Esztergom és Vidéke, 1992

1992-12-17 / 49. szám

407 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Most még nem tudjuk elfogadni, oly mély és friss a megrendülésünk. Számunkra, akik szerettük, még nem vigasz a közös emberi sors tudata, sem az öröklét hite; a halálba tűnt élőt siratjuk. A tanárt, kollégát és igazgatónkat, akit szerettünk és tiszteltünk. A művelt, gondolkodó embert, aki alkotó intelligenciájával, erkölcsi igényességével besugározta iskolánkat. Magyar-francia szakos tanári diplomáját az ELTE bölcsészkarán szerezte 1965-ben. Szülei és 4 fivére hivatását követte: a lélek, az ember formálását. Franciaországi tanulmányutak, postgraduális továbbképzés és mindenekelőtt a belső szellemi és erkölcsi igényesség emelte őt a gimnázium meghatározó személyiségévé. Audiovizuális nyelvoktatási programot dolgozott ki a francia tagozatos osztályok számára, filmklubot szervezett és műfordításokban élte ki alkotó nyelvi fantáziáját, miközben 1980-tól igazgatóhelyettesként időnként lehangolóan gyakorlatias, idegőrlő küzdelmeket vívott anyagbeszerzőkkel és kőművesekkel, tervezőkkel és kivitelezőkkel, hogy a régi ,majd az új gimnáziumi épület leginkább a diákot és tanárt szolgálhassa. Nem akart igazgató lenni, nem vonzotta a rang, a cím. Kollégái többségének kérésére pályázott, és nyerte el a megbízatást - egy éve! Aztán a vállalt feladat lehető legjobb teljesítésének erkölcsi parancsával fogott hozzá az iskola irányításához. Nem harsány igazgatói utasításokkal, hanem MELY RESZVETTEL BÚCSÚZTATTAK ORBÁN FERENCET December 12-én, szombaton délután szakadt a havaseső. Ez sem, és a bokáig érő sár sem riasztotta el az emberek százait, akik utolsó űtjára kísérték a népszerű gimnáziumi igazgatót. A Belvárosi temető ravatalozója előtt, a sírig vezető út mentén felnőttek és fiatalok, mostani és régi diákok sorfala állt. Itt voltak a város iskoláinak igazgatói, tanárai és az ismerősök. A szertartást dr. Nagy László belvárosi plébános vezetésével papcsoport végezte. Mécs Miklós a tanárok, a kollégák nevében búcsúzott. Falus Gabriella másodikos gimnazista Szent Pál leveleiből olvasott fel. Majd Balogh Péter alpolgármester szólt az egybegyűltekhez: - Esztergom Város Önkormányzatának képviseletében megrendülten állok Orbán Ferenc koporsója mellett. Fájdalmasan korán hagyott itt minket: családját, barátait, szeretett diákjait és iskoláját. Az iskolát, melynek 1965-től volt tanára, amely első és egyben utolsó munkahