Esztergom és Vidéke, 1993

1993-05-20 / 20. szám

ESZTERGOM ES VIDEKE HÍREK— ESEMÉNYEK—TUDÓSÍTÁSOK Elképzelhető, hogy gyújtogatás, esetleg öngyulladás következtében égett szét nyolc személyautó, sérült meg három lakás Esztergomban. Május 18-ra virradóan tűz ütött ki az Aradi téren. A bérpalotához tíz éve új szárnyat építettek. Az ez alatt álló gépkocsik gyulladtak ki, a rendőrség egyik nyomozójának tájékoztatása szerint feltehetően nem maguktól. „Valószínűsíthető, hogy gyújtogatás történt" - mondotta. A városi tűzoltóság szakembere a következőt közölte: - Az első hívást 2 óra 50 perckor kaptuk. 3 óra 10-re eloltottuk a lángokat. Természetesen közösen dolgozunk a városi rendőrséggel. Nyomozási szakban vagyunk - az azért már sejthető, hogy nem zárható ki a szándékosság. Újságunk természetesen azonnal közli az új, helytálló információkat. Azt már most közzétessziik, hogy a városi rendőrkapitányság és Esztergom város Polgármesteri Hivatala 100-100 ezer forintot ajánl fel azoknak, akik a tűz okának kiderítésében használható információkkal szolgálnak. Személyüket törvények védik, Dr. Haller Zoltán ügyvéd az épületben lakik: -Lerohantam, hogy kiállják a kocsimmal. Nem féltem, mert dízel, nem benzines. Kiálltam, félrelöktük - mikor becsuktam, akkor kezdett el belülről égni. TŰZ A BELVÁROSBAN bejelentésüketbizalmasan kezelik. Reggel nyolc óra. A hely színen ár. Könözsy László polgármester, Kertész Sándor tűzoltóparancsnok, tévések, újságírók, rendőrök, esztergomi polgárok. Az épület alatt szétégett gépkocsik vázai, fekete, mocskos, lógó vezetékek, oltóhabbal kevert sár; körbe, mindenütt, a húsbolt előtt, a parkolóban tanácstalan, tétova vagy már-már dühöngő emberek. A metálezüst fényezésű Lancián hurkákban a festék. A műanyag visszapillantók megolvadva, a kocsi üvegei összerepedve. Benn, az épület alatt szétégve három nyugati kocsi, egy kis Polskiból a rendszám még felismerhető - csodával határos, hogy nem robbant fel a benzintankja. Üres lehetett? Körben korom, füst mindenütt. A lakásokból, melyek nem sérültek, hosszú ideig képtelenség lesz a bűzt kiszellőztetni. Jönnek a biztosítós szakemberek, az egyik tanácstalanul magyarázza: az általános lakásbiztosítás a kocsikra nem érvényes. (Mint később megtudjuk, az épület sincs biztosítva. Tűz ellen sem igazán.Végig, majd mindenütt: faburkolat.) Akinek nem volt cascója, az csak abban reménykedhet, hogy vagy tud valamelyik szerv: bank, rendőrség, biztosító, Városháza - központilag segíteni, vagy - ha gyújtogatás volt, s ha találnak felelőst - lesz valaki, aki anyagilag is felelősségre vonható. De kinek van ma cascója?Embertelen árak az egyik oldalon, visszaélések, mint mondják, a másikon. Mindig a kispénzű jár rosszul. Mindig a kiszolgáltatott húzza a rövidebbet? A közelmúltban rendezett közbiztonsági fórum elvi döntéseinek végrehajtása azonnal megkezdődhet Mese, mese, autósmese Valahol a nagy magyar Dunántúl egy kies városában, nem is olyan túl, inkább innen, itt, a Dunakanyarban, annak a kis városnak egy szép, aranyos, /íegytövében lévő utcájában volt, volt, álldogált egy tündéri, picinyke-pirinyóka Skoda 105 típusú személy autócska. Zöld (volt) a színe, zöld. Még ma is az lenne, ha... De menjünk csak szépen sorjában. Gazdája, egy kedves, antipatikus úr vett másik autót. Jobbat, mint mondják, habár németalföldi tulajdonostól levetettet, de mindenképpen szebbet, (metál)ezüstösebbet. Szegény Skodája elárvult. Csak állt, álldogált a volt gazdi ablaka alatt, lassan-lassan belepte a por, ablakai megfakultak, kinőtt körötte a fű, a ritkán (azért havonta egyszer-kétszer csak-csak!) arratésik valaki meg összeviszahajtogatta, - azt a teremburáját! - az ablaktörlőjét... Skodácskánk pedig csak áll, csak áll, szomorúan, beletörődve sorsába. Ha egyszer elviszik (nem, nem a gazdáját...), meg fog szakadni a szívecskénk. De hát... Aki meg azt mondja, hogy ez pofátlanság, szemtelenség, felháborító, meg anyád-apád meg ásó-kapanagyharang... Ugyan már... Civilizált emberek vagyunk, nem? Meg hogy kertes háza van annak a túskész szívűnek!... Csak nem fog ott rondítani a mi(?) kocsink... A mi(?) kocsink... Már úgy hozzánk nőtt... Hol volt, hol nem volt... valahol a nagy magyar Dunántúl egy kies városában, nem is olyan túl, inkább innen, szóval itt, a Dunakanyarban... Sose ér véget egy ilyen mese! Mese, mese, autósmese... Ez is a mi autónk. védő söprőgép alákeverte a port, leveleket, döglött macskát. A levelek, istenem! Milyen szép volt a kis Skodácska, mikor egy-egy őszi hajnalban beterítette zöld-sárga-vörös levéltengerével a vadgesztenye... Jött arrafelé, mint mondják, egy postásfiú, meg is vette volna. Nem eladó!, kapta a hírt. Pedig akkor még működőképes volt a Skodácskánk... De hát, mint minden mesében, jött a csűf, gonosz mostoha, ártó szellem: a lakótelep érintett lakosainak személyében. Miért áll itt ez a rozsdás kaszni?! - kiáltották, kajabálták értetlenül, mert már csak ilyenek ezek. Nem tudunk hol parkolni! - háborogtak. Ez meg csak fogja itt a helyet! mi lesz, ha a kedves, aranyos, valahai zöld Skodácskának megsérül a futóművecskéje?..." - mondogatta, mormolgatta hivatalnok barátunk. Úgyhogy autócskánk csak áll, csak áll, lassan már padlószőnyegecskéjéből törnek elő az Aranyhegy botanikai ritkaságai... Valaki, dühében, leöntötte valami ragadós anyaggal — de se el nem párolgott tőle, se összébb nem ment. Egy máÉs még fel is biztatták az illetékes ügyintézőt, tegyen már valamit!!! De az nem tett. Nem tehetett. Mert bizony a törvények, rendeletek a hűtlen gazdit, azt a csalfát támogatják! 1

rHa lenne is trélerünk, hova szállítanánk? Ha lenne is hova elvinni,