Esztergom és Vidéke, 1993

1993-04-08 / 14. szám

ESZTERGOM ES V1DEKE 3 Egy fontos lépés Európába „Közös, Európát együtt építő ügyünk, hogy a Duna vize, mely Ehingenből tisztán indul, Esztergomba is tisztán érkezzen." - fejezte be beszédét dr. Könözsy László polgármester úr a két város testvérvárosi szerződésének aláírásakor. A mondat, túl a benne direkt megfogalmazott ökológiai tartalmon, egy mélyebb mondanivalót is hordoz. Kifejezésre juttatja azt a vágyat, ami legtöbbünkben már jóval a rendszerváltás előtt érlelődött, hogy részesei legyünk annak a kulturális, erkölcsi, gazdasági és nem utolsósorban társadalomfejlődési integrációnak, mely sokszínűsége ellenére is valahol egységes és amit közönségesen Európának nevezünk, a vágyat, hogy az eszmék, értékek európai rendszere a Lajtától keletre ne változzon át azok fonákjává. ,.Esztergom és Ehingen a nagy, közös Európába vezető fejlődést nem passzívan, mintegy az ablakból kitekintve szemlélik, hanem mindketten testvérvárosokként működnek közre abban. Élnek a lehetőséggel, hogy együttes munkálkodással vehetnek részt az Európa-ház felépítésében." mondta Johann Krieger úr, Ehingen főpolgármestere. összecsengő, azonos gondolkodásmódot tükröző szavak. Mindkét beszédrészlet erősíti a testvérvárosi szerződés okiratában megfogalmazott gondolatot: „Kifejezzük meggyőződésünket, hogy Esztergom és Ehingen (Donau) testvérvárosi együttműködése tovább fogja erősíteni a magyar és német nemzet közötti hagyományosan kialakult kapcsolatrendszert, ugyanakkor Európa nemzeteinek, népeinek közeledését is segíti." Az aláírás aktusára a látogatás harmadik napján, március 27-én szombaton délelőtt 10.30-kor kezdődő bensőséges ünnepen került sor, melynek fontosságát a baden-württembergi kormány államtitkárának, Gustav Wabro úrnak és a Magyar Köztársaság főkonzuljának, Regős Sándor úrnak jelenléte és beszéde is kifejezte. Erre beszámolómban még visszatérek. A sűrített, eseménydús és a szó mindkét értelmében kimerítő látogatás első napja 15 órás utazással telt, majd az első közös vacsorára került sor, melyen több ehingeni polgárral való találkozásra is alkalom nyílt. Péntek délelőtt a delegáció tagjai hivatásuk és érdeklődésük szerint választhattak a felkínált látogatási lehetőségek közül. Három ipari üzem, a nemzetközi piacon előkelő helyen jegyzett Liebherrwerk autódaru gyár és a Sváb cellulóz és papírgyár mellett a Rimmele téglaégető várta a szakmai érdeklődőket. A delegáció orvos tagjai a kórházra voltak kíváncsiak, míg a népes pedagógus gárda a Michel Buck általános iskolát tüntette ki figyelmével. Csoportunk tagjait mindenütt szívélyes vendégszeretettel fogadták. A látogatások pozitív élményein kívül konkrétan hasznosítható és a partnerkapcsolatot továbbfejlesztő tapasztalat-átvételre és megbeszélésre is sor került. Tekintélyes hosszúságú azoknak a megállapodásoknak a jegyzéke, melyek a két nap alatt születtek. Van azon diákcsere, nyelvtanfolyam, orvosi tapasztalatcsere, kórusok kölcsönös látogatása, sportkapcsolat. Ezeken kívül gazdaságilag és főleg környezetvédelmi szempontból előnyös technológiák átvétele, orvosi műszerek ajándékozása és a gyógypedagógiában alkalmazható módszerek adaptálása, hogy csak néhányat emeljek ki. Azonban mindkét fél a legfontosabbnak az egyének és a családok között szövődött baráti kapcsolatokat, a várható kölcsönös látogatásokat tekinti. A városnézéssel, kis szabadidővel múlatott nap fénypontja a piactéren rendezett „katonai parádé" volt. A napóleoni idők egyenruhájába öltözött polgárőrség mintegy 100 tagja és két fúvós zenekara tisztelgett a látogatók és a hóesés, metsző hideg ellenére összegyűlt legalább ezer városlakó előtt. A különböző évjáratú, de egységes stílusban megőrződött tér oromzatos házai, elsősorban a patinásan komoly Városháza és a cifrálkodóbb, vidámabb omamentikájú rokokó Standenhaus (Rendek háza) festői hátteret adtak a látványos parádénak. A zenekarok hangversenye a két nemzet himnuszával zárult. Talán nem az optikai csalódás okozta, hogy egyes magyar szemekben a meghatódottság könnycseppjeit láttam megcsillanni. A koncert után aLindenhalleban éjfélig tartó fogadás, ismerkedés, barátkozás következett a város reprezentatív kongresszusi termében. Ide meghívott volt a város apraja-nagyja. Sokan éltek a lehetőséggel, hogy ismeretséget kössenek az újdonsült testvérváros képviselőivel. Krieger főpolgármester úr itt elhangzottrövid beszédében kifejezésre juttatta:„A mai este a találkozások, a véleménycserék, az új kapcsolatok kialakulásának estéje. Mert egy kapcsolatot ezek a személyes, embertől emberhez, polgártól polgárhoz vezető kötődések tesznek élővé. Ha nekünk sikerül, és én meg vagyok győződve arról, hogy ez nekünk sikerülni fog, mint ahogy azt más városok példája is bizonyítja, akkor büszkék lehetünk arra, hogy a mi városaink is hozzájárultak a népek közötti megértés megvalósulásához." Másnap az aláírási ünnepség tette fel a koronát a látogatás eseménysorozatára. Fürödtünk a melegségben, a felénk áradó szeretetben, melyben nyoma sem volt a tehetős fél leereszkedésének. Nem csak egyenrangú, de egy kicsit felmagasztosított partnerként hallgattuk a beszédeket. A cikket bevezető idézetek után szeretnék néhány gondolatot közölni Warbo államtitkár úr köszöntőjéből: „Emlékezzünk egy rendkívüli szituációban hozott bátor döntésre. Akkor egyetlen vasárnap éjszakán tízezer német jutott át a magyar határon a szabadságba. Emlékezzünk a Magyarországon, Németországban és Európában gyors egymásután bekövetkező eseményekre. Nem felejthetjük el ezt az időt... Akkor Önök egy jelentős darabot kiütöttek a berlini falból. Magyarország döntése akkor a világ szeme elé tárta, hogy a tolerancia, a szabadság, a humánum és az igazságosság Önöknél is elfogadott alapértékek. Ezek a mi alapértékeink is, és egy minden nép számára eljövendő békerendszernek úgyszintén alapértékei. Ezek olyan programot nyújtanak Európa számára, melyben az emberek erőszak és elnyomás nélkül élhetnek." Beszédének másik részében városaink erősödő kapcsolatáról beszélt: „Ma egy csillogó mozaikkövet illesztenek be Magyarország és BadenWürttemberg közötti kapcsolatok színes mozaikképébe, melyhez mintegy 80 testvérváros-pár tartozik." Részletesen beszélt annak a kormányok közötti bizottságnak a tevékenységéről és terveiről, mely a két ország kapcsolatain alapuló projektek kidolgozására, azok segítésére hivatott. Majd a dunai svábok híd szerepét méltatta a két ország közötti közeledés folyamatában. Gondolata végső öszszegezéseként leszögezte: ,3iztos vagyok abban, hogy az emberek közötti találkozások megteremtik az egyetértést és Európa közepe egyre inkább európai szellemben fog egyesülni. Abban is biztos vagyok, hogy az Esztergom és Ehingen közötti partneri kapcsolat egy további FONTOS LÉPES ezen az EURÓPÁBA VEZETŐ ÚTON." Felemelő esemény volt az aláírás, Esztergom ajándékának, Vincze László festőművész esztergomi városképének átadása. A két polgármester külön köszönetét fejezte ki a kapcsolat megteremtésében oly sokat kezdeményező dr. WolfBrzoska tanár úrnak, Szóda Ferencnek és nejének. Vasárnap a Blasius-templom plébánosa és delegációnk tagja, Reisz Pál közös szentmisét celebrált. Ezután adtuk át a plébános úrnak Esztergom ajándékát, Giampietrino a Keresztény Múzeumban őrzött Madonnájának reprodukcióját. Ezt a Madonnát választotta a két város cívis lakossága a testvérvárosi kapcsolat védőszentjéül. Delegációnk 18 órás kalandos, hófúvással, úteltereléssel súlyosbított utazás után tért meg kies városunkban. Horváth Zsolt Április 7-én, délután 6 órakor megalakult az Esztergom-Ehingen Baráti Társaság. Vendégünk volt: DR. VARGA LÁSZLÓ rendkívüli követ A Kolping Ház színháztermében tartott kül- és belpolitikai kérdésekről nagysikerű előadást dr. Varga László, a KDNP elnökhelyettese, rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter. Dr. Varga László túl a nyolcvanon, szuggesztív előadásmódban, ügyvédi pontossággal, a szemtanú és a résztvevő hitelességével szólt kül- és belpolitikai helyzetünkről. Dr. Varga László 1947-ben a KDNP tagjaként országgyűlési képviselőnek választották. Szembeszállt az államosítási eljárásokkal; ügyvédként igaz embereket védett. Szembekerült a diktatúrával és 1948 novemberében emigrációba kényszerült. Amerikában keresett ügyvéd lett. Soha nem szakadt el a magyarságtól. Münchenből 100150 oldalas heti sajtószemlét rendelt, melyben éppúgy szerepeltek a Pártélet írásai, mint a Vigília cikkei. Erős honvágya volt, de turistaként soha nem járt itthon. Bécsig többször eljutott, mint 1972-ben, mikor találkozott Mindszenty József prímással. Mindszenty József képtelen peréről jogi disszertációt írt. A nemzetközi jogász társadalom e munkájáért Normandiában éremmel tüntette ki. Dr. Varga László ma is fáradhatatlan, több nyelvet diplomáciai fokon beszélő ügyvéd-politikus, aki nemzetközi értekezleteken képviseli a magyarságot és a kereszténydemokráciát. Magyarországon ma belpolitikai apály van mondta. Nem csoda, hiszen a lakosság 80 százaléka az elmúlt rendszerben nevelkedett, tanult. Hitler, Mussolini, Franco nem csinált olyan kárt, mint a szocialista diktatúra. Ázokban a diktatúrákban megmaradt a kisipar, a kiskereskedelem, a magántőke. A piacgazdaság zseniket kíván, ezért csak a tanulás segíthet. A meghatalmazott miniszter a sajtó tisztességről is szólt. Ennek ismérvei: a jó tájékoztatás, az etikus hírközlés és a tárgyilagosság. A magyar nép józan, így a sajtó rábízhatja az állásfoglalást. Ne keltsen hangulatot és ne rontsa a közszellemet! Minden magyar európai, de nem minden európai magyar - fejezte be előadását dr. Varga László. A politikai est a Himnusz eléneklésével zárult. (Pálos)