Esztergom és Vidéke, 1993

1993-06-03 / 22. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Esőisten siratja Mexikót, - írta Passuth László. Biztosan így van, de a múzsákat - illetve: a Múzsákat - nem nagyon szeretheti. Vagy legalábbis félig, ugyanis a Szabadidőközpont, magyarul Zöld­ház rendezvénysorozatát megzavar­ta. Megzavarta, olyannyira, hogy a május 28-i, péntek délutáni program eső miatt, „szakszerűen": elúszott. Csurig. De a tér, mint a könnyek, másnap­ra felszáradt, s alkalmanként tömeg előtt zajlottak az események. Zajlot­tak, valóban, hiszen a szabadtéri produkció esetenként jelentős zajjal jár. De értelmes hangadással, nem égiháború zengzeteivel. Pünkösd lévén, szigeti vásár foly­ván a kommentátor csak néhány programot tudott végigálldogálni. Mit dicsérjünk? Miről adjunk szá­mot? A Westergoml Ha dicsérem, elég­e? Hiszen tudjuk, inkább nem men­nek ki a színpadra, de nem engedik magukat megszokott színvonaluk alá: most is, többször is nagyon jók voltak. Nagyon komoly visszhanggal szerepeltek a párkányiak, mind a gyermekszínjátszók, mind a Kisboj­tárék. Nem volt visszhangtalan a Hajnalkötözök szereplése sem, sőt: utóbbiak muzsikájára táncraper­dült, ahogyan illik, az egész tér! Nem lehettem ott Dinnyés József daltulajdonos, dalközlő és dalnok dalainak közös dúdolásán - a régi­régi ismerős, mint mondják, most is jó volt, magával ragadó. Ott a he­lyünk közelében máskor, pótolandó mostani igazolhatatlan hiányzá­sunkat A Carmen - ismert együttes ­olyasmit csinál, amit kevesen e tá­jon. Mozgáskultúra, szépség és fia­talság. Csak a szívünk fájhat, hogy kinőttünk ebből a világból. Mert de­rekunk úgy már nem hajlik, mint az övék, nehezen tudnánk tartani a rit­must, nem szólva a kecsről, ízlésről, igényességről... S elért, mint mindenkit, egy koron túl: a nosztalgia. Izgatott szülőket látok egy Pöttyös téri fa alatt, gyer­mekeik zenekarának, a találékony nevű Puddingh együttes produk­ciójáért izgulnak. (Fogyasztható volth!) Ezek a középiskolás fiúk, akik bi­zony sulibeli munkával alaposan meg vannak terhelve, ugyanazt tet­ték, teszik, amivel mi magunk is kísérleteztünk a beat hőskorában ­csak mi nem jutottunk el a fellépé­sig... Pedig e sorok írójának volt út­törődobja, a többieknek saját gyár­tású gitárja, hangfala... Ittiselmaradhatottvolnaafellépés, ha nincs Tóth Tamás - és az egész zöldházas, profi gárda, akik segítsé­gével összejött minden, volt gitár, dob, mikrofon, hallhattuk a régi- ré­gi Rolling és egyéb számokat Aztán kígyók-békák, dísznövé­nyek, rádiós és sakkbemutatók, ut­cabál a piciknek. A Zöldház ismét bizonyított. Köszönjük! (a jól ismert - erbé -) AZ ESZTERGOMI LEGÉNYEGYLET ÉS KOLPING MOZGALOM 130 ÉVES Az Esztergomi Legényegylet és Kol­ping mozgalom az elmúlt hétvégén ün­nepelte születésének 130. évfordulóját Erre a németországi Lindauból népes vendégsereg érkezett, hogy együtt ünne­peljenek testvérszervezetükkel. Olyan dolgozókról van szó, akik egy napot sem akartak hiányozni a munkahelyükről, ezért péntek este indultak a közel ezer kilométeres útra. Mikrobuszokkal, sze­mélygépkocsikkal utaztak, és a gyorsab­bak már szombat reggel itt voltak a meg­beszélt helyen, a Bazilika parkolójában. Délután pedig már az esztergomiakkal együtt ültették el azt a hét éves „Tilia cordata, Winter Linda" hársfát, melyet otthonról - más ajándékokkal együtt ­egy kamionban küldtek. A fa mellé egy hatalmas gránit tömböt is elhelyeztek, melyen ez áll: KOLPING Partnerschaft Esztergom - Lindau 1992. A vasárnap reggeli ünnepi szentmisé­re zsúfolásig megtelt a belvárosi temp­lom, melyen Nagy László plébános, cím­zetes kanonok celebrált. A Hajós Vilmos vezényelte énekkar Kodály Genfi Zsol­tárát énekelte. A mise után megkoszo­rúzták a Deák Ferenc utca 10. számú ház falán lévő Csepreghy Ferenc emléktáb­lát. Ott Holop Géza mondta a megemlé­kezést: - Csepreghy Ferenc 1842-ben született Ipolyszalkán. Az iparos édes­apa asztalosnak taníttatta a fiát. Fiatal segédként került Esztergomba. Élénk társadalmi életet élt összefogta az iparo­sokat így alakította meg 1863 március 25-én az Esztergomi Katolikus Legény­egyletet, melynek fővédnöke Scitovszky János bíboros hercegprímás volt. „Esz­tergom egész iparos társadalma csatlako­zott az egyesület alapító tagjaihoz" - írta a korabeli városi lap. A megemlékezés a Prímás-szigeti Kolping-sporttelepen folytatódott, ahol Török József konferálásával számos kö­szöntés hangzott el. Horváth Kálmán elnök:, Jsten áldja a tisztes magyar ipart!" - köszöntéssel kezdte, majd a 130 év történetét mondta el, Bogáthy Bea tolmácsolásában. A Le­gényegyletet 1949-ben feloszlatták, majd Esztergomban 1992-ben Kolping szervezetként alakultak újjá. Egy év alatt sok minden történt Volt legényegylet! székházukat és sporttelepüket is meg­kapták. Felelős állampolgárokat, tisztes­séges szakembereket, becsületes munká­sokat akarnak nevelni. Az egyház, az önkormányzat az or­szágos szövetség az augsburgi Kolping központnak és a lindaui testvérszerve­zetnek mondott köszönetet, hogy jól ha­lad az oktatási intézmény megvalósításá­nak ügye. Jövőre kezdik a tanítást Végül Kolping Adolf szavait idézte: .Jövőd ki­zárólag az Úristentől és tőled függ, senki mástól a világon." Dr. Könözsy László polgármester be­vezetőjében a 130 évvel ezelőtti napok­ról szólt, mely „szokatlan polgári ünnep" volt. Majd a mai összefogásról szólt, ami a várost az egyházat és a lelkes embe­reket mozgatja. De kiemelte a német tá­mogatást és a Kolping központ segítsé­gét is. További szoros együttműködést kívánt. Dr. Erdős Mátyás prépost dr. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek megbízásából szólt aki a bazilikai bér­málás miatt nem tudott eljönni a megem­lékezésre. Lang György, a nemzetközi Kolping­választmány tagja visszaemlékezésében elmondta, hogy Kolping Adolf 1856-ban Esztergomban is járt, és a hely „varázs­latos szelleméről" írt Szólt a mai Kol­ping mozgalomról, melynek már hatvan szervezete van szerte az országban: Bu­dapesten, Pécsen, Békéscsabán, Máté­szalkán, Vácott Várpalotán, Miskol­con... és az egyik legnagyobb éppen itt, Esztergomban. A jövő az ifjúság nevelé­sén múlik. Az ország felemelkedése csak alulról kezdeményezhető. Szakmai kivá­lóság, pédamutató családi élet, keresz­tény világnézet nélkül nem megy. Fele­lősek vagyunk saját magunkért és kör­nyezetünkért! - tette hozzá. Geiszbühl Mihály, a Kolping Szövet­ség oktatási vezetője elmondta, hogy Szekszárd, Gyöngyös, Várpalota, Pécs és Békásmegyer után rövidesen Eszter­gomban is megvalósul a Kolping-kép­zés. Sőt: az itteni országos modell lesz Juhász József az iparosok nevében szalagot kötött az új Kolping zászlóra. Albert Plotter a lindaui Kolping-elnök barátságuk jelét egy gránit alapon kife­szített zászlót adott át melynek egyik oldalát az esztergomi, másik oldalit a lindaui jelvény díszíti. Az ünnepség Nagy László plébános, prézens szavaival zárult, melyen a csol­noki fúvószenekar működött közre. A meghívottak és a nagyszámú ven­dégsereg Ágfalvi Mihály és családja bab­gulyását fogyasztotta el ebédre, majd csoportok alakultak, melyek megnézték a Pünkösdi Kiállítást és Vásárt, a gyer­meknapi műsort a várost. A vasárnap estét a családoknál töltötték, hétfőn dé­lelőtt még ki-ki érdeklődése szerint járta a várost aztán délben elköszöntek: „Sorsod úgy alakul, ahogy dolgod te­szed. Tegyük hát szeretetben dolgain­kat!" (Pálos) Megkérdeztük Csemus Ferencet, a Szabadidőközpont igazgatóját: Mi volt a céljuk a Muzsak 93 rendezvénysorozattal? - Magyarországon a rend­szerváltást követően csökkent a2 amatőr művészeti seregszemlék száma. Célunk az volt, hogy a meg­lévő kisszámú műkedvelő csoporl fellépési lehetőséghez jusson. A Múzsák rendezvénysorozat egyébként még 1987-ben indult az Ünnepi Könyvhéthez kötődően, de ezek azóta gyakorlatilag megszűn­tek, ezért önállóan Tendezzük meg. Továbbá azt szerettük volna, hogy a szigeti pünkösdi vásári műsor és a miénk kiegészítse egymást. Persze az időbeni egybeesés semmiképpen sem szerencsés. Mi egy kicsit szín­vonalasabb műsorra törekedtünk, de ami az esztergomi amatőröket illeti, egyre nehezebb őket fellépésre hív­ni. Az igényes választék egyre keve­sebb. Jövőre mindenképpen szeret­nénk elkerülni a Pünkösdi Vásárral való ütközést. Felkutatjuk mindazo­kat, akik szívesen fellépnek - de nem a profikat! Most az esztergomi amatőr rock­zenekarok (akiknek „hangossága" miatt számos Pöttyös téri lakos pro­testált - a szerk.), a Ki mit tud? selejtező legjobbjai, a dzsesszbalett és tánckörök léptek fel. Esztergomban nincs néptánccso­port, de Párkányból hármat is tud­tunk hívni, a Vasvirágot, a Csema­dokét és a Kisbojtárt. Ez utóbbi kis­iskolásokból áll. E gyermeknapi hagyományt, me­lyet mindenképpen szeretnénk meg­őrizni, az önkormányzat Kulturális és Idegenforgalmi Bizottsága is negyvenezer forinttal támogatta. (s.j.)

Next

/
Thumbnails
Contents