt az út közepén, szembefordulva velem. Megbabonázva néztem, mintha a csodaszarvas lenne. Csak akkor fordult oldalt, s ugrotta át az acélkorlátot, mikor feleszmélve átváltottam a reflektort tompított fényre. Az utakon tavasz, nyár közeledtével más is vár reánk. Sok az elgázolt állat, kutyák, macskák, békák, nyulak friss, vagy éppen felismerhetetlenségig szétgyúrt teteme. Embertelen látvány. Nem lehet megszokni ahogyan ők sem képesek eltérni kötelező útirányuktól. A Pilismarót utáni első kanyarból jövök ki, lassítottam az előbb, mikor egy sündisznó kerül a fénycsóvába. Nem fordul a kocsi felé, tökéletes derékszögben szelné át az utat. Megmerevedik. Látom, érzem, izmaiban maradt a lépés. Ösztön? megriad, kérdez, mi történt, semmi, nyugtatom meg, egy süni; nem, nem kaptam el. Mind így csináljuk? Ha lehet: vigyázunk? Hogyan közlekedünk? Hiszen egy társadalomnak olyan a közlekedési morálja, mint amilyen ő maga. Dletve... Vannak „külön-különSÜNDISZNÓ Nem gömbölyödik össze, túl sok hatás éri most, fény, zaj, feléje rohanó hatalmas tömeg. Nem mozdul. A kocsi már egyenesben van, körülbelül hetvennel mehetek, kuplung, fék; átsuhanok fölötte. Nem mozdult; érzem, nem mentek át rajta sem az első, sem a hátsó kerekek. Felengedem a kuplungot, a kocsi rángat, negyedikben felejtettem; harmadik sebesség. Feleségem morálok'*? Ahogyan különböző emberek? „Külön" közlekedési morál? Morál, erkölcs, tartás van - ha van. Ahogyan ritkábban a jóban, többször az agresszivitásban: egyek vagyunk. Mindig elszámoltatni akarunk. Mindig mást - és kevésszer, vagy sohase: magunkat Egy rosszkedvű világban - s ez: az - könnyebb ugyanazt csinálni, mint a többiek. Ugyanazt, vagy semmit Az ugyanaz: sokszor a semmi. Menni, hajtani, nyomni, nem fékezni. Ha jön valami, valaki, egy szarvas, egy sündisznó, egy... fiatal nő, gyerekkocsival Vagy akkor: nem? Biztos? Meddig ér bennünk az agresszivitás? A gázon-féken lévő lábfejünkig? Szívünkig? Agyunkig? Torkunkig?! Az egyik oldalon nem ügyelnek arra, hogy egy állatot szét ne lapítsanak; a másikon lévő: fékez. Életet véd, ment - amaz kiolt Kegyetlen, nehezen minősíthető, de létező felosztás. S az átmenetek? Ami az egyik szemében bamba türelem, az a másikéban visszataszító embertelenség? Meddig, merre, hogyan tovább Pilismarót és Esztergom, gyerekkor és sír, Atlantisz és örökkévalóság, kultúra és szenvedés között: az úton? Létra, létra, tűzoltólétra