Esztergom és Vidéke, 1993

1993-04-15 / 15. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Esztergom Cambrai-tól 1700 ki­lométerre van - földrajzi értelem­ben. A távolságok azonban - adott esetben - szubjektívekké válhatnak: Cambrai Esztergomtól nincs messze. Annak, aki ott járhatott, vendégként, szíve közepébe került. Izgalmas előkészületek után in­dultunk el március 31-én, szerda hajnalban - volt köztünk, aki útleve­léértnapokig járt az egyébként rend­kívül készséges belügyes tisztvise­lők „nyakára", volt, ki kedden este tízkor! jutott hozzá Budapesten ah­hoz az okmányhoz, amely egyfajta európaiságot bizonyít - s van, aki­nek hazaérkezésekor esett ki tömött postaládájából, öt országot megjárt bőröndjére: a második. De szerdán, hajnali öt órakor csak-csak úton voltunk. Hegyeshal­mot elhagyva még láttuk az Ehin­gent megjártakat elterelő hótorla­szok maradványait. Jó másfél napos buszozás után, miközben megnéztük Passaut, Re­gensburgot, körbebuszoztuk Brüsz­szelt, jártunk Waterlooban, Francia­ország földjére lépve Valencienne bája, gyönyörű gótikus katedrálisa fogadott bennünket. Az útról, a tu­rista élményeiről: később. Most: a fogadtatásról. Az iirthep­ről. Cambrai, Franciaország és Ma­gyarország hatalmas zászlaja leng testvérvárosunk főterén, a Városhá­zán. Szépszámú üdvözlő, élükön a régi barátok: Jean Descarpantries és felesége, Andrée asszony, Diny­nyés Feriék, Süle Laciék, számos új arc - és helybéliek, franciák. Az ottani baráti társaság tagjai. Megható szavakkal köszönt min­denkit - már fenn a tanácsteremben - az alpolgármesterasszony. Pohár frissítő ital, s mindenki „szállására hajtat", a szó szoros értelmében, mert kocsijaikat is rendelkezésünk­re bocsátották - a maguk sofőrségé­vel - vendéglátóink Nem hivatalos úton jártunk, de nagyon hiányolták polgármeste­Esztergom - Cambrai, 1993 rünket, hiszen azok, a baráti találko­zók, nagy vacsorák közé illesztett ünnepélyes pillanatok Esztergom első hivatali emberét is köszöntötték - úgy, ahogyan ez kijárt Esztergom ottlévő polgárainak. Péntek: működése legnagyobb si­kerét aratta a Dobó Katalin gimná­zium vegyeskara, Gallyasi Géza ve­zetésével. Szombaton családias han­gulatban gyülekeztünk a Blériot ut­ca sarkán, ahol egy otthonos, sarki pékség felett helyezték el francia és magyar zászlók alá a leleplezendő, Árpád-házi Szent Erzsébet nevét vi­selő utcanévtáblát. A tisztelet helyi oka: Erzsébet királynő pénza­dományokkal segítette Cambrai ka­tedrálisának építését. Az ünnepség kezdetére helybéli­ek tömege gyűlt körénk, s köszön­tött minket. Röviden szóltak az ille­tékesek, s az egyik kedves vendég, a párizsi Magyar Intézet munkatár­sa, Csernus Sándor történész azt is elmondta, hogy ez a gesztus akár Esztergom részéről is „ismételhe­tő": tud egy cambrai-i püspökről a történelem, aki szentföldi útja során járt nálunk I. András királyunknál, a mi városunkban. Onnan a citadellához hajtottunk, ahol előbb Esztergom ajándéka ada­tott át, egy jellegzetes, magyar tele­fonfülke. A készülék helybéli. Mű­ködött is, mert a második próbálko­zásra már sikerült is kapcsolatot te­remteni Esztergommal. A Városhá­za nem került be a telefonvonalak erőterébe, de az esztergomi társaság elnöke, Simon Tibor szót válthatott Cambrai polgármesterével,... Dr. Takács Márta, városunk jegy­zője szólt arról, hogy a barátság és annak ápolása mennyire fontos. „Határainkhoz közel háború dúl. De nekünk meg kell mutatnunk, hogy tud egymással békében élni két nép. A mi mostani, itteni találkozásaink is ezt mutatják. Ez a jövő. Efelé kell tartanunk." HAZAI FÖLD - EZERHÉTSZÁZ FOKON Tamási Péter esztergomi festő­művész 1956-os pirogránit emlék­műve annak a citadellának a falára került, amely négyszáz magyar me­nekülőt fogadott be 1956 végén. Nagy ünnepe volt ez az ottani ma­gyaroknak. Ifjúságukra, elveszett­nek hitt régi, megtalált új hazájukra, francia családjaikra gondoltak a Cambrai-ban letelepedettek „Nem tudom nem kimondani ­zárta szavait a művész -, hogy tisz­telegni kívánok az elhunytak előtt is. Ez, itt, ez a tábla: hazai föld - égetve ezerhétszáz fokon. Mondjunk el egy Miatyánkot mindazokért, akik már nem lehetnek itt közöttünk." Rafael Balázs Újjáalakult az Esztergomi Német Egyesület Április 6-án a Korona kávéházban gyűltek össze a német kultúra esz­tergomi barátai — szám szerint hu­szonnyolcan -, hogy újjáalakítsák egyesületüket. Céljuk, hogy a németséghez szár­mazásukban kötődőket, a nemzeti­ségi kultúra helyi és környékbeli művelőit, vagy egyszerűen a nyelv iránt érdeklődőket együvé ková­csolják, továbbá szorgalmazni kí­vánják a németországi kapcsolatok kiépítését. Á távlati tervek között egy, a né­met vendégeket, turistákat tájékoz­tató információs központ (iroda) lét­rehozása is szerepel, melyhez jelen­tős német segítséget is kaphat a vá­ros. 'Együtt a szabadságért = 1848-1849 — Wtysocfy tábornok emlékiratai • (rinvi Jíiacfh A Zrínyi Kiadó gondozásában nemrég jelent meg az EGYÜTTA SZABADSAGERT 1848-1849 WYSOCKITÁBORNOK EMLÉKIRATAI című könyv. Bevezetőjét a kiváló történész, Kovács István írta, aki jelenleg Magyarország varsói nagykövet­ségének kultúrattaséja. A könyv forrásértékét növeli a ,kengyel Légió névsora" és az „Okmánytár", amely Wysocki tá­bornok korabeli jelentéseit tartal­mazza. -csombor­TfLffOHOS Ur TELEFONOS LELKI SEGÉLYSZOLGÁLAT Hívjon bennünket a 17-504-es telefonszámon minden pénteken, szombaton és hétfőn 18-tól 06 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents