Esztergom és Vidéke, 1993

1993-01-14 / 2. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 1993. január 11-én közös ülést tartot­tak Esztergom és Párkány hídbizottsá­gai. Ez évi első találkozójuk több szem­pontból is rendhagyónak ígérkezett: né­hány nappal Szlovákia önállóvá válása után kell egy korábbi gondot: hidunk újjáépítését megoldani. A bizottságok ülésükre meghívták a két testvérváros polgármestereit, s ígérete szerint eljött a magyar külügyminiszter, Jeszenszky Géza is. Dr. Könözsy László polgármester kö­szöntötte a megjelenteket, közöttük Ján Oravec párkányi polgánnestert, Szalai Bélát, a Közlekedési Minisztérium szakreferensét, a párkányi Híd Bizott­ság képviseletében Bartusz Gyulái és Himmler Györgyöt, valamint Homor Kálmánt, az esztergomi bizottság elnö­két Esztergom polgármestere bevezető­jében arról beszélt, hogy ebben a meg­változott helyzetben is megoldást kell találni a Mária Valéria híd felépítésére, majd összefoglalta azokat az erőfeszíté­seket, melyeket a híd érdekében a két város illetékesei tettek. - Jó jelzés lenne Európa számára, ha barátságban tudnánk élni. A leghitele­sebb személyhez fordulok: adjon taná­csot, hogyan lépjünk tovább? -Nem csupán ezt a hidat, de valameny­nyi hidat szeretnénk újjáépíteni, meg­nyitni - ha már egyszer térségünket a határok szétszabdalták - kezdte válaszát a külügyminiszter. Amikor mi új hatá­rátkelőhelyekről beszélünk, tudni kell: ezek régiek. A magyar fél álláspontja egyszerű: ezt az ügyet a mi kormányunk szívvel-lélekkel támogatja. Vannak egyes tárcák, ahol az a vélemény fogal­mazódik meg, hogy nem lenne szabad felépíteni - környezetszennyezés, for­galomnövekedés veszélye; elképzel­hető, hogy vannak politikusok, akik ezt nem akarhatják. Azt mindenkép­pen el kell mondanom, hogy erről a hídról korábban tárgyaltam az előző szlovák kormány illetéke-seivel. Nem ellenezték az újjáépítésére vonatkozó ja­vaslatokat Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a politikai feltételek most nem jók. Európa aggodalommal figyeli a jelenle­gi szlovák-magyar viszonyt Jó cáfolat lenne a világ előtt, ha ezt a hidat megépí­tenénk. Ismét meg kell pályáznunk a PHARE-programot! Szerintem Brüsz­szelben támogatásra találnánk. Ján Oravec párkányi polgármester el­mondta, hogy 1991-ben az akkori költ­Pedig példát lehetne statuálni - azok előtt a politikusok előtt, akik azt állít­ják, hogy a két nép viszonya nagyon rossz. - Jeszenszky úr az első külügyminisz­terünk, aki műszaki problémával is fog­lalkozik - kezdte hozzászólását Szalai Béla. - Persze, nagyon jól tudjuk, hogy ez nem csak műszaki gond. Ha meg tudunk egyezni abban, hogy a hídon teherforgalom ne legyen, nem várható komolyabb környezeti terhelés. Beszá­molhatok arról is, hogy az eddig négy fordulós magyar-szlovák híd-tárgyalá­sokon a legutóbbi, 1992 júliusi alkalom­mal szemlélelti változás jelével találkoz­tunk: akkor már nem esett szó„nagyma­Jeszenszfcy Géza: „Amikor mi új határátkelő helyekről beszélünk, tudni kell: ezek régiét? 