Esztergom és Vidéke, 1993

1993-06-17 / 24. szám

196 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Audiencia A megyei közgyűlések elnökeinek és főjegyzőinek csoportja autóbusszal érkezett a Prímási palota elé. Audienciára hivatalosak: dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek fogadja őket. Délelőttjük kellemesen telt: Budapestről indultak, hajóval az elronthatatlan Dunakanyarba, megyénket megismerendő összejövetelük első állomására, Esztergomba. A kegyetlen kánikula ellenére mindenki igyekezett megfelelni az íratlan szabályoknak: a hölgyeken viszonylagosan zárt ruha, a férfiakon öltöny, fehér ing, nyakkendő volt. A palota árnyékába érkező busz utasait dr. Könözsy László polgármester köszöntötte. A házigazdák hármasa, dr. Kovács György Zoltán, Rudlof Tibor főjegyző és Esztergom polgármestere Szent István váráról, Vitéz János palotájának felújításáról és a mindenek fölé magasodó Bazilika érdekességeiről magyarázott. Rövid beszélgetés után nyílt a főkapu, dr. Németh László érseki titkár vezette fel a vendégeket a fogadóterembe. Pontban négy órakor lépett be Esztergom érseke vendégeihez. Dr. Kovács György Zoltán kollégái kérését tolmácsolta: a jelenleg legaktuálisabb egyházi-világi esményről, az egyházmegyék új határainak kialakításáról várják a bíboros úr kommentárját. Dr. Paskai László ismertette azokat a megfontolásokat, melyek alapján a hosszú évtizedek óta változatHÍREKÉ ESEMENYÉK—TUDOSÍTÁSÖK Röviden Folyik a város vagyonának felmérése. A vagyonkataszter elkészítéséhez az adatok egy új program segítségével - a Városháza számítógépes nyilvántartásába kerülnek. Június l-jén, a Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizottság ülésén ismertették a tehermentesítő út tanulmánytervét. A bizottság kérte, hogy a tanulmány tartalmazzon egy olyan kiegészítést, amely figyelembe veszi a Suzuki út továbbfejlesztését. Szó esett az Esztergom közigazgatási területén létesítendő kerékpárút nyomvonalának lehetséges variációiról is. Ezek: 1.árvízvédelmi töltés - Angyal hídon át a Prímás szigetre - a sziget Kis-Duna felőli oldalán a Kossuth hídig; 2. árvízvédelmi töltés - Árok utca onnan fahídon át a Kis- Dunán - a sziget délkeleti részén továbbhaladva a Kossuth hídig; 3. árvízvédelmi töltés - Béke hídon át - a sziget Kis-Duna felőli oldalán a Kossuth hídig; 4. Kis-Duna sétány város felőli oldalán végigvezetve a Kossuth hídig. Ez utóbbi két variációt a bizottság kevésbé javasolta. lan egyházmegyei határokat megváltoztatták. Bemutatta az újonnan kialakított székhelyeket, ismertette a megyéspüspökök életútját és a hivatalos, templomi kihirdetések idejét. Röviden szó esett a határainkon túli magyarlakta területek egyházmegyéinek helyzetéről is. Az audiencia dr. Könözsy László köszöntő szavaival folytatódott, aki elmondta, hogy mindannyiunk esztergomiak - megnyugvására szolgál, hogy Esztergom érsekének székvárosa maradtunk. „Budapestet csatolták hozzánk" - idézte a bíboros úr által is említett tréfás helybéli szóhasználatot. De ezt mi komolyan vesszük. Városunk meg akar felelni a székváros feladatainak, erre minden képessége, lehetősége megvan - mind az egyházi épületek, mind a Várpalota rendbehozatala, újjáépítése érdekében tevékenykedünk. Szavait a különböző megyékből érkezett vezetők kérdései, dr. Paskai László bíboros, érsek, esztergomi prímás azokra adott kimerítő válaszai követték. A vendégek a vallásgyakorlás, világnézet, oktatás területéről származó gondok felvetéseire kaptak pontos válaszokat - a legilletékesebbtől. Esztergom érsekének fogadása után a várossal ismerkedtek a megyegyűlések elnökei és főjegyzői. Nem maradhatott ki a Várhegy megtekintése sem, amely után a programokkal telített nap pihenőórái következtek. Vacsorájukra elígérkezett dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek is. Június 3. A Rumpold Hungária Kft. a szeméttelepen veszélyesnek nem minősülő ipari hulladékot szeretne elhelyezni. Erről az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi Társaság szakvéleményét bemutatták. Megfelelő technológia esetén van lehetőség ezeknek az anyagoknak az elhelyezésére. A városnak a Rumpold céggel most csak kommunális hulladék elhelyezésére van szerződése. Június 2-án a Bottyán János Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola tantestülete rendkívüli nevelőtestületi értekezleten véleményezte a vezetői pályázatot és a pályázó személyét. A tantestület 60%-os szavazati arányban értett egyet Gergely László igazgatói megbízásával. Június 5., Petőfi S. Altalános Iskola, diákétkeztetés: a Magyar Kolping Szövetség vállalata, hogy a Kolping Ház alagsori konyhájában tálaló helyiséget biztosít a Petőfi Iskola részére. A személyzetet és a még szükséges berendezéseket a Petőfi Iskola vállalja. Június 2-án a Focisuli csapata hazaérkezett Cambrai-bó\, ahol a hagyományos Pünkösdi Tornán vettek részt. Játékuk jutalmául két serleg került a birtokukba. Tiltakozás Tiltakozom az ellen, hogy újfent merényletet követnek el a jóízlés ellen. Hónapokig (évekig?) néztük, mi lesz a Széchenyi tér 6. alatti leromlott emeletes házból. Egyre impozánsabb, szebb, visszafogottabb elemekkel gazdagodott - igaz, eléggé döcögős átépítése alatt. Érdekesen oldották meg a barokk palotácska tetőszerkezetét, a Városháza emeletéről nézve feltűnik egy izgalmas világítóablak-sor is, minden a helyén van - aztán egyszeres ak elbontják a járdán lévő palánkot, és, ne kerteljünk: pofán vágja az embert az ízléstelenül, rosszul megoldott két üvegezett, ocsmány ajtó az épület jobboldalán. Mi történt?! Alszik a múzsa?! Az sem lehet elegendő magyarázat arra, hogy az egymással sem harmonizáló két ajtó ablakszemeinek kiosztása nem passzol az ál-kváderkövekkel, nem fut együtt semmivel. így aztán felborul (apalánkkal védett?!) harmónia, csípi a tekintetet valami megfogalmazhatatlan tapintatlanság. Nem, nem nagy(?!) ügyről van szó. Csak valami csúnya lett. Csúnya az, ami lehetne szép is. Természetesen a műszakiak nem vették át - de nemcsak erről, hanem többről van szó! A Széchenyi tér városunk (és országunk...) egyik legszebb, későbarokk, rokokó palotával is megáldott, eklektikus bombaszticizmussal is megvertmegdicsőített tere. Amely gyöngyök gyöngye lehetne. Csakhát... Menjünk végig? A sarokház (2. szám) felháborító állapota nekem annál is fájóbb, mert tizennégy éves koromig udvarán laktunk, ott nőttem fel, s gyerekszobám volt az egész tér; gyönyörű lett a 4. szám, szép a 10., habár azt a csúnya műanyag kábelcsatornát a párkányazat alá kitenni... Szép a páros oldal, szinte végig, de néhol, bizony, bosszantó az általános lepusztultság, a sokoldalú igénytelenség, az, hogy van, ahol csak két vödör malter, ugyanannyi mész kellene, meg egy kis színezőpaszta, s valahogy kinézne az egész... Ezeréves Esztergom, szavaltuk egy pár éve. Ezeréves trehányság, ez is igaz. S bár bírálni, nekem, nagyon nem illik, de hát., a stílustalanság! Az nagyon fáj. Ugyanitt, a téren: mielőtt a külföldiek, akár a testvérvárosokból Párkánytól Bambergig, Maintalig, vagy a lassan-lassan "őshonos" németalföldiek a kempingben meg nem jegyzik jól maguknak és el nem viszik, mint százados újítást: kedves illetékes kollégák (véletlenül sem akarom megbántani a város rendjéért felelős önkormányzati szervezetet): ez a madzagos parkolási technika, hogy úgy mondjam, olyan, de olyan méltatlan... Elég finom voltam? Mindennél jobban bosszantó az ízléstelenség. Ahogyan kinézünk. Persze, így is lehet élni, ezt is el lehet viselni. De (Kodály Zoltánnal szólva, bár ő „csak" a zenére gondolt) így: minek?! Kinek?! Európa, tudom, Európa, arra fenn, balra; balra el, százévekre...