Esztergom és Vidéke, 1993

1993-04-29 / 17. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE IDŐLAPOZÓ A főispán (supremus comes) Esztergom vármegye főispáni hivatala egyházi méltósághoz kötött volt, a mindenkori esztergomi érsek töltötte be azt. Ez volt egyben Magyarország legrégibb, a 13. századból származó, ú.n. örökös főispáni intézménye. A főispánt mindig az uralkodó nevezte ki, s érvényes volt ez az egyháziak által betöltött főispáni székekre is. Amennyiben széküresedés állt fenn, vagy a gyakran országos méltóságokat is viselő érsek-főispán hosszas távolléte miatt, szokás volt - különösen a 18. században - adminisztrátort, helyettestkirendelni. A18.századi főispáni helyettesek sorából kiemelkedik gróf Brunswik Antal, aki, túlmenően azon, hogy a közgyűléseken is gyakran személyesen elnökölt, szerteágazó instrukcióival a megye adminisztrációjának korszerűsítését is előmozdította. A főispán az általános felfogás szerint, a vármegyében az uralkodót képviselte, egyfajta egyensúlyt teremtve közte és a vármegye közt. Az arisztokrácia tagjai lévén, vármegyéjükkel legszorosabb kapcsolatba talán a főispáni székbe történt beiktatásuk során kerültek. 1761. szeptember 20-án Barkóczy Ferenc érseket iktatták főispáni székbe. A közgyűlés már június 30-án napirendre tűzte az installáció kérdését, sőt egy előkészítő bizottságot is létrehoztak. Határoztak arról is, hogy a szertartásnak a lehető legünnepélyesebbnek kell lennie, s e célra a megye kasszájából biztosítják a szükséges összeget. A tervek szerint Víziváros bejáratához egy felékesített és kellően kivilágított díszkaput állítanak, gondoskodnak megfelelő kórus és zene alkalmaztatásáról, továbbá - régi szokás szerint - megsüttetnek egy egész ökröt, amelyhez 24 urna bort rendelnek. Mivel pedig a beiktatást maga a nádor végzi, fogadására Pestre bizottságot menesztenek, mely gr. Sándor Antal, Tersztyánszky alispán és Kazy aljegyzőből fog állni. Ugyanők küldetnek Nagyszombatra is az érsek elébe, kiegészülve Sissay adószedővel. A magas személyiségek érkezése előtti napon 24 lovast állítanak Csév faluba, a vármegye határára, illendő fogadásra. E nagyszabású előkészületeket még az sem akadályozhatta, hogy közben kiderült: a megye kasszájában nincs elegendő összeg, ezért Sissay adószedő felhatalmazást és megbízást kapott a közgyűléstől, hogy törvényes kamatra vegyen föl 2000 ft kölcsönt, melyet azután a következő adókivetésnél kompenzálnak. Az ünnepi közgyűlésre Tersztyánszky József alispán királyi városban lévő házában későbbi megyeháza) került sor, igazán fényes külsőségek közepette. A trombitaszóval, énekkel és ovációval kísért bevonulás és megnyitó után Mária Terézia iktató levele olvastatott fel. Azt követően Batthyány nádor jelképesen átnyújtotta a főispánnak a vármegye pecsétjét a vendégsereg „vivát" kiáltása mellett. Megszólaltak a városfalakon és főtéren elhelyezett ágyúk. A szertartás a nádor és a fősipán szónoklataival folytatódott, a vármegye nevében pedig Galgóczy püspök mondott beszédet. Végül a főispán visszaadta a megyét jelképező pecsétet az alispánnak. Ezzel ért véget a nem mindennapi közgyűlés, melyen - mint a jegyzőkönyv vezetője írta - „hihetetlen számban gyűltek össze a szomszéd vármegyékből és az ország túlsó végeiből". Az alispán (vicecomes) A vármegyei adminisztráció első embere, aki az egész tisztikar tevékenységét irányította. A közgyűléseken elnökölt, a polgári törvényszéken ítélkezett, országgyűlésekre is őt küldték. A nagy felelősséggel járó megbízatásra általában a megye legtehetősebb családjai közül választottak alességük saját járásukra terjedt ki, ahol azonban az igazgatás sokrétű és bonyolult feladatait teljes egészében el kellett látniuk. Mindig a megye közönsége választotta őket. A szolgabírák feladata volt az évenkénti adókivetés megtervezése saját járásukban, az összeírások végrehajtása falvanként, az adókulcs megállapítása, illetőleg az adó behajtása. A körültekintést igénylő munkában a melléjük rendelt 1-2 ülnök segített. Részt vettek a megyei törvényszék ítélkezési munkájában, ahol főleg a bűntető széken elnökölt, gonosztevők üldözésében, különböző statutumok s egyéb rendeletek cirkáltatásában. Tevékenységük sokrétűségét tükrözik az adószedői hivatalba leadott „utalványozási megbízások" tartalmi színessége: Kapuváry György esztergomi szolgabíró 1699-ben - sok egyéb mellett - a következőkről intézkedett: házvásárlás a megyei hóhér számára 22 ft-ért több alkalommal vásárolt bort a közgyűlés idejére, a rabok őrzésére fizetett őröket rendelt, akik egyébként a hóhért is vigyázták, gonEsztergom vármegye és tisztikara a 17-18. században HHi A tisztikar (II.) kalmas személyt. A választás - ezidőben már általános gyakorlatok szerint - főispáni ajánlásra, ül. jelölésre került személyek közül volt csak lehetséges. Az 1696-os tisztújításkor - miként az a jegyzőkönyvi fogalmazványból kiderül - a szokásos négy jelölt helyett csak hármat állítottak: Konkoly László előző alispán, Sándor Menyhárt és Nedeczky Sándor jelöltek közül 12 szavazatot Sándor M., Konkoly 9-et, Nedeczky 7 szavazatot kapott. Valószínűleg nyílt szavazás volt, mert a jelöltek nevei alá húzott vonalakra a voksolók nevei kerültek volna, ha a jegyző nem felejti el kitölteni. Sándor Menyhártot hosszú ideig, 1720-ig, újra és újra megerősítették alispáni székében, bár az 1703-1710, közötti kuruc korról - jegyzőkönyvek hiányában - mit sem tudunk. Az alispán javadalmazásával is kiemelkedett a tisztikarból. Sándor Menyhárt példájánál maradva, számára 1696-ban évi 200 ft-ot szavaztak meg, s ez összeg egészen 1720-ig megmaradt, majd az új alispánnal, Gyulay Ferenccel, 300 ft-ra emelkedett. 1727-től Somogyi László töltötte be az alispáni széket, 400 ft-os fizetéssel, amely összeg azután évtizedekig nem emelkedett. A szolgabíró (judlium) A szolgabírák száma mindenütt a megye járásainak számától fügött, így Esztergom vármegyében mindvégig két szolgabírót találunk. Illetékdoskodott „irodaszer" beszerzéséről, pl. 3 ft-ért tintatartót vett, stb. A jegyző (nótárius) Hivatala az írásbeli ügyintézés térhódításával alakult ki. Feladata a közgyűléseken és ítélőszékeken a jegyzőkönyv vezetése és a vármegyei kiadványok fogalmazása volt. Ehhez nagy írásgyakorlatra és fogalmazási készségre volt szükség, valamint - latin nevéhez méltóan - gyorsírónak is kellett lennie. A fennmaradt jegyzőkönyvi fogalmazványok, melyeket közvetlenül a gyűlésen fektetett föl, tanúsítják, hogy jegyzőink mindezen készségekkel - többé vagy kevésbé - rendelkeztek, ill. a hivatali gyakorlat során elsajátították. A levéltár őrizetében van egy 1710ből származó, Keresztély Ágost érsekhez, mint főispánhoz címzett levél fogalmazványa, melyet - feltehetőleg az akkori nótárius, Zlinszky Imre, valamelyik patvaristája, azaz gyakornoka készített. Ebben - többek között felsorolja az akkor már halott, „pártütő" Bottyán János Esztergom vármegyében zálog- és örökjogon bírt ingatlanait. Úgy tűnik, a nótárius nem volt túl elégedett a fogalmazással, mert szinte minden sorában belejavított. Az irat azért is érdekes, mert tisztázata nem található meg az iratok között, sem a hivatkozott közgyűlési jegyzőkönyvben nincs nyoma. Az ügyek szaporodásával a jegyző feladatköre is bővült, a hovatovább a vármegye egyik legfontosabb hivatalnoka lett Már a 17. sz. közepétől a jegyző őrzi a vármegye iratait, miként ez az 1645ös jegyzőkönyvből kiderül: a vármegye két jegyzőkönyvet és egyéb iratait Eölvedy Pál jegyzőnek adták át. Az adószedő (perceptor) Az adószedői hivatal kialakulását általában a 18. sz. elejére teszik. Esztergom megyére vonatkozóan több adatunk is van arra, hogy már a 17. sz. közepétől bizonyosan tartott a vármegye adószedőt. 1644-ben, Simon és Juda ünnepe utáni szombaton, a közgyűlésen több tisztviselő megválasztására került sor, végül „figyelembe véve az adószedői hivatal hiányát, Richter Menyhárt jegyzőt egyhangúlag megválasztották" a szolgabíróéval egyenlő, évi 12 ft-os fizetéssel, adószedőnek. Egy évvel később, Kevy Sámuel perceptornak portánként 1 ft 50 dénárt szavaztak meg, s egyben kiküldik a szolgabíróval együtt az 1638. és 1645. évek közti adóhátralék behajtására, melyet a következő gyűlésen kötelesek bemutatni, különben egész évi fizetésüket megvonják. A szigorú intézkedésnek foganatja lehetett, mert 1646-ban ismét őket küldik ki az újabb adó behajtására. Az adószedő legfontosabb feladata a kivetési lajstromok szerint behajtott köz- és háziadók nyilvántartása, ezekről évente számadás készítése, melyet a közgyűlés hagyott jóvá. Ó utalta ki a tisztviselők fizetéseit és napidíjait csakúgy, mint a szerződéses alkalmazottakét: a kéményseprőét, aki a megyeház kemencéjét és kéményét tartotta rendben, a börtönőrét, a hajdúét, a parasztkapitányokét, akik a közrend fenntartásában és a bűnüldözésben segédkeztek, valamint a vízivárosi plébánosét, aki minden esztendő vízkeresztjén megáldotta a vármegyeházat. Kántor Klára MEGJELENT KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYEI TUDOMÁNYOS SZEMLE '92/3 TARTALOM: Eűtx* Károíy .Tiúncuufiban l