Esztergom és Vidéke, 1993

1993-05-27 / 21. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Szarvaspörkölt és gulyáságyú VENDÉGEINK VOLTAK: A PÁRKÁNYIAK Május 22-én az önkormányzat kulturális és idegenforgalmi bi­zottságának valamint szerkesztő­ségünknekjeles vendégei voltak: a párkányi kulturális élet mindenesei - köztük a Párkány és Vidéke szer­kesztősége, Himmler György ve­zetésével. Kilenckor vártuk őket a komp­nál, majd egy rövid szerkesztőségi kerekasztal-beszélgetést követően Dömösre utaztunk, hogy az ottani Tavaszköszöntő vendégei lehes­sünk. A Dömösi Galériában László Gyula régészprofesszor történel­mi témájú rajzaiból nyílt kiállítás - a mester jelenlétében, melyet az egykori tanítvány, dr. Horváth Ist­ván, a Balassa múzeum igazgatója ajánlott a közönség figyelmébe. A vendégek ezt követően az egy­kori prépostság romjaihoz, majd a Szentfa kápolnához zarándokol­tak. Ott az önkormányzat, Dömös Barátainak Köre és a Pilisi Parker­dőgazdaság nevében dr. Beér Mik­lós plébános köszöntötte a népes vendégsereget, majd Peták István, a Magyar Turista Égyesület veze­tőségi tagja a magyar turistaság múltjából tartott előadást - szá­mos dömösi és pilisi adalékkal szí­nesítve. A dömösi iskolások műsora után Pálmai /dzje/furulyaművész és L. Kecskés András lantművész mu­zsikájában gyönyörködhetett a hallgatóság. Végezetül a magya­rok régi himnusza, a Boldogasz­szony Anyánk hangzott föl. Miután a jelenlévők megadták a szellemnek ami megillette, Dö­mös polgármesterasszonyának, Fehér Károlynénak szarvaspör­költtel ízesített fogadására voltunk hivatalosak - a cserkésztábor su­sogó fái alatt. Visszatérvén Esztergomba, a párkányiakkal együtt részt vettünk tűzoltóink 125 éves jubileumi ün­nepségén, majd Székely Gábor ke­ramikushoz látogattunk el. Este - a nap megkoronázásaként - dr. Horváth István és dr. Pifkó Péter vendégei voltunk a Babits­ház kertjében. Ott - a csillagos ég alatt - Bencze Csaba Attila és Kiss József, a magyar szakácsművészet jelesei gulyáságyúval, parázson sült flekkennel és sertésmájjal vár­tak bennünket. A háziasszonyi te­endőket: SchmidtÉva látta el. A gyomor örömeit Marosi-féle pálinkával, valamint tokajival tet­tük még emlékezetesebbé. Végül még az is kiderült, hogy a különböző tájak - Felvidék, Er­dély, Esztergom - szülöttei a ma­gyar dalkultúra művelésében is ki­válóak, hiszen a tábortűz körül népdalkincsünk legszebb darabjai hangzottak föl. Sebő József Vendégeinkkel a Babits-kert ben A Magyar-Finn Baráti Társaság esz­tergomi csoportja július 4 és 11 között rendkívül kedvezményes finnországi utat szervez, Helsinki és Espoo kör­nyékére. Irányár: 34.800 Ft.+ költőpénz. Va­lutáról a Komturist utazási iroda gon­doskodik, tehát az utazás nem az egyé­ni valutakeret terhére történik. A résztvevők egy finn-magyar ide­genvezető segítségével nemcsak test­vérvárosunkat, Espoo-t ismerhetik meg, hanem a fővárost és Tapiolát, a gyönyörű természeti környezetbe épí­tett modem várost is. Egy skanzenlá­togatás és egy sziget-kirándulás úgy­szintén szerepel a programban. Érdeklődni a Komturist utazási iro­dában (Tel.: 312-082), vagy Homor Imrénénéi, a baráti társaság titkáránál lehet (Tel.: 312^57). Vendégünk volt Reima T, A. Luoto Espoo-ból Személyében régi ismerőst kö­szöntöttünk, hiszen ő nem csak testvérvárosunk propaganda és in­formációs főnöke, a finnek Ma­gyarország utikönyvének szerző­je, hanem nyelvünk kiváló ismerő­je is. A találkozóra Horváth Bélának, a Vármúzeum igazgatójának új, faburkolatú dolgozószobájában került sor. Mint Luoto úr elmond­ta, a hatvanas években járt itt a várban először, de akkor még egé­szen más volt a környék. Most a Polgármesteri Hivatal vendégeként a testvérvárosi kap­csolat jövőre esedékes húszéves évfordulóját előkészítendő érke­zett Esztergomba. Erről kérdeztük őt. - Az elmúlt húsz évben több száz esztergomi járt Espoo-ban: diákok, festők, zenészek, énekka­rok, a finn-magyar baráti társaság tagjai. A legfontosabb, hogy a diá­kok jöjjenek, hiszen ők lehetnek az igazi nemzetköziség letétemé­nyesei. De az utóbbi időben - igaz, még csak kis mértékben -, de a kereskedelmi forgalom is növeke­dett. A gazdasági kapcsolatokat il­letően jelenleg még jók a lehetősé­gek, hiszen áruinkra vámkedvez­mény érvényes. Ha létrejön az Egyesült Európa, akkor ez meg­szűnik. Sok finn jelenleg is azt hi­szi, hogy Magyarországról csak bor és paprika hozható... Most is holland paprikát vesznek, pedig az, szerintem, nem is olyan jó, mint a magyar... Mostanában szé­lesedett a termékek skálája: példá­ul innen orvosi műszereket, szer­számgépeket, tőlünk pedig televí­ziókat, kézitelefonokat szállíta­nak. Természetesen az idegenfor­galom is megnőtt. Két évvel eze­lőtt a finn utazók körében még London volt a legnépszerűbb ­ma: Budapest! Igaz, hogy Stock­holmba is sokan utaznak, de az a hátsó udvarban van... Ha Magyar­ország utikönyvem harmadik, bő­vített kiadása elkészül, a forgalom méginkább megélénkülhet. - Mennyire lesz bővített? - Tényszerűbb lesz, és számos eddig nem szereplő települést is belevettem, például Püspökla­dányt. Egy finn település őket vá­lasztotta testvérvárosul, de nagy megdöbbenéssel tapasztalták, hogy nincs benn a Magyarország útikönyvben. E hiányosságot is sürgősen pótolnom kellett, ezért a korábbi oldalszám a duplájára nőtt. - Mint országunk jó ismerője, milyen hasonlóságokat lát a két nép történelmében? - Évszázadokon keresztül mi is Kelet és Nyugat között őrlődtünk: Novgorod és a svédek árnyéká­ban. Mindkét ország az első világ­háború után vált önállóvá. A Szov­jetunióhoz csatolt Karéliából fél­millió finn átjöhetett az anyaor­szágba. Újjabban felvetődött e te­rület visszaadásának gondolata, de amikor turistaként végre elláto­gathattunk e vidékre, a lepusztult gazdaság láttán hamar elment a kedvünk. Az odatepelített nemze­tiségek okozta gondokról pedig ne is beszéljünk. - Viszontlátásra, Luoto úr! s.j.

Next

/
Thumbnails
Contents