Esztergom és Vidéke, 1993

1993-06-10 / 23. szám

190 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE MINDEN EMBER SZAVAZATA LÉNYEGES A keresztények részvétele a politikai életben címmel előadást szervezett a Kereszténydemokrata Néppárt esztergomi szervezete, június 4-én péntek este a Szabadidőközpontban. A szép számban megjelenteket Bánhidy László elnök köszöntötte, akik Esztergomból, a környékről, sőt a fővárosból is jöttek. Az előadók dr. Paskai László bíboros, prímás, érsek valamint dr. Varga László rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter voltak. Dr. Paskai László bíboros tudományos igényű előadása feszült figyelmet igényelt. Előadásának lényege az volt, hogy az elmúlt évek változásai, a kialakulóban lévő demokrácia sajátos cselekvést vár a keresztényektől. A demokrácia gyakorlását mielőbb meg kell tanulni. A politika a közélet irányításának elmélete és gyakorlata - mondta. A keresztényi politikában a közjóról van szó, nem pedig az egyén hatalmáról. Gondoskodást jelent, nem irányítást vagy parancsolást. A demokrácia rendszere az újkorban alakult ki. Lehet-e kapcsolat a politika és a kereszténység között? Lehet, mert a politika nem önmagáért, hanem az emberért van. A kereszténység az embert irányítja az üdvösség felé. A kereszténység és a politika egymáshoz kapcsolódik. Az újkor társadalma a demokráciára épül. A demokrácia előnyben részesíti az emberi csoportosulást, a valahová való tartozást. Semleges világnézet nincs. Minden embernek van valamilyen világnézete. A mindenkori társadalmi igazságot a többség akarata határozza meg. A kereszténység tiszteletben tartja mások szabadságát. A keresztény ember megéli és egyúttal szolgálja is a szabadságot. A politika közös emberi tevékenység. A keresztény politika ennél több: a közjó szolgálatára, a közjó megvalósítására irányul, reális alapokra és eszmékre épül. Gondoskodik a gazdaságról, a jövőről, a kultúráról. A keresztények politikai feladata, hogy a földi élet minél jobb kiteljesedését szolgálják. Tájékozódjanak az egyes pártok beállítottságáról, cselekedeteiről. Azért, hogy el tudjunk köztük igazodni. Az egyes pártok esetében ma is megfigyelhető a vallásellenesség. A szélsőséges liberális beállítottság ma is létezik. A féligazság rosszabb a teljes hazugságnál. Ezért is kell nyitott szemmel jámi a politkában. A politikai életre való nevelés is fontos. Toleranciára van szükség. Keresztény magatartással megkülönböztetni a tévedést a tévedő embertől. Zárszavában ezeket mondta: - Kívánom, hogy Esztergom városa keresztény alapokon az egész ország politikájának formálója legyen. Minden ember szavazata lényeges! Dr. Varga László, a KDNP alelnöke rövid időn belül másodszor tartott előadást Esztergomban. Szónoki mondatait most is nagy érdeklődés kísérte: a kereszténydemokraták 102 éves politizálásáról, a világban is kiemelkedő számú kereszténydemokrata párttagságról, az Európai Közösségben betöltött szerepükről, a kommunizmus megbuktatásáról és arról, hogy ahol a kereszténydemokrata többség van, ott nincs háború, nincs népirtás. Majd így fejezte be: - Az emberek részvétele nélkül nincs előrehaladás. Legyünk aktív részesei az ország politikájának! (Pálos) A köztársasági megbízott és területi hivatala, Komárom-Esztergom Megye Önkormányzata és Tatabánya megyei jogú város önkormányzata meghív minden esztergomit június 12-én (szombaton) este 7 órára a Tatabányai Népház Játékszínébe (Tóth-Bucsoki út 5.) a Szendrey-Karper László Nemzetközi Gitárfesztivál Alapítvány javára rendezett jótékonysági hangversenyre. A koncert fővédnöke dr. Horváth József címzetes államtitkár, védnökei: dr. Kovács György Zoltán elnök, dr. Keresztes Istvánné hivatalvezető és Bencsik János polgármester. Közreműködik: Ágay Karola , Clementis Tamás, Szelezsám Zsuzsa (ének), Eötvös József, Nagy László (gitár), Illési Erika (hegedű), Szabó Bálint (klarinét), Gyökér Gabriella (zongora), valamint Bánffy György színművész. Műsorvezető: Czigány György. Míg suhan Bécs irányába a menetrendszerinti járat, az emeletes Volánbusz, azon tűnődöm: kell-e nekünk ilyen külföldön gyártott luxus autóbusz? Hát már a panorámás Ikaruszra felülni is derogál a magyarnak? Aztán újabb „költői" kérdéssel foglalkozhatom, mikor a zsebemben lapuló meghívót előveszem: Bécsbe - a csíksomlyói búcsúra? Méghozzá az immárom XI. találkozóra! - olvasom az Erdélyi Magyarok Ausztriai Egyesületétől kapott, nagy körültekintéssel, részletes eligazítással megfogalmazott invitációból (amit ezúton is megköszönök az egyesület vezetőinek). Hegyeshalom magunk mögött hagyásával tovább is csak elmélkedem. A kies élénkzöld pázsitok, dombok, hegyek mind-mind olybá tűnnek, akár az erdélyi tájak. A felfelsejlő Alpok vonulatát az Udvarhelyt Csíkkal összekötő Tolvajostetőnek nézem. Akkor meg onnét könnyű levonulni Csíksomlyóra, s elvegyülni a pünkösd szombatján kezdődő, szívet-lelket megkapó, torkot szorongató, hosszú évszázadok nagy hagyományát őrző búcsúba. A csíksomlyói búcsú ugyanis éppen annak a csatának az emlékét őrzi, amikor 1567-ben a katolikus székelyek a Tolvajos-tetőn megálljt parancsoltak János Zsigmond fejedelem protestáns hittérítőkkel érkező népes seregének... A luxus Volánbusz másodpercnyi pontossággal érkezik a bécsi, óriás teret felölelő Mitte Bahnhofra. Csakhamar meggyőződhetem: bizony kell a magyarnak az ilyen jármű! A hatvanöt nációt befogadó metropolis lakói, no meg az átutazók népes hada nézi-csodálja járművünket. Magam is jólesően fürdőzöm a hirtelen támadt népszerűségben: kis nép, szép kocsi, nagy tekinimára, az ünnepi mise meghallgatására készülünk, itt is, ott is szökési, menekülési, száműzetési történeteket hallok: „...Azt mondta jóapám, no ebből elég volt. Holnap újfent a szekusoknál kellene jelentkeznem... Azt már nem, irány a jugoszláv határ... Ott meg azt mondja a kis katona, én elfordulok, maguk igyekezzenek... Pedig igazi román volt. Apám lehúzza a nagy pecsétgyűrűjét, nyújtja a kiskatonának... Az meg elhárítja: - Tessék eltenni, Csíksomlyói búcsún - Bécsben (Bécsi tudósítás) tély. Ez utóbbi megállapítást vendégfogadóimtól tudom (akik szintén magyarok), ők mondják: a legutóbbi felmérések szerint az Ausztriában élő idegenek közül a magyarok első helyen szerepelnek a népszerűségi listán... A bécsi Csíksomlyói Búcsút a Simmeringer Hauptsrasse 175. szám alatt, a Fájdalmas Szűzanya elnevezésű Ferences Nővérek kertjében rendezik. Ide igyekszünk pünkösd szombatján tíz órára. Igazi templomos hangulat fogadja a világ különböző tájáról érkezőket. Régi és új ismerősök jönnek csendben, minden „felhajtás" nélkül. Míg a búcsú körmenete előtti közösen mondott szüksége lesz még erre a két gyerek ellátásához..." Fiatal házaspárral ülök az árnyas fa alatt. A férj marosvásárhelyi, a feleség csíkszeredai. Mindkettő politikai meggyőződése miatt cserélt hazát, de szívet nem. Azt mondják: két „zöldhatár", ezernyi izgalom... Sikerült. Sikerült a fészekrakás, mindenük megvan, csak., a Hargita, a csíki havasok, a Madaras-tető... Hát igen, nagyon is értem őket. Az idős úr már évtizedekkel ezelőtt szökött, regénybe illő körülmények között. Azóta is keresik talán. Most is legtöbbet sötét szemüveggel jár... A posztóharisnyás úr apjának, nagyapjának, dédapjának igaz magyaros tetteit, könyvekben, levéltári adatokban rögzített érdemeit sorolja. „Csak a nevemet ne használja" kéri elmenőben. Kezdődik a mise, a hazai tájakra való emlékezés. Imára kulcsolt kezek.. A könny elborítja a vándor székelyek szemét. Sok torokból egyszerre hangzik Esterháry Pál nádor közösen mondott könyörgése: Jó Atyánk! Fog add kegyesen hódoló szívünk esdeklését!"... Aztán a székely népviseletbe öltözöttek után elindul a körmenet. Hangzik a szívből-lélekből fakadó zsolozsma, de... néha még ezt a nagy „népi dalárdát" is áttöri a hangos zokogás. A székely test itt, Bécsben, a lélek a csíksomlyói meredélyen, a Kiszoruló oldalán, a gyergyói havasokban, a Hargitán vagy éppen a csángó-vidéken kóborol... A vándor székelyekkel való együttérzéssel lépkedek a búcsúkörmenetben, s úgy érzem: ezek a meggyötört, de nem tört, hegyekvölgyek-bércek táplálta emberek most is azt fogadják: vessen a sors, vigyen a végzet a világ bármely sarkába, a szölőföldet, melynek porából vétettünk, soha, de soha nem feledjük! Kiss József