Esztergom és Vidéke, 1992

1992-06-26 / 24. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 5 IDOL APO Z Ó szerkesztésében A XIX. század utolsó évtizedéig hazánkban óvodák létesítése, fenntartása társadalmi összefogáson vagy megértő, áldozni kész mecénáson múlott. Ugyanez mondható el a gyéren előforduló óvónőképzésről is. Az állam egyik intézmény fenntartásában sem vállalt kötelezettséget. Többszöri sürgetésre 1891. április 18-án született meg hazánk első óvodai törvénye, mely már meghatározta az állam feladatait is. Az új jogszabály szerint, amely településen legalább negyven óvodai gondozásra szoruló gyermek él, ott óvodát kell nyitni. Az egyházak már előző évtizedekben is működtettek óvodákat. A törvény megjelenése ösztönzést adott az ő ilyenirányú tevékenységüknek is. Ekkor határozta el Vaszary Kolos esztergomi érsek, hogy az óvodák szakemberszükségletének kielégítésére óvónőképző intézetet létesít a városban. Elgondolásának megfelelően 1892. őszén a mai Kiss János utca 1. szám alatti épületében megkezdte működését a kétévfolyamos új intézmény, ahová azon fiatalok kérhették felvételüket, akik legalább négy polgárinak megfelelő előképzettséggel rendelkeztek és betöltötték 14. életévüket. Az új iskola tanulói zömükben az akkori esztergomi főegyházmegye területéről érkeztek, mely nagyobb részben a Dunától északra terült el. Ebből következik, hogy viszonylag szép számmal akadt közöttük olyan, aki beszélte a szlovák, sőt a német nyelvet is. Az iskola szabályzata lehetővé tette, hogy - akik AZ ELSŐ ÓVÓNŐKÉPZŐ tóZlMbuMöAJN ezt óhajtották - valamely nemzetiségi óvodában való működéshez is szerezhettek képesítést. Kollégiummal, internátussal nem rendelkeztek, tanulói magánházaknál laktak, melynek következtében több lakos jelentős jövedelemhez jutott. Az agilis igazgató - Számord Ignác - és nevelői mindent elkövettek annak érdekében, hogy iskolájuk mindenben megfeleljen a kor követelményeinek. Egy évtized alatt 1200 kötetes könyvtárat gyűjtöttek össze, mely ebben az időben ily kis intézmény esetében elismerésre méltó teljesítmény volt. Központi kérdésnek tekintették a gondjaikra bízott fiatalok hivatásra való nevelését. Munkájuk eredményeként rövid idő alatt országosan ismertté vált az iskola, melynek zavartalan működése sajnos igen rövid ideig tartott Ugyanis közben kiderült, hogy nem nyílt az országban annyi óvoda, mint ahányat a törvény alkotói megálmodtak. Ennek következtében kevesebb óvónőre volt szükség. Ebben a helyzetben az iskolafenntartó úgy döntött, hogy 1898 szeptemberétől csak minden második esztendőben vehetnek fel növendékeket. Némi hiány inkább tanítóban mutatkozott. Országosan felmerült az a gondolat, hogy a tanító- és az óvónőképzést dai, hanem iskolai gyakorlatban is részt vettek. Közel két évtizedig reménykedett az igazgató ezen újtípusú intézmény létrehozásának lehetőségében, annál is inkább, mert a2 országban már létrejöttek ilyenek Terve azonban nem válhatott valóra, helyette a létért való küzdelem állandósult Az első világháború végleg megpecsételte a nagy reményekkel induló iskola sorsát épülete hadikórház lett Másikat nem sikerült szerezni, ezért 1915 őszétől nem vett fel növendékeket A háború után hadiárvaház számára kellett átadnia helyét. A 650 óvónői oklevelet kiállító intézmény tehát a béke beköszöntése után sem kezdhette újra működését Az igazgató és megmaradt tanári kara a történtek ellenére is évtizedekig bízott az újakezdésben, annál is egyesíteni kellene. Olyan oklevelet kívántak a terv készítői kiadni, mely mindkét gyermekintézményben való működésre feljogosítja annak birtokosát. Esztergom is magáévá tette ezen elképzelést Tanárai megtették az első lépéseket az ilyen típusú, négyévfolyamos intézmény létrehozásához. Az óvónőjelölteket megismertették az elemi iskolában végzendő munkával is. Nemcsak óvoinkább, mert hivatalosan csupán szüneteltetésről esett szó. Tóbb bizonyíték is arra utal, hogy az újakezdés ábrándja nemcsak a2 igazgatót tartotta hatalmában. Egy 1925-ben kiadott igazolás szerint a tanárok még mindig kapták fizetésüket az érseki uradalomtól. Számord Ignác őrizte az iskola vagyonát és használta az igazgatói címet is. Ugyanez az állapot állott fenn még 1933-ban is. Ekkor az iskola igazgatója, mint a Szent Anna plébánia lelkésze arra kérte a katolikus tanfelügyelőséget, hogy az óvónőképző könytárából használatra a plébánia számára adhassa át a Révai Lexikont Beadványára az alábbi válasz érkezett: „A főtanfelügyelői hatóság készségesen megengedi, hogy az ideiglenesen szünetelő esztergomi római katolikus óvónőképző könytárából a Révai Lexikont a Szent Anna lelkészség használja. A könytárban szabályszerű beadvány helyezendő el, amelyben a lelkészi hivatal a lexikon igénybevételét igazolja. Viszont a könyvön hivatalos jelet kell alkalmazni, amely bizonyítja a könyvnek az óvónői könyvtárhoz tartozását" A következő esztendőben az ügybuzgó igazgató elhunyt, és az évek során az intézmény is elfelejtődött Amikor 1951-ben ismét megindul a városban az óvónőképzés, akkor már senki sem beszélt az elődről, munkájának folytatásáról. Gábris József Zeneművészet, zeneoktatás Esztergomban (19194944) HANGVERSENYÉLET A Liszt-évfordulók hangversenysorozatát a fennállásának 25-ik évfordulóját is ünneplő Turista Dalárda nyitotta március 14-én, a Hajnali Kálmán által közel két esztendei munkával újjászervezett dalárda koncertjével, melyen Koudela Géza emlékezett a nagy magyar zeneszerző halálának 50. évfordulójára, s ennek kapcsán nagyívű munkásságára. A hangverseny műsorán a dalárda férfi, női és vegyeskarán kívül közreműködött Eyssen Irén, Eyssen Tibor, valamint Vorössné Kürschner Lili is. Az egész program betanítása és vezénylése Hajnali Gáborra, a dalárda karnagyára hárult Az est fényét emelte Holló Kornél ez alkalomra készült Liszt emlékplakettje. A Liszt emlékét idéző hangversenyek sorát a zenei és egyéb szempontokból is igen tartalmas belső életet élő Izraelita Hitközség folytatta. Értékőrző jeleskedésüknek ékes bizonyítéka a következő mondat is, mely a saját kultúrházukban rendezett hangverseny kapcsán jelent meg az Esztergom és Vidékében: Az esztergomi zsidóság tradicionális nemes vezetői minden elismerést kiérdemlő komoly kultúrmunkát fejtenek ki Hitközségük Kultúrosztályában. A sort Brenner Júlia zeneiskolájánakLiszt műveket megszólaltató vizsgahangversenye folytatta június 25én. Az emlékező ünneplésből természetesen a felszentelésének, s egyversenynek a Tanítóképző adott otthont. Liszt munkásságát dr. Isoz Kálmán, a Zeneművészeti Főiskola titkára méltatta. Schmidthauer Lajos (1882-1956) orgonaművész az Ad nos, adsalutem undamot, Szentgyörgyi László pedig a Koronázási mise Benedictusának hegedűszólójúnius 5-én a Rádió által is közvetített emlékhangversenyt rendeztek a Tanítóképző Intézetben. Az estet Frey Vilmos nyitotta meg. A művész munkásságát dr. Isoz Kálmán méltatta, majd egymás után mutatta be programját: Schmidthauer Lajos orgonaművész, Stefániái Imre zongoraművész, Lengyel Gabriella hegedűművész, dr. Herz Ottó (1894-?) zongoraművész, Nagy Margit (1899-1941) ének, Zathureczky Ede (1903-1959) hegedűművész, Szervánszky Péter (1913-) hegedűművész, Novotny László és Kerpely Jenő gordonkaművész. A fellépők ekkor talán még nem is sejtették, hogy néhány esztendő múlva alig akad küzülük olyan, aki nem távoli országok közönségét gazdagítja művészetével. S talán az esztergomiak sem sejtették ekkor, hogy ilyen rangos művészgárda fellépésére csak sok esztendő múltán nyílhat lehetőség... dr. Bárdos István ját adta elő. A magánszólamokat Buchnerné Nyárasdi Ilona, dr. Kiss Istvánné, Eitler Willibald és Mezey Zsigmond énekelték. A műsor második felében Stefániái Imre játszott. A zárórészben az Operaház negyven tagú zenekara és a Zeneegylet hasonló létszámú vegyeskara működött közre Ferencsik János vezényletével. A Liszt-évforduló nyara gyászt is hozott. Fiatalon elhunyt ifj. Zsolt Nándor hegedűművész, kit június 27-én a Szentgyörgymezői temetőben helyeztek örök nyugalomra. Egy esztendővel halála után 1937 ben Liszt Esztergomi miséjének nyolcvanadik évfordulóját ünneplő Bazilika sem maradhatott ki. Augusztus 30-án Sugár Viktor (18721942) vezényletével a Mátyás templom ének- és zenekarának közreműködésével a bemutató óta először csendültek fel a nagyszabású mű akkordjai. A sajtó az évforduló kapcsán több írást közölt, amelyekben Liszt és Esztergom nem teljesen felhőtlen kapcsolatát is felidézték. A hangversenyek sorát a nagy ünnep árnyékában saját fennállásának húsz éves évfordulójáról is megemlékező Zeneegylet koncertje zárta. A hang-