9 ségvetésben találtak finanszírozási le- rosi" vízszintről, hetőséget a híd megépítésére. Akkori megítélés szerint a magyar fél nem volt képes a megfelelő anyagiakat biz­tosítani: - A másik, súlyosabb gond, amin a kérdés elakadt: a vízmagasság kérdése. A tervezők korábban a nagymarosi duz­zasztás által megemelt vízszinttel szá­moltak, aminek következtében, különö­sen magas vízállás esetén, a hajózás a híd alatt lehetetlenné vált volna. A legutóbbi infonnáció szerint a mi közlekedési mi­nisztériumunk is a PHARE-programhoz fordul pénzért A szlovák vélekedés sze­rint a híd megépítése államérdek - de nem állami feladat. Véleményem szerint amíg mindkét államfő nem tesz szán­déknyilatkozatot, a témát mindenki csak körbejárja és nem jutunk előbbre. Sajnos, azóta személyi, szerkezeti változások történtek a szlovákiai appa­rátusokban. Már meg kellene kezdeni az új tárgyalásokat. Nagyon valószínű, hogy a két szándéknyilatkozat ezeket elősegítené. S még egy - pszichikai ­dolog: ha megkapnánk a támogatást Brüsszeltől, azt sokkal nehezebb vissza­utasítani! Nem hinném, hogy olyan me­revek az álláspontok, hiszen van példa a közös ünneplésre: a komáromi közúti híd jubileumára gondolok. Homor Kálmán, a Híd Bizottság esz­tergomi vezetője elmondta, hogy ők nemcsak terveznek, de már kivitelezők­ben is gondolkodnak. - Ma Kassa tudja szállítani a legol­csóbb alapanyagot de a Ganz Mávag is szállíthat acéllemezeket. Az elvi dol­gokról pedig én úgy vélekedem: a két PHARE- kérvényt egyeztetnünk kel­lene, s együtt e hónap végéig minden­képpen beadni! Himmler György párkányi kollégánk, önkormányzati képviselő a következőt kérdezte Jeszenszky Gézától: -Lélektani érvként felhasználható-e a szűkre szabott időre való hivatkozás? ­hiszen mind a százéves évforduló, mind az 1996-os világkiállítás nagyon közel van! - Szívesen megígérem, hogy több he­lyen beszélek a dologról, fontosnak tar­tom, hogy a témának jó nemzetközi saj­tója legyen - válaszolt Jeszenszky Géza. - Nem csekély nehézség: nem a mi hi­bánk, de barátságtalan lépések sora a po­litikában - nem segít! Jelen helyzetben azt tudom vállalni, hogy a magyar kor­mány tagjaiban tovább erősítem a híd újjáépítésének gondolatát Dr. Etter Ödön, a városi televízió fő­szerkesztője felkérte Jeszenszky urat hogy az éppen akkor folyó egyenes adás­ban válaszoljon a televízdós szerkesztők kérdéseire. A miniszter úr vállalkozott a beszélgetésre. A tévéadás folyamán hasonló kér­dések hangzottak el, s a közéleti fórum résztvevői is kihasználták a váratlan lehetőséget. Külügyminiszterünk él­vezte az eszetrgomiakkal való, jól si­keredett találkozást. A beszélgetés vé­gén pedig megismerkedett Pilisszent­lélek plébánosával, Szeifert Ferenccel, s átvette tőle a szlovák kisközség öko­menikus egyházi lapját. Rafael Balázs Dr. Könözsy László polgármester január 14-én 15 órára öszszehívta Esz­tergom város képviselő-testületét. A testületi ülés napirendi pontjai között kiemelkedő szerepet játszik az ez évi költségvetési rendelet megal­kotásának első fordulója. Ezen a témán kívül a meghívó a következők megtárgyalására szólítja fel a képviselőket: - a Kőrösy Kollégium, a GAMESZ és az Elmebetegek Szociális Otthoná­nak alapító okirata; - intézményvezetők feletti munkál­tatói jog gyakorlása; - a szakmunkásképző intézet név­változtatása; - önkormányzati lakások értékesí­tése; - lakásépítési és egyéb építési köl­csönök terheinek önkonnányzati eny­hítéséről szóló rendelet hatályon kívül helyezése; - rendelet a közterülétek használa­táról; - vásár- és piactartás rendeletének módosítása. Részletek egyes előterjesztések­ből: A Kőrösy Kollégium alapító okirata - előterjesztő: Mia\'ecz Jenő, az Okta­tási Bizottság elnöke. Testületi ülés előtt „ ... Illetékességi területe: Eszter­gom közigazgatási területe; regionális beiskolázású." Az alapfeladatokból: „ ...tevékeny­ségének célja, hogy lehetővé tegye az iskolai tanulmányok folytatását az is­kola székhelyétől távol élőknek, ille­tőleg azoknak, akiknek a tanuláshoz szükséges feltételeik az otthoni kör­nyezetben hiányoznak. ... A kollégi­um a fiataloknak otthont nyújt; orvosi ellátást, felügyeletet biztosít.... A nyá­ri szünetben a kollégiumi szálláshe­lyek turisztikai célú hasznosítását vég­zi. Nyereségét az alapellátásra kell for­dítania." Intézményvezetők feletti munkálta­tói jog gyakorlása - előterjesztő: dr. Antalics Mihály, az Egészségügyi és Szociális Bizottság elnöke. A Bizottság javasolja, hogy az intézményvezetők kinevezése, fel­mentése, alapbérének megállapítása a képviselő-testület hatásköre legyen. Az egyéb munkáltatói jogkört a pol­gármester hatáskörébe utalja." Piacrendelet módosítása - előter­jesztő: Brossai György, a Település­fejlesztő és Környezetvédelmi Bizott­ság elnöke. „ ...1992 során több lakos azzal a kéréssel kereste meg a Polgármesteri Hivatalt, hogy szombati napon is áru­síthassanak a piacon iparcikkeket. A bizottság ... a lakossági igény figye­lembevételét lehetségesnek tartja." Részlet a módosítási javaslatból: A heti kirakodóvásár napjain ... az élelmiszerek elsőbbséget élveznek, amennyiben (eladóik) nem töltik ki a kijelölt területeket így iparcikk-áru­sok helyezhetők el azokon." A 317-es számú Szakmunkásképző Intézet névváltozatása - fogalmaz az egyik napirendi pont. Előterjesztő: Miavecz Jenő, az Oktatási Bizottság elnöke. Telefoninterjú Sinkó Gyula igazga­tóval: - Igazgató úr! Miért van szükség névváltozatásra? - Már régen van szakközépiskolai osztályunk. Ez egy gépgyártástechno­lógiai ismereteket s ezzel együtt érett­ségit adó képzési forma, melynek, saj­nos, ma nincs nagy jövője: alapvetően Esztergom ipari nagyüzemei számára találtuk ki ezt a képzést, ugyanakkor ezek az üzemek - rajtunk valóban kí­vül álló okok miatt - tönkrementek. - Úgy tudom, itt a városi üzemek, a termelés csődje ellenére nagyon ko­moly képzés folyt! - Folyik most is, elsősorban a szá­mítógéppel vezérelt CNC-képzés a fontos és - mondhatom - nagyon jó. Olyan komoly gépparkunk van, hogy azt nem „pihentethetjük." Nem is akarjuk megszüntetni ezt a formát, de most csak fél osztályt indíthatunk. -Mi a jövő útja? - Létezik nálunk három éves autó­szerelő és női szabó szakmunkáskép­zés. Ezeket kívánjuk négy évesre, érettségit, magasabb szakképesítést, több tudást adó formára is kiegészíte­ni. - Tehát marad a három éves is? - Igen. Az autószerelés szükséges­ségét nem kell magyarázni, ezt mind a Suzuki esztergomi megtelepedése, mind az egyre intenzívebb magyaror­szági motorizáció indokolja. A nőiru­ha-szabók esetében még más is do­minált. - Mi az, megtudhatjuk? - Lányaink kisebbségben, „hátrá­nyos" helyzetben vannak. Az ő rang­jukat, munkájuk fontosságát ezzel is hangsúlyozni kívánjuk . (erbé)

Next

/
Thumbnails
Contents