Esztergom és Vidéke, 1992

1992-01-27 / 2. szám

2 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 3 A hajó elment... Az esztergom-kertvárosi szavazás eredménye: Az 1992. január 11-re kiírt népszavazásra 3938 fő kertvárosi választópolgárt vettek nyilvántartásba. A választási törvény szerint a polgárok 40 %-ának, plusz 1 főnek kellett érvényes szavazatot leadnia. A szombati szavazáson 1.670 fő jelent meg, s ez 42,4 %-os részvételt jelent. ( 1.656-an szavaztak érvényesen, 14 szavazat érvénytelen volt.) Az érvényes szavazatokból 1.216 volt az „igen", 440 pedig a „nem". Ez a szavazatok alapján azt jelenti, hogy kertvárosiak 73,4 %-a szavazott az önállóságra, 26,6 %-a pedig az Esztergommal való további együttélés fenntartása mellett! Esztergom-Kertváros tehát 1992. január 11-től önálló település lett. A hamarosan kiírásra kerülő helyhatósági választásokon áll fel az új képviselőtestület, amely rövidesen kialakítja saját közigazgatási szervezetét. Döntött tehát a népakarat a hajó (Esztergomból) elment! Az eseményeket figyelő szemlélőt az eredmény nem lepte meg. Esztergomnak csak egy sansza lett volna - ha a népszavazás érdektelenségbe fullad. A 73,4 % a barométeméi is jobban jelzi fejletlen peremkerületeink lakosságának múltról, jelenről alkotott véleményét De ezt már az 1990-es választásokon is látni, érzékelni lehetett! Mit tettünk azóta? Ezután - még megérhetjük Szentgyörgymező, Szenttamás következik! Hiszen az 1895-ös egyesülési „pontozatok" 35 feltételéből közel 100 év elteltével is alig valósítottunk meg valamit. Persze ez nemcsak a Városon múlott, de tudják-e ezt, akiket érint? Mikor veszszük végre észre, hogy összes nagy tervünk megvalósításához az út csak a városrészek „felemelése" révén vezet. Hogy végre ESZTERGOMNAK tekinthessük magunkat! Paulus A rendszerváltást követően joggal vélhették az esztergomiak: Szent István városa negyven esztendő elnyomása után újóli reneszánszát éli. A reneszánsz - természetesen újjászületést jelent. No nem a keresztény kurzus újjászületését, hanem épületek, költészet, tudomány és művészetek újjászületését. Van is mindebből bőven. Már ami a lepusztult épületeket, az elefántcsonttornyaikba húzódó költőket, a távolmaradó tudományt és a támogatás híján keserű művészeket illeti. No de sebaj! Elején vagyunk még a történetnek, a házakat előbb-utóbb be lehet vakolni (főleg, ha az Alkotmánybíróság elfogadná a neki rendelt palotákat) a költőknek ihletet adhat az erőmű fenyegetettségétől megszabadult Duna-part. Babits tíz esztendővel későbbi évfordulójára is több pénz lesz, a művészeket pedig körülrajongja majd az utókor. Mert Esztergom egyelőre ilyesmire nem ér rá. Itt kérem gazdaság van és vállalkozás, autógyár és üzlet, nem érünk rá olyasmivel foglalkozni, mint a kultúra, művelődés, oktatás, egészségügy és egyéb dőreségek. A reneszánsz ennek ellenére mégiscsak reneszánsz. Újjászületés, sőt gyarapodás. Gondolhatná a jámbor szemlélő. És ime, azonnal kiderül majd: mindez régi beidegződés. Január 11-én ugyanis EsztergomKertváros lakói népszavazást rendeztek, melynek eredményeként kinyilváníttatott: a városrész önálló életet él majd a továbiakban, leszakad a köldökzsinórról, saját képviselőtestülete, saját költségvetése, saját helységnévtáblája lesz majd, amely büszkén hirdeti: a régen volt Kenyérmezőből és Táborból egyesült városrész végre szabad! Igaz ugyan, hogy csak nagyközség lesz, az is igaz, hogy híján van mindenféle ipari létesítménynek és idegenforgalmi látványosságnak, nem lesz semmi köze a Suzuki-hoz, sőt még a területén lévő középiskolát sem tarthatja meg, DE! végre szabad lett. Szabad és önálló. Igazságtalan lennék persze a kertvárosiakkal - bocsánat: az egykori! kertvárosiakkal - ha szó nélkül hagynám az ő szempontjaikat. A döntés ugyanis nem nélkülözte az indítékokat. Egy esztendeje az újdonsült képviselőtestület határozatban fogadta el a városrész törvény által engedélyezett jogos követelését egy részönkormányzat létesítéséről. Ez azóta sem történt meg. Kertváros olyannyira mostoha volt, hogy még a háromszori betörést szenvedett Féja Géza Közösségi Ház helyreállításának százezer forintos költségét sem kapta meg az anyavárostól. Csatomázás nincs, utak nincsenek, illetve olyanok, mintha nem lennének. Komolyabb beruházás utoljára az Arany János Általános Iskolába történt (az is még az „átkosban") és az épület tanulószobai része még mindig inkább emlékeztet eredeti funkciójára, mint arra, amit hivatott ellátni: ól volt ugyanis. A Képviselőtestület és a Polgármester úr gyakorta hallgathatta végig e panaszokat, ám tenni semmit nem tettek. Ekkor jött a feevegetés: Kertváros el fog szakadni! APolgármester gyors költségvetést kért a Kolozsvári út ideiglenes rendbehozatalára. Megkapta. Az út „természetesen" nem kapott szilárd burkolatot. Erre jött a népszavazás. A helyi lakosság 42 %-a szavazott. Ennek 73,6 %a az elszakadés mellett döntött. Jogosan merül fel a kérdés: miből él majd az önálló nagyközség, ha a köztársasági elnök elfogadja a népszavazás eredményét? És hogyan nevezik majd? Úgy hallottam, a „Szentistvánfalva" szimpatikus lenne az ottlakóknak. Fohászkodhatnak immár bátran újdonsült védőszentjükhöz. Esztergomban ennek ellenére persze reneszánsz van. Ja, hogy kisebb lett a város? Kisebb városban hátha könnyebb nagyobb újjászületést produkálni! Varga Péter A Várszínház Alapítvány köszönetnyilvánítása Kedves Olvasóink közül bizonyára sokan vannak olyanok, akik a múlt esztendőben nézői voltak az 53 év utáni (1938-1991) első nagyszabású tűzijátéknak. A II. János Pál pápa esztergomi látogatása tiszteletére és a hagyomány újjáteremtésének igényével rendezett ünnepi tűzijáték fedezete az önkormányzat, a helyi vállalatok, a vállalkozók - és külön örömünkre, magánszemélyek adakozása eredményeként gyűlt egybe. Az Esztergomi Várszínház Alapítvány kuratóriuma illendőnek tartja, hogy az 199l-es gazdasági év lezárásával nyilvánosan is köszönetét fejezze ki mindazoknak, akik átérezték a tűzijáték megrendezésének ünnepi jelentőségét, s tisztában voltak azzal, hogy Esztergom hírnevének öregbítésére kiváló alkalom nyílt, akik a nehéz gazdasági viszonyok ellenére is támogatták ügyünket. Az 1991. augusztus 16-i ünnepi tűzijáték összesen 595.500 Ft-ba került. Ennek fedezetét - az adományozott összeg feltüntetésének mellőzésével - abc sorrendben a következők adták össze: Aranytallér Kft., ÁFÉSZ Esztergom, Esztergomi Ipartestület, Esztergom Város Önkormányzata, Famulusz Kft., Fürdő Hotel, KözépDunavidéki Intéző Bizottság (Budapest), Magyar Hitelbank Rt. Esztergomi Igazgatósága, Mikromed Kft., Oktáv Vállalat, Príma Kft., Uniker Rt. Magánszemélyek: Juhász József, Kovács Kálmán, dr. Nemes Tamásné. Köszönet illeti az Esztergom Városi Rendőrkapitányság és az Esztergom Városi Tűzoltóság vezetőit és munkatársait, akik a hatósági bejárásoknál az engedélyek beszerzésénél közreműködtek és személyi, technikai segítségnyújtással biztosították a sikeres rendezést. A tűzijáték teljes megszervezését és lebonyolítását a Gran Tours Esztergom Város Utazási Irodája ellenszolgáltatás nélkül intézte. A Várszínház Alapítvány kuratóriuma bízik abban, hogy 1992. augusztus 19-én (vagy 15-én) az önkormányzat, a Város üzemei, vállalkozói és a Polgárok összefogásából - az 199l-es tapasztalatokat hasznosítva és továbbfejlesztve - ez évben is megrendezhetjük az ünnepi tűzijátékot. Ehhez máz most tisztelettel kérjük a várjuk - összegre való tekintet nélkül - az alapítványi támogatásokat. (Befizetési csekk a Gran Tours Utazási Irodában szerezhető be, vagy befizethető átutalással a Kereskedelmi és Hitelbank Esztergomi Fiókjánál vezetett 364-10448 számú alapítványi számlára.) LEGYEN ÜNNEPI TŰZIJÁTÉK 1992-BEN IS! a Kuratórium képviseletében: Koditek Pál titkár Szlovák-magyar Az elmúlt év decemberében a Vitéz János Tanítóképző Főiskola szlovák nemzetiségi diákjai üdvözölték körükben a Magyarországon élő szlovák költőt Fuhl Imrét Ez az irodalmi est a szlovák diákok és az Esztergomban élő szlovákok számára többet jelentett, mint egy szokványos író-olvasó találkozó. A városban a 18. század végén, 1792-ben a szlovákok művelődési körének helyi szervezete is megalakult 1816-tól itt élt Palkovics György (1768-1835) kanonok, a szlovákok jelentős személyisége. Irodalmár, nyelvész és tudós. Az o fordításában jeleni meg az első szlovák nyelvű Biblia, amelyet itt a városba nyomtatták ki. Palkovics mecénása volt Ján Holly (1785-1849) szlovák költőnek. Azóta kétszáz év pergett le az idő óráján, de ez az idő nem az elmúlás, hanem a várakozás, az ádvent jegyében telt el. Az elmúlt év októberében a szlovák diákok, tanárok éa a város szlovák származású lakosai megalakították az Esztergomi Szlovákok (helyi) Szövetségét amely Ján Holly nevét viseli és mentes minden politikai párttól. Az estélyen Fuhl Imre költő vállalta a közösség szellemi mecenatúráját Fazekas Sándomé dr. Tudósítások |j| az érsekvárosbóL»,