Esztergom és Vidéke, 1993

1993-04-08 / 14. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE RAFAEL BALÁZS oldala HÍREK— ESEMÉNYEK—TUDÓSÍTÁSOK Háttér Franki Raymundot - Rajmit vagy tizenöt éve ismertem meg: idegenvezető-képző tanfolyamon kínlódtunk akkortájt hosszú ideje. Kínlódásnak azért tűnik, mert kerestük magunkat, no meg kis fizetéseinkből: ő granvísusosként, én tanárként nem tudtam megélni. Aztán elkeveredtünk, csak néha futottunk össze, a szokásos - hogy vagy, család, a nők - aztán mentünk a dolgunk után. Érdekes: a tanfolyam után nem vezettünk csoportokat. Pár éve hallom, hogy nagyot váltott, üzletei vannak. Szakmájában maradt: látszerész. -Mindenki úgy beszél rólad, mint egy sikeremberről. Igaz ez? - Nem tudom. Teljesen új világ kezdődik nálunk, meg kell próbálkozni mindennel. S nem jobb, ha az ember azzal foglalkozik, amihez ért? - Itt volt a gyár, jónéhány szuper szakemberrel. De szétmentetek minden irányba. - Mert nem akartak minket megtartani. Mert egyszerűbbnek tűnt, ha szétverjük az akármilyen magyar ipart. így aztán inkább saját lábon! Amíg van mit nézni... - De az, amit én látok, nem nagyon vigasztaló. Itt, Esztergomban ráadásul hatan vagytok - nem túl sok ez? - Kijövünk egymással. Nézd, ehhez is másképpen kell hozzáállni. Én csak a saját szakmámat ismerenm, de vak nem vagyok. Kimész egy kis faluba, ide, egy lépésre, Graz környékére, vagy Bécs alá: egymás mellett hat, nyolc optikus a főutcán. És nem lőnek egymásra! -Mindenki tud valamit, ami több, mint a másik? be még egyszer - illetve ajánlom a két utcával odábbi kollégát: ő meg legközelebb hozzám küld egy vevőt. Ezt csak így lehet csinálni! - Én csak hordom a szemüveget, de nem tudom, mi kell egy ilyen üzlethez, mint itt, az Arany János utcában. - Kell egy helyiség. Lehetőleg saját, vagy ha béreljük, jó helyen lévő, Sikerember - Nem csak az! Egymást segítik, mert ha az egyiknek nincs kuncsaftja, a másiknak se lesz! És a látszerész a szűcsöt, a szatócs a szerszámost: nem úgy, mint nálunk, hanem egymásért! - Azért van jó példa itt is. - Van, persze. Mi azért vagyunk ennyien, mert itt volt a gyár, sok jó szakember - itt kezdtük. Van, aki előbb ébredt fel, annak most talán jobban megy. - Neked három üzleted van, ugye? - Öt helyen dolgozunk, váltva egymást. Egyelőre van piac, de nagyon kell dolgozni: frissnek, pontosnak, udvariasnak kell lenni. Nem küldhetek el senkit, mert az nem jön hogy behozza a nem kis bérleti díjat. Aztán? Egy üvegcsiszoló szerkezet, dioptriamérő, melegítő. Ez az alapberendezés. Mellé? Kinek mennyi pénze, mekkora forgalma van. - Komputeres szemvizsgáló? - Nekem nincs. Nagyon drága. De van egy amerikai vizsgálógépem, ugyanazt tudja, csak szubjektív alapon, közösen döntünk a pácienssel mint az orvosnál. - Sokat vagy távol! - Hát persze! Mert nincs külön beszerző, sok mindennek utána kell járni. Amellett pedig állandó képzés: nem lehet megállni. Itt van például a progresszív lencse. -Politikai néző szög... - Na, ne! Változó törőértékű lencséről van szó, ez azt jelenti, hogy felül messzire lát vele az ember, alul meg olvasni tud, nem kell két szemüveg. - Mennyire vagyunk konzervatívak? - Nagyon. A legizgalmasabb dolgokból mindig csak bizományba hozok - egy év kell, hogy ismertté legyen egy extrém szemüveg, kihívó forma. Akkor meg majd jönnek, kérik: macskaformájú szemüveg kellene, rugós stb. - Kontaktlencse? - Nem csökken a népszerűsége, sőt! De ez szinte egy külön szakma. Külön helyiség kell hozzá, speciális gépek. Főként nőknél nagyon népszerű. Meg aztán: sokan elúsztatják, mert annyira megszokják, hogy vele mennek be a fürdőmedencébe... - Kiúszik? - Hál isten: ki... Rajmi azonban marad. Nem úszik el. Igazi vállalkozó. Kedves, bőhangú, udvarias. Idős bácsi jön be, valami kétdimenziós szemüvegggel (Tutti Frutti?...) - de nem. Speciális rajzokat akar vizsgálni. Próbálnak segíteni. Beszélgetésünk alatt barát, kolléga. Beugranak, tanácséit, kölcsönáruért. Megy a bolt. Csak így maradjon mindenkinek! Akkor mindenki jól jár... József Attila Napok A bánomi József Attila Általános Iskola április 15-én és 16-án József Attila Napokat rendez. A rendezvénysorozat 15-én 9 órakor a „Kékfestő minták a Balassa múzeumban" című kiállítás megnyitójával veszi kezdetét. Dr. Horváth István megnyitó beszéde után Kövecses Varga Etelka a Magyar néprajzi tájakról tart előadást. Ezután különböző versenyekre kerül sor: matekból, helyésírásból, természettudományokból. De az alkotó kerek, a színész-palántáik is megmutathatják mit tudnak. Délután a városszerte elhíresült helytörténeti szakkörösök tartják meg kiselőadásaikat: Esztergom történelmi temetőiről, a városvédő táborokról, a régi képeslapokról, Vitéz János palotájáról. Pénteken a Mesék vándorútján címűjáték döntőjére, kosár- és röplabda mérkőzésekre, közlekedési versenyre, amőba-versenyre, múzeumlátogatásra, szépkiejtési versenyre, tanár-diák meccsre és a színjátszók bemutatójára kerül sor. Vagy traccsparti? Szöveg? Duma? Esztergomi üzletekből sokszor távozom bosszúsan - tisztelet a kivételnek. Régen nem törődtek velünk, ma semmibe vesznek. Nem, nem az ügyes, vérbeli kereskedőkről beszélek, hanem azokról, akik azt hiszik, a kereskedés magától megy. Azokról, akiknek nics üzletkultúrájuk. Bömböl az egyik helyen az egyik leglibább magyar énekesnő kazettája. Se hangja, se ritmusérzéke, szerző(?!)inek se szelleme, se egyénisége. Rám ömlik jelentőségteljes jelentéktelensége. Addig ez a dolog magánügy lenne, amíg otthon vagyok, mert a rádiót egyszerűen kikapcsolom. De hogyan egyek én babgulyást, igyak meg egy kólát, vagy válogassak akármik között, ha ezt kell elviselnem? Kimenekülök a boltból. Nyugaton ez elképzelhetetlen mondanánk szívesen. Ebben az a legborzalmasabb, hogy igaz. Valóban az. Kultúra? Drága, fiatalon eltávozott barátunk csak GUM-nak emlegette az egyik „belvárosi" üzletet. Miért GUM? - kérdeztem egyszer. Mert sosincs benne semmi, mint az eredetiben - mondta. Nem vitáztunk, nem ismerhette, hogy ha Moszkvában valahol valami volt, az Csevej a GUM volt - persze ottani szinten, értelemben. A mai üzlet átalakítása óta a legjobban ellátottak közé tartozik. A kolbász-, felvágottárut is gusztusosán kínálják, sokszor előre is géppel szeletelik. De mit látok? Kérek húsz deka valamit, beteszik a gépbe, s az eladó bal kezébe pottyantgat a különben gusztusos pulykaszelet, párizsi, húskenyér stb. Onnan borítja bele a zsírpapírba - pedig ott a gép mellett a készség. Aztán ugyanő, gyors köténybe-törlés után tejet ad ki, kenyeret szeletel. És mindenütt a rikács. A családi ügyek. A Józsi anyósa, Gizi tyúkszeme. Ide se jövök többet - mondom, aztán persze jönnöm kell. A böhöm nagy , használhatatlannak tűnő áruházban a fiatal eladók egymással foglalkoznak. Dől a különben nem mindig rossz zene az MTV adásából, a baj az benne, hogy egymást szórakoztatják vele, a vásárlót idegesítik. Kevés a vevő, átkiabálnak egymásnak a standok között - kulturált „vevőfogadással" csak a kutricákban - láncos-rácsos bódék a nagy bódén belül - találkozunk. Panaszkodik lehetetlen helyzetük miatt az egyik kereskedelmis vezető. Rengeteg a jelentkező, sokakat kell elutasítani. A modem, üzleti életre orientált szakpedagógiában tanultam valamikor az input - output (bemenet-kimenet) szabályozásról. Ha a bemenetnél nagy a torlódás, a kimenetet - hogy ki jöhet ki!!! - jobban kell megoldani! Hogy szívesen járjak vásárolni, hogy visszajárjak! Az ember azt hinné, hogy a hagyományos helyeken rend van. Elképzelhetetlen például, hogy egy kocsmaajtó szoruljon, ne nyíljék (persze: kifelé). Kérem, van ilyen. Hogy hol? Ez (a cikk) nem a reklám helye. A szabad sajtó napja alkalmából Dr. Kovács György Zoltán, a megyei közgyűlés elnöke és Krőzsel Károly megyei rendőr főkapitány levélben köszöntötte szerkesztőségünket. Az elismerő szavakat köszönjük - és igyekszünk rászolgálni. Dr. Kemenszki István városi rendőrkapitány Tábor itáné Jó-Dobronya Bealrixot, a helyi televíziós egyesület munkatársát, valamint Pálos Imrét, az Esztergom és Vidéke szerkesztő rovatvezetőjét a rendőrség munkáját segítő riportjaikért, dicséretben és pénzjutalomban részesítette. Kifejezte azt a szándékát, hogy mind az írott, mind a képi sajtóban továbbra is számítanak a közrend, a közbiztonság, a bűnmegelőzés, a bűnüldözés munkájában való részvételükre.