Esztergom és Vidéke, 1992

1992-12-24 / 50-51. szám

9 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE II A Z ÉLŐ S Z É C H E N Y I " Parlamentünk munkájára rányomja bélyegét a nemzeti egység hiánya. Gondoljuk csak el, hogy Széchenyi korában az uralkodó Habsburg-ház hányszor játszotta ki az „alsótábla" és a „felsőtábla" ellentétet. Először Széchenyi volt az, aki a nemzeti sérelmek sorolása helyett az alkotó munkát helyezte előtérbe. Én napjainkban két fő problémakört látok a parlament munkájában: 1. A kétharmados szavazati többség szükségessége a sarkalatos törvények elfogadásához. Alkotmányunk ezen szabálya lassítja, és egyben gátolja is parlamentünk munkáját ahhoz, hogy a régi rend maradványait gyökeresen felszámolják. 2. A képviselők fegyelmezetlensége. A rágalmazások, a felszólaláskor meg nem engedhető jelzők használata. Ezek a hibák személyes jellegűek, mindenkinek magában kellene ezeket pótolnia. Széchenyi 1848. március 15-én ezeket a sorokat írta a naplójába: „Mit lehet tenni? Batthyány Lajost és Kossuthot kell támogatni. Hallgatnia kell minden gyűlölségnek, elMost van itt az ideje Évekkel ezelőtt egy hibás, körültekintést nélkülöző döntés alapján a Városi Tanács óriási összegért telepítette be a Kossuth Lajos és Kiss János utca mindkét oldalát - oda nem illő növényzettel. A budapesti kertészeti vállalat költséget nem kímélve ültette a kúszófenyőket, tujafákat és tövises bokrokat, kidobálva a rózsabokrokat. Időközben az úttestről felcsapódó sós hólc kiirtotta a kúszófenyőt. A felnőttek szemmagasságáig is felnövő tüskés bokrokat pedig az idén először visszanyírták. A helyenként hatalmasra nőtt tuják rendezetlen sorai akadályozzák a biztonságos gyalogos- és gépkocsiforgalmat. Ezeket a növényeket sok esetben közvetlenül a villanyoszlopok, vagy éppen a kivágásra ítélt 50-60 éves madármeggyfák tövéhez ültették. A kertészeti szakemberek véleménye szerint most lenne itt az ideje, hogy ezeket a növényeket markolókkal kiemelve elköltöztessék, például a szentgyörgymezői temető új kerítése mellé. A virágágyások termőfölddel való feltöltése, azok felásása a téli csapadékot befogadva tavasszal lehetőséget adna egy városunkhoz méltó főútvonal kialakítására. Az ott lakók közül többen akár a virágok telepítését és gondozását is vállalnák. Schlosser Attila lenszenvnek, becsvágynak. Nem fogom becsapni őket." O, aki egy könyvet szentelt a kossuthi tézisek hibáinak feltárására, most mégis Kossuth mellé áll. Ez a lépése nagy jellemre vall. Képes túllépni saját elképzeléseit a jövőről és alkalmazkodik az új helyzethez, azért, mert az ország így kívánja. Napjainkban sok képviselő és politikus, de talán minden magyar ember eltanulhatná Tőle ezt a képességét. Nem kicsinyes pártérdekeknek, szűk csoportok érdekeinek engedelmeskedni, hanem ezeken túllépve, támogatni a más eszméket vallókat - a haza érdekében. Itt jutunk el az áthidalhatatlan ellentétekhez. Sajnos a mai magyar politikai életben sok az olyan érdekcsoport, amelynek céljai és érdekei olyannyira eltérnek az építeni és jobbítani szándékozók céljaitól és érdekeitől, hogy egy teljesen új termelési rendszert kell felépíteni. A belkereskedelemnél arra kell ügyelni, hogy minél rövidebb úton jusson el az áru a termelőtől a fogyasztóig, és meg kell szüntetni a nagy monopóliumokat, hogy a termelők és a vásárlók ne legyenek nekik kiszolgáltatva. Meg kell vizsgálni az igényeket és ezeknek megfelelő termékeket kell előállítani. A külkereskedelmet új alapokra kell helyezni, mivel megszűnt a KGST, és társult tagjai lehetünk az Európai Közösségnek. Nyugat-Európában csakis kifogástalan árut fogadnak el, ezért a magasabb követelményeknek megfelelően kell megtanulnunk dolgozni. Szomszédaink - a volt szocialista országok sorra átalakulnak, és ezért az újonnan létrejött országokkal kell kiépíteni kapcsolatainkat. Szemelvények Tóth Györgyi (Dobó gimnázium, IILo.) dolgozatából hogy képtelenség velük összefogni. (Én a magam részéről igazán széleskörű összefogást csak 8-10 év múlva vélek megvalósíthatónak, mert akkorra talán már megtisztul a magyar közélet az ilyen felelőtlen, fékező politikai kalandoroktól.) Bármit létrehozni, alkotni csak munkával lehet. Napjainkban azonban a munkának és a dolgozó embernek kevés a becsülete. (Az előző rendszerben a dolgozó nem a munkája alapján volt megbecsülve, hanem azért, mert ő a „munkás". Ma az embereket ismét meg kell tanítani a munka megbecsülésére és a jól végzett munka megfelelő honorálására. Hiszen az árak lassan utolérik a nyugatiakat, de a fizetések sajnos elmaradnak azoktól.) Alkalmat és anyagi támogatást kell adni azoknak a vállalkozóknak és termelőknek, akik valamilyen magánvállalkozást szeretnének kezdeni. Az ilyen mezőgazdasági és ipari vállalkozások támogatására igen alkalmas lenne és szükséges volna egy vidéki bankrendszer. Itt a hitel kérdése kerül előtérbe. Csakhogy, míg Széchenyi idejében a föld terhelhetőségén volt a hangsúly, ma a földet és az ingatlant törvényekkel szabályozott tulajdonreform keretében kell az igénylő személyek és intézmények tulajdonába juttatni. Ez a folyamat része a gazdasági átalakulásnak, hiszen tisztázni kell a tulajdonviszonyokat és (fel kell számolni az előző rendszer teremtette életképtelen kolhozrendszert), le kell építeni az állami tulajdon szerepét a gazdaságban. Ez azt jelenti, A külkereskedelemben igen fontosak a vámszabályok. Ezeknek a szabályoknak is alkalmazkodniuk kell az új állapotokhoz és lehetőségekhez. Az elmúlt rendszerből sok gyár és vállalat igazgatója maradt a helyén. A vezetésük alatt álló üzemek csődben vannak, és nem most jutottak a csődbe, hiszen évek óta egyik napról a másikra éltek. Ezek a tények ma is komoly terhet jelentenek az ország számára. Az ilyen vezetőket el kell távolítani! (Ezt azonban csakis a dolgozók tehetik meg, és ezért nekik kell minden erejüket és bátorságukat latba vetniük ahhoz, hogy ezt megtegyék.) A szakszervezetek hiánya nagyon hozzájárul a dolgozók kiszolgáltatottságához. Ezek az akadályok azonban összefogással legyőzhetek. És csakis összefogással. A szakszervezeteket ideológiáktól mentesítve újjá kell alakítani, hogy valóban funkciójuknak megfelelő érdekvédelmi szervezetként működhessenek. Széchenyi ehhez a munkához egy örökérvényű útmutatást ad: „... Szinte mindenki jobban bírhatja magát szorgalma által, akárhol jött a világra." Hogyan fejlődhetne Esztergom a legeredményesebben? A települések élén ma már önkormányzati szervek, képviselő-testületek állnak. A legfőbb irányítószerv - az önkormányzat - nevében is benne van, hogy a település magát irányítja és maga felel önmagáért. De nemcsak az a néhány ember, aki a város élén áll, hanem mindenki, aki a városban lakik. Városunkban ez a kollektív felelősségtudat, azt hiszem, nagyon kismértékben van meg. Talán ennek tudható be, hogy a képviselő-testület véleménye és a lakosság véleménye néha egész külön utakon jár. A jobb tájékoztatás, azt hiszem, mindkét oldalról szükséges lenne. Mindkét oldalról? Hiszen egy városban lakunk, egy a célunk és mégis, a testületi üléseket nézve a képviselők kevés kivételtől eltekintve - akikkel lehet, hogy egy utcában is lakunk - sokszor úgy megváltoznak, hogy alig ismerünk rájuk. A város ügyeit úgy tárgyalják, mintha világrészek és milliók sorsáról lenne szó. (De egy olyan egyszerű kérdésben, mint például a csatornázás, nem tudnak dönteni, mert vagy elő sem kerül a javaslat, vagy elsikkad. Néha pedig olyan hajmeresztő javaslatok látnak napvilágot, mint például a golfpálya-építés.) Esztergom természeti és történelmi adottságai kiválóak, hiszen a Dunakanyarban fekszik, a Duna pedig összeköt bennünket Európával. Ezt a folyót meg kell mentenünk! Esztergom már az őskorban is lakott település volt, de itt hagyták kezük nyomait a hajdan virágzó, mára már letűnt birodalmak is. És ez a varos volt székhelye honalapító királyunknak is. Az idegenforgalom éppen ezért igen jelentős. Azonban még jelentősebbé lehetne tenni - az értékek megfelelő kihasználásával. A leromlott állapotban lévő történelmi városrészek rendbehozatala igencsak szükséges volna. Olyan koncertek és színházi előadások megrendezésére lenne szükség, amelyek nagyszámú tömeget vonzanának, szórakoztatnának és kulturális értékük lenne. Az EXPO is igen nagy lehetőségeket rejt magában. Hiszen városunk történelmét az egész világnak bemutathatnánk. Ugy vélem, hogy az István, a király című nemzeti rockoperának - az eredeti helyszínen előadva - hatalmas siker aratna. Hogyan tudnék én hathatós segítséget adni? Ez egy igen érdekes kérdés. És minden, városunkért aggódó, felelőssége tudatában lévő ember társának érzem magam. Hiszen a közös cél összeköt bennünket. Igen értékesnek és szükségesnek tartom az Esztergom Barátainak Egyesülete által szervezett városvédő tábort. Érdemes lenne azt a tábort megnagyobbítani, hogy a lakosságot a dolgozó fiatalok ébresszék rá felelősségtudatukra. Ez a tábor lehetőséget ad a fiataloknak, hogy megismerjék városuk történelmét és még hasznos munkát is végezhetnek.