Esztergom és Vidéke, 1993

1993-06-17 / 24. szám

6 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE VENDEGÜNK VOLT: DR. SULIN JÓZSEF ORVOS, A DNDSZ ELNÖKE Dr. Sulin József belgyógyász jóval túl van a hatvanon, ma már nyugdíjas. Aktív korában a Kútvölgyi úti kórház híres belgyógyászati osztályán dolgo zott Akkoriban és most is közéleti személyiség. A közelmúltban Esztergomban a Dolgozók Népi Demokrati kus Szövetsége elnökeként járt Ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy rövid interjút kérjünk. - Milyen körülmények hozták létre a Dolgozók Népi Demokratikus Szövetségét? - A szocialista rendszer veresége az elmúlt évek hibás politikájának az eredménye. De ez nem oldott meg semmit. A nyugati válság tovább folytatódik. Mi pedig a szegénység útján járunk. A magyar gazdaság leépülése nem akar megállni. Az életszínvonal csökkenése, a megélhetési körülmények romlása megköveteli az összes demokratikus erő összefogását. Ebből kiindulva alakítottuk meg aDNDSZ-t, mely nem kötődik egyetlen párthoz sem. önálló társadalmi, politikai egyesületünk arra törekszik, hogy elősegítse a baloldali demokratikus pártok, mozgalmak, szakszervezetek, személyek, nyugdíjas szervezetek, ifjúsági és nőmozgalmak, tudományos és társadalmi szervezetek együttműködését - a jelenkor alapvető feladatainak megoldására. - Milyen célokat és azokat milyen eszközökkel akarják megvalósítani? - Olyan országot akarunk, ahol a nép akarata a döntő: népi demokráciát. Olyan rendszert akarunk, amelyben érvényesül a vegyes gazdaság elve, de amelyben a közös tulajdon a meghatározó. Amely jól ellenőrzött, és amely korlátok között működik. Ahol megakadályozzák a tisztességtelen gazdálkodást, a nemzeti v agyon elherdálását. Szükségesnek tartjuk a nemzetközi tárgyalásokat, hogy felhalmozott adósságállományunkat elengedjék. Ez most az országot súlyosan terheli. Igazságos adópolitikát akarunk, hogy az adóterhek legnagyobb részét ne a kisebb jövedelműek viseljék. Minden magyar állampolgárnak legyen joga a munkához, a társadalombiztosításhoz, az értékálló nyugdíjhoz, a lakáshoz, a gyermekintézményekhez. A nemzetiségek helyzetének megjavítását is célozzuk. A közbiztonság javítását, a bűnözés elleni harcot hirdetjük. Független, önálló, semleges Magyarországot akarunk. - Ilyen célokat hirdettek meg negyven évvel ezelőtt is, de kudarcot vallott... - Mindennek oka a hibás káderpolitika volt. Abban a világban is benne voltam. Láttam amint eltitkolnak, elhallgatnak eseményeket a vezetők elől. összefonódások jöttek létre. Nem tudom, hogyan lehetne ezt elkerülni. Talán a négyévenkénti választásokkal! (Pálos) A határainkon túli magyar néprajzkutatók konferenciája Esztergomban -.1993. július 11-19.Önkéntes néprajzi és nyelvjárásgyűjtők országos konferenciája - Esztergom 1993. július 11-15. A Magyar Néprajzi Társaság kezdeményezésére immáron ötödik alkalommal kerül sor a környező országokban élő magyar néprajzkutatók és néprajzi gyűjtéssel is foglalkozó tanárok, levéltárosok találkozójára. (Az első ilyen jellegű, tudományos rendezvény Békés városában volt, 1989-ben - dr. Balassa Iván, a Néprajzi Társaság akkori elnöke és Újvári Zoltán a debreceni KLTE Néprajzi Tanszékének vezető professzora kezdeményezésére.) Évről évre más-más anyaországi megye, ill. város ad otthont e konferenciának - 1993-ban Komárom-Esztergom megye és Esztergom városa. A vendéglátó házigazda a Balassa Bálint Múzeum. Az egy hétig tartó, ún. néprajzi szeminárium lehetőséget nyújt az anyaországi és a kisebbségi sorsba szorult néprajzosok eszme- és tapasztalatcseréjére, módot ad arra, hogy évente legalább egyszer találkozzék egymással a felvidéki, a kárpátalji, az erdélyi és a moldvai, a vajdasági, a szlovéniai, a horvátországi és a burgenlandi magyar néprajzi gyűjtő. Fontos emlékeztetnünk arra, hogy a hivatásos és az amatőr gyűjtők eljutnak a legkisebb településekre, jelen vannak a legtávolabbi falvakban; a magyarságtudatnak ébren tartói, őrzői ők a végeken is! Csoóri Sándor szép és találó kifejezésével élve a „néprajzi forradalom" a mai napig és a jövőben is élteti szellemi értékeinket, kultúránkat határon innen és túl. Külön tisztelettel adózunk azon kollégáink előtt, akik hivatásukat sokszoros nehézségek, akadályoztatások ellenére is végzik az elszakított területeken. A magyarországi néprajzos szakemberek és a tudomány iránt érdeklődők felbecsülhetetlen értékű szellemi táplálékot vehetnek magukhoz az által, hogy megismertetik a határon túli néprajzi kutatások eredményeit, beszámolókat, előadásokat hallhatnak a különböző magyar nyelvterületeken folyó gyűjtésekről. Minden évben más-más néprajzi téma köré fűződnek a konferencia előadásai Esztergomban - a város történelmi levegője, hangulata is így kívánja - a vallási néprajz világába kalauzolják el a szakembereket és az érdeklődő hallgatóságot e tárgykör avatott szakértői, előadói. ízelítőül álljon e helyt néhány előadáscím: Szerzetesrendek Magyarországon; Rózsafüzér társulatok; Szakrális építmények (kápolnák, keresztek, szentkutak, stb.); Kálváriák és Szent Lépcsők; Üvegképek; Kolostormunkák - apácamunkák; Öltöztető Mária-szobrok; A Nep. Szt. János kultusza Bácskában; Zombor katolikus vallási életének újjáéledése a XVIII. sz.-ban; A halálra való felkészülés világi és vallásos megnyilvánulásai a dévai csángó telepen. Hosszasan sorolhatnám még a figyelmet érdemlő címeket, de remélem, a rendezvény előtt közzétehetem az Esztergom és Vidékében az előadók és előadások pontos és részletes lajstromát. Az előadások délelőttönként a Szabadidő Központban lesznek (közösen az önkéntes néprajzi és nyelvjárásgyűjtőkkel), a szekcióüléseket pedig délutánonként a Hotel Fürdő különtermében tartjuk, illetőleg a Szabadidő Központban. Szeretettel várjuk az érdeklődőket! A rendezvényt - július 12-én délelőtt a Szabadidő Központban - dr.Andrásfalvy Bertalan, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke nyitja meg. Külön örömünkre szolgál, hogy a Magyarok Világszövetsége is támogatja ügyünket, és az elnök, Csoóri Sándor is köszönti a határon túli magyarság néphagyományainak ápolóit. Természetesen Komárom-Esztergom megye és Esztergom városa vezetőit, képviselőit is tisztelettel meghívjuk és elvárjuk a megnyitóra és a tudományos ülésre. Rendezőtársaim, kollégáim nevében is mondhatom: minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a konferencia sikeres, eredményes, emlékezetes legyen, vendégeink jól érezzék magukat Esztergomban. Legalább a kultúra terén történjék meg a határok átjárhatósága, szellemivé válása. Tisovszki Zsuzsanna néprajzkutató, szervező titkár Balassa Bálint Múzeum Április 13-26-ig tartott az a városvédő tábor, amelyen 16 magyar, 16 német diák és öt tanár vett részt. A németek részéről Bettina Richter, Malté Fiement és Oswald Thomas. Tőlünk Meggyes Miklósné, Meszes Balázs és Iványi Pál. Az első világháborús sírokat hozták rendbe, a szentgyörgymezei temetőben. A németek rendesen kivették a részüket a munkából, a magyarok közül pedig kiváltképp Ildi néni dolgozott velünk. Minden nap a németek vittek minket a tanítóképzőbe, ahol itt-tartózkodásuk alatt laktak. Az első nap a kereszteket, köveket szedtük ki és kapáltunk, gereblyéztünk, gazoltunk. Délig - fél egyig, mert eddig volt a munkaidő. Közben egész szépen megkopasztottuk a „terepet". A németek meg aznap kezdték a fákat kivágni. Mert, mint mindig, a németek végezték a nagyobb és nehezebb munkát. Mi először csak lestük, hogy csinálják. Munkaidő után elmentünk ebédelni. Felmentünk a Daniela és Gabi szobájába, ugyanis két lány diák is volt a csapatban. Nálunk pedig egy szem fiú. Ő is velünk jött. Beszélgetés közben szólt Malte, hogy jöjjünk ebédelni és egyből szemet szúrt neki az az egy darab fiú. Csipkelődött is ezért, de tőle már megszoktuk. Az elkövetkező napokban egyre jobban megismertük zetésével Szlovákiába indult. Apárkányiak meghívásának tettünk eleget. A1/2 8-as komppal mentünk át Párkányba. Onnan különbusszal először Kistapolcsányba, majd Nyitrára vezetett utunk. Útközben sok érdekes dolgot láttunk: például egy épülő atomerőművet, amelyről megtudtuk, hogy 95-ben fogják üzembe helyezni. Fél 11-kor vártak bennünket a kistapolcsányi kastélyban, ahol Masaryk elnök úr töltötte szabadságát, az évszázad elején. Nyitrán a várat tekintettük meg, s megismertük történetét. Egy nagyon szép, egyszerűen gyönyörű templomot is felkerestünk, ahonnan elsősorban lenyűgöző szépsége, nem kevésbé hűvös levegője miatt nem akartunk kijönni. Végül mégiscsak szedelőzködtünk, mert éhesek voltunk. A magunkkal hozott elemózsián felül pedig csak az üzletben lehetett vásárolni, a templom meg hát nem üzlet. Nagyon szép út volt. Jól összebarátkoztunk a párkányi magyar gyerekekkel. Páhi Annamária József Attila Ált. Isk. 7.a. Összefogás egymást. Sebastian volt Ildi néni kedvence. Egyre nagyobb munkát vállaltunk. Pénteken kivágtunk mi, magyarok egyedül (majdnem egyedül) egy bokrot. Mert ki is segíthetett volna más, mint Sebastian. Malte napjában háromszor elolvastatta velünk: „Die Liebe Malte" - azaz - a kedves Malte. Ugyanis volt egy jelvénye, amire valaki ezt írta, és ha vicces akart lenni föltűzte. Malte vicces volt, Herr Thomas inkább komolyabb volt, de mi mindkettőjüket szerettük. Ok (azaz a németek) sok ajándékot adtak, ezért mi kitaláltuk, hogy ha mást nem is, de egy-egy Leót vegyünk nekik is. Az első csoport, tehát mi, végeztük a legnehezebb munkát. A második héten dolgozók helyükre rakták az új kereszteket, föltöltötték a területet és beszórták fűmaggal. A tábor zárására a Babits-villa kertjében került sor. A németek ismét nagyon megajándékoztak minket, mi meg odaadtuk az akkor készült videókazettát. Reméljük, jövőre ismét találkozunk velük! Helytörténeti szakkörünk június elsején Meggyes Miklósné, Ildi néni ve-