Esztergom és Vidéke, 1993

1993-04-08 / 14. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Egy amerikai Esztergomban Az utóbbi években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a környezet állapotát tekintve Közép- és Kelet-Európa térsége válságos helyzetben van. Ezek megoldására az itteni országok önerejükből nem képesek, a környezetszennyezés pedig nem ismer határokat. Ezért nemzetközi programok jöttek létre, hogy segítsék a térség környezeti problémáinak orvoslását. Magyarország ezen a területen is kulcspozícióban van. Az Esztergom és Vidéke többször is beszámolt a városunkhoz kötődő KÖRLÁNC nevű amerikai-magyar környezeti nevelési programról. Ennek keretében érkezett március 26-án Washingtonból a Vitéz János Tanítóképző Főiskolára Dániel THOMPSON, az USA Környezetvédelmi Minisztériuma nemzetközi tevékenységekkel foglalkozó osztályának vezető munkatársa. - Hogyan jött létre az amerikaimagyar környezeti nevelést segítő megállapodás, melynek Esztergom is részese lett? - Az USA környezetvédelmi minisztériuma két éve kötött megállapodást a magyar környezetvédelmi minisztériummal. Ennek első eredménye a Közép- és Kelet-európai Regionális Központ megalapítása volt Budapesten. A bostoni regionális hivatal európai környezetvizsgáló szervezeteket hozott létre. Tatán is ilyen működik. Hangsúlyozni kell, hogy a legtöbb külföldi kapcsolatot Magyarországgal sikerült kiépíteni. Amikor a magyar környezetvédelmi minisztérium jelezte, hogy a környezeti nevelés fejlesztése fontos ügy, akkor kezdtünk el gondolkodni azon, hogyan tudjuk az amerikai tapasztalatokat Magyarországon is hasznosítani. Első lépésként a magyar szakemberek amerikai körúton vettek részt. Később a vermonti ISC legjobb környezetpedagógusai jöttek Magyarországra, hogy a tantervi program tervezésében az önök segítségére legyenek, együttműködjenek a tanítóképzőkkel, a lakóközösségekkel, a szülőkkel. - Születtek-e már eredmények? - Ezt a kérdést könnyű megválaszolni. Nyilvánvalóan látszik, hogy önök már eddig is sokat tettek. Á Körlánc igazi magyar programmá vált. Látom, hogy a lakóközösséget is megmozgatták. Országszerte felkeltették az érdeklődést. Az ügyről az újságok és a helyi tévé is beszámolt. A tanárok beleélik magukat. A gyerekek élvezik. A következő nagy vállalkozás az lesz, amikor a résztvevők itteni tapasztalataikat átadják és megosztják más közösségekkel, munkájukat bemutatják Miskolcon, Pécsen, Debrecenben és másutt. - Milyen lehetőségeket lát a közép- és kelet-európai környezetvédelem ügyének javítására? - Ez olyan általános kérdés, amire nem tudok egyértelműen válaszolni. A környezeti nevelés csak akkor lehet eredményes, ha a város is úgy gondolja. Ha érték a lakóközösség számára, akkor fontos lesz. De ha ezzel nem törődik a közösség, a szülők, a helyi önkormányzatok, akkor a környezeti nevelés önmagában hiábavaló. Azt gondolom, hogy ez nem országos, hanem nemzetközi probléma. A demokráciában nő az emberek felelőssége. Ha a gyerekek, a szülők megtanulják, hogy minden cselekedetük befolyásolja környezetük állapotát, akkor ráébrednek felelősségükre. Az oktatás megváltoztatja a viselkedést. Az a tapasztalatom, hogy jobb módszer a nevelés, mint a fenyegetés és a parancsolás. Az USA-ban 15 évvel ezelőtt kevés ember kapcsolta be a biztonsági övét, mígnem egy kampány, mely a tévében és az iskolában folyt, megváltoztatta a szokást, mert a gyerekek voltak azok, akik figyelmeztették a szülőket az öv használatára. A környezeti nevelésben is hasonlónak kell történnie. Horváth Piroska „Nyelvében él a nemzet" Tisztelt Pappné Muzslai Zsitva Ágnes! Igazat írt az Esztergom és Vidéke 12. számában! Valamikor a gyalogjárdák seprését télen 8-ig, nyáron 7-ig (reggel) „Tanácsrendelet" írta elő. Most ki seperje? Tán a Városháza sem tudja melyik butik nyit, vagy zár. A társasházzá alakult házak járdája kié? A Városközpontban, a „díszburkolatos járdán" délelőtt só-lében, este pedig jégen csúszkáltunk. (Még a „Vidéke" szerkesztői is). Téli időben! Ez pedig nem lakossági, sem nem Gran Tours-járdasziget! Ez RUMPOLD .járda". Hetekig állt a sóslé, este pedig a jég, majd több napig az utcai piszoktól „szürke" jeghegyek! Ott, ahol mindenki megfordult (a cipőbolt és a Kossuth L. utcai zebra között). Tessék csak a „minőségi köztisztasági munkát" számonkérni! „Túllihegjük" a Rumpoldot? Miért? Mert osztrák? Nem bántom „őket", de higgye el, ott a „centrumban" meg az IBUSZ mögötti „belső téren" jégkorszaki állapotok voltak - míg a „celzius"-ok nem segítettek! Egyébként a város járdái javarészt üzletek előtt vannak - s ott takarítgatnak, de délutánra a „szórórakományos", az egytengelyes városon átmenő tehergépkocsik - visszacsapják a járdára a port. Ez nem Rumpold - lakosság - üzlethelyiség ügy, ezért a városon százszámra áthaladó homok- és sóderszállító tehergépkocsi-forgalom a főbűnös. Üdvözli: Mécs László Egy újságcikk címétől joggal várhatja el a „nagyérdemű", hogy az frappáns, sokatmondó és figyelemkeltő legyen. Elcsépelt semmiképp! Nagy baj lenne azonban, ha e címadó klasszikus idézet bárki számára rossz emléket idézne, hiszen tán sosem volt nagyobb szüksége e népnek arra, hogy megtalálja elvesztett identitását, mint épp e mai zavaros időkben A nemzettudat kialakításának, ápolásának, ébrentartásának pedig nincs és nem is lesz méltóbb hordozója, mint az anyanyelv. Ebben pedig elvitathatatlan primátusa van az oktatásnak, elsősorban az általános iskolának. Az a megtiszteltetés ért, hogy zsűrielnökként vehettem részt az esztergomi Balassa Bálint Általános Iskola szervezésében megrendezett anyanyelvi-irodalmi vetélkedőn. Vegyes érzelmekkel indultam el a március 30-i versenyre. Vegyes érzelmekkel, hiszen e mai, mindennapi gondokkal, nehézségekkel teli világban nehezen jó-' solhattam volna meg, hány iskola tesz majd eleget a felhívásnak, hány pedagógus tudja- akarja rászánni az idejét egy ilyen, újszerűnek mondható kezdeményezés patronálására. És ime: Esztergom minden iskolája, sőt még a városkörnyék (Pilismarót) is képviseltette magát. Diákok és tanárok egyaránt lelkes izgalommal érkeztek a Bazilika tövébe. Elismeréssel teli, boldog csodálkozással néztünk össze mi, a zsűri tagjai, Koditekné Jernei Ilona, a városi Művelődési Csoport részéről és Pintér Zsuzsa a Babits könyvtárból. Nem erre számítottunk. Vagy: erre nem számítottunk? Talán ránk jellemző... A gyerekek első feladatként verset mondtak, majd jeles költőink néhány versrészletét kellett felismerniük. Ezt követte az elegáns kiállítású teszt kitöltése, melynek külalakja, igényessége méltán váltotta ki a jelenlévő felnőttek elismerését Miközben a gyerekek süteményt majszoltak - ismét egy áldozatos pedagógus jóvoltából baráti légkör alakult ki a teremben. Miért? Mert találkoztunk, együtt voltunk, gyerek és tanító egyaránt Úgy voltunk együtt, ahogyan már régóta nehéz. Mert nem üléseztünk, nem béreket tárgyaltunk, nem nyomorról, nehézségekről szólt a felnőttek „beszélgetése", hanem egyszerűen játszottunk és a játék hevében örültünk egymásnak. Már nem is a győzelem volt a fontos, hanem a nyuszinak öltözött gyerekek szórakoztató tánca, az értékelés közben a felcsendülő muzsika, a közösség. Aztán „döntött" a zsűri. A legmagasabb pontszámot a József Attila, a második helyet a Vitéz János Gyakorló Ált. Iskola, a dobogó harmadik fokát pedig a Petőfi Sándor Általános Iskola nyerte el. (Újszerű, követendő ötlet: az otthont adó Balassa iskola nem volt pontozható, ők „csak" játszottak. Pedig előkelő helyre kerültek volna!) De talán nem is ez a fontos, hiszen a pontszámok között csekély volt a különbség. Sokkal lényegesebb, hogy útjára indult egy kezdeményezés, amely remélhetőleg új és újabb követőkre talál majd, akik sok jó ötlettel fogják gazdagítani. Talán csak azért, hogy együtt legyünk, talán csak azért, mert „nyelvében él a nemzet" és amíg vannak olyanok, akik a nyelvet beszélik-művelik, addig lesznek olyanok is, akik ennek jegyében összejönnek csak azért, hogy együtt legyenek, önmagukért, másokért. Kedves Gyerekek! Gratulálok! Kedves kollégák! Nektek is. És remélem: ,jövőre Veled, (Veletek) újra, ugyanitt! Varga Péter A lovasok újakra készülnek A szentgyörmezei lovasok színpompás felvonulását március 15-én már megcsodálhattuk. E napon a város kitüntetését is megkapták. A közelmúltban sajátos „metamorfózist" éltek meg: klubból egyesületté alakultak. Erről kérdeztük Bönde Ferenc elnököt: - Az Esztergomi Lovas Sportegyesület megalakításával az volt a célunk, hogy a városban és a környéken élő lósport-kedvelőket együvé toborozzuk. Nem csak a népszerűsítésre, hanem az idegenforgalom kínálta lehetőségekre is gondoltunk, sőt a diák-lovagoltatásra is. Tizenhat alapító tagunk Tát, Kesztölc, Basaharc, Szentgyörgymező „lovasságát" képviseli. A klubnak ötvenhatan voltak tagjai, felerészben iskolások Várhatóan most is így lesz. Természtesen jogi személyek belépésére is számítunk. Terveink között szerepel egy komplett lovascentrum létrehozása, ahol akár nemzetközi versenyeket is lehet tartani. E célra a Suzuki melletti volt szovjet sportpályát szemeltük ki. A vezetőség tagjai az öt régiót képviselik. Bokros István Szentgyörgymezőt, Gunev Antal Tátot, Tóth István Kesztölcöt, Flóra Erzsébet (Dorog) pedig a gazdasági ügyek intézője. Az egyesület nyitott. Szeretnénk, ha minél több tagunk lenne, fiatalok is. Az érdeklődők egyelőre nálam, a kertvárosi Böfa Kft-ben jelenkezhetnek (Dobó u. 18.). Április 24-én a Szent György napi búcsúbált a Lovasegyesület rendezi. (s.j.)