Esztergom és Vidéke, 1993

1993-06-10 / 23. szám

192 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Sárándi József (irodalom) METEOROLÓGIAI KÖZJÁTÉK A kisközség legjelentékenyebb lírikusának felesége (S. Tisovszki Zsuzsanna néprajzkutató) ez év tavaszán szlovák népszokások gyűjtése végett a szomszédos Kesztölcre utazott. Petiik J. Antal, a település nyugalmazott helytörténésze s a falumúzeum gondnoka lelkesen mutatta vendégének állandó kiállításuk rekvizitumait. A „kollegina" az egyik tárlószekrényben felfedezte férjének a Kortársban megjelent (1973. február, 256. oldal) Kesztölc című versét. A költő Leányváron élt, de úgy tudom, már elhalálozott; nem ismerte? - kérdezte Petrik J. Antal, a folyóiratról tekintetét reá siklató, csinos fiatalasszonyt. Reggel, mikor eljöttem hazulról, még élt - hangzott a felelet. Igen...? - fakadt ki csalódottan a tiszteletdíjas lokálpatrióta. A táj festői, az idő pedig wunderschön volt. Ebben maradtak. KÖSZÖNET LÁSZLÓ ATYÁNAK A szülők ezúttal is köszönetet mondanak dr. Kiss-Rigó László atyának és Paulné Rajner Julianna tanárnőnek, hogy gyermekeik a Szent Anna plébánia kápolnájában bensőséges elsőáldozási ünnepségen vehettek részt. A hatodikos gyermekek szülei Kun Béla - ledöntés előtt és után Május végén a Bánomi lakótelepen járók arra lettek figyelmesek, hogy Kun 'Béla emlékoszlopát, amelyet 1986-ban, a 100 éves évfordulóra állítottak, szakavatott kezek lebontani készülnek. Ám a munkát hamar abbahagyták, hiszen kiderült, hogy Kun Bélát nehéz megdönteni - hiszen betonba ágyazták. Az eltávolításon munkálkodóktól meg is kérdeztem, hogy miért viszik el: - Mi feladatként kaptuk, de nem tudni, kinek volt útjában. Eddig sem zavart senkit!... - Hogyan is került sor ledöntésre? Balogh Péter alpolgármester: - Egy 1991. október 17-i testületi ülés határozata értelmében a Városháza, a volt Széchenyi téri pártház és az Árpád-házi Egészségügyi Szakközépiskola faláról el kell távolítani az ott lévő 19-es emléktáblákat, és a Bánomi lakótelepi Kun Béla emlékoszloppal együtt a Balassa múzeumba kell őket szállítani. Véleményem szerint Esztergomban nem volt a múlt rendszerhez kötődő emléktábla, amely különösebben zavaró lett volna. Engem jelenlétük nem sértett, nem zavart Tudomásul kell venni, hogy történelmünknek vannak olyan eseményei, amelyekre büszkék nem lehetünk, de részei történelmünknek. Ha ezek az emlékművek hivalkodóak lettek volna, én is a lebontás mellett kardoskodnék de az esztergomiak nem voltak azok. PaálAnikó, a körzet önkormányzati képviselője: - Annak idején - a testületi határozat értelmében - mint illetékes testületi képviselő levelet írtam az emlékoszlop Bánomi lakótelepen élő alkotójának, hogy alkotását lebontjuk és a Balassa múzeumban helyezzük el - és az oszlopot továbbra is értéknek tartjuk. Dr. Kovács József, az alkotó azonban nem válaszolt Hatwágner Ferenc, a Gamesz igazgatója: - Mi a testületi határozat értelmében bontottuk le az oszlopot Ezidáig a tél közbejötte miatt vártunk. Dr. Kovács József fafaragóművész nyugdíjasként alig száz méterre lakik a lebontott oszlop helyétől. - Korábban Dorog tanácselnöke voltam. Mivel keresztülvittem, hogy Dorogon a megye akarata ellenére felépüljön a Pilis áruház, szembekerültem a megyei vezetéssel. Szerettem volna visszajönni Esztergomba, ahol gyermekkoromat töltöttem. A lakáscsere megoldásában Brunszkó Antal segített így kerültem ide, az akkori Kun Béla lakótelepre. Hálából, amiért visszakerülhettem Esztergomba, megfaragtam a lakótelep névadójának, Kun Bélának emlékoszlopát akinek éppen akkor volt 100 éves évfordulója - ingyen és bérmentve. A város csak a hozzávaló fát adta. S hozzá kell tennem, a lakótelep környéke akkor még meglehetősen kopár volt. A terveket lektoráltattam. Elfogadták. A jubileumra lett felállítva - a komák megfelelően, a munkásmozgalom szellemében. Ezt ma is vállalom. És jött a változás, a munkásmozgalomi emlékművek eltávolítása. Bármerre járunk a világban, a különböző korok alkotásai egymásra épülnek. A szobordöntögetéssel én elvileg nem értek egyet. Más kérdés, hogy bizonyos szobrok eszmeiségét meg lehet kérdőjelezni. Marx és Engels szobrát kordokumentumnak tartom. Nem kellett volna koszorúzni-ünnepelni, de feltétlenül lebontani sem. A szobordöntögetést én a könyvégetéssel érzem egyenrangúnak. Tudom, sokan követelték a Kun Béla-oszlop eltávolítását Én a városnak adományoztam, tehát szerzői jogom nincs, a város rendelkezik vele. Hozzájárulásomat adtam, hogy múzeumba lehet helyezni. Hogy a lakosság igényt tart-e egy ilyen köztéri szobor megtartására, annak eldöntése nem az én tisztem, örülök hogy nem tűzifát csináltak belőle. Az fájna. Ismételem: örülök, hogy múzeumba kerül. (s.j.) A REHABILITÁCIÓS ÓVODA ÉVZÁRÓJA A MÁSSÁGOT KORÁN KELL MEGTANULNI A kisegítő iskola és speciális szakiskola óvodája 1992 februárjában kezdhette meg működését a Deák Ferenc utcában. Tíz évvel ezelőtt a Labor MIM épített a meglévő óvoda udvarán két és fél millióért egy konténeres szárnyat mert kellett a hely a bölcsődéseknek és a több mint százhúz óvodásnak. Megszűnt a Labor MIM, megszűnt a bölcsőde, így jutott hely az értelmileg sérült óvodásoknak. Galonicsné Szabó Mariann gyógypedagógus csoportvezető, Szöllősiné Magó Mónika gyógypedagógus, Bádi Józsefné gondozónő, Seres Ágota gyermekfelügyelő, Rónai Éva logopédus készítette fel a gyerekeket az évzáró ünnepélyre, melyre péntek délelőtt került sor. Ott volt: Balogh Péter alpolgármester, Recska Valéria iskolaigazgató, Bán Eszter gyógypedagógus és Galba Katalin pszichológus a megyei szakértői bizottságból, továbbá dr. Parais Lajosné nyugalmazott iskolaigazgató, valamint több meghívott és a szülők. Az óvoda növendékei fejlesztő terápiás játékokat mutattak be. Többek között: Töröm, töröm a mákot; Ciróka maróka; Indul az ovivonat; Én vagyok a fűrész; Lassan forog a kerék; Zsipp, zsupp, kenderzsupp; Megy a gőzös; Kicsi vagyok én... Ügyesek voltak, megtapsolták őket. Recska Valéria igazgatónő elmondta, hogy a rehabilitációs óvoda beindulása jórészt az önkormányzatnak köszönhető. Az értelmileg sérült gyermekeket már két-három éves koruktól kezdve hozzászoktatják az óvodai élethez. így könnyebben jutnak el a város óvodáiba, vagy később az iskolába. Ebben az évben szeptemberben két első osztályban tanulnak majd az óvodából kinőtt gyerekek: az enyhe fokban sérültek a kisegítő osztályban, míg mások a középsúlyos fogyatékosok osztályában. Mindkét osztály a Baross Gábor úti iskolában lesz. Az igazgatónő elmondta, hogy sok segítséget kapnak más iskoláktól is: itt töltötték gyakorlati idejüket a szakiskolások, valamint az egészségügyi szakközépiskolások. Aszülőkis támogatják az óvodát. Szabó László evangélikus lelkész visegrádi kirándulásra vitte el a csoportot Harsányi Imre, a hajóállomás vezetője pedig egy dunai kirándulást szervezett nekik. A rehabilitációs óvodásoknak nyáron is lesz foglalkozásuk. A Gézengúz Alapítvány segítségével a lovaglással is megismerkednek. A Deák Ferenc utcai óvodában egy udvarban vannak az egészséges és az értelmileg sérült gyerekek. Ez jó példa arra, hogy a másságot már gyermekkorban kell megismerni. (Pálos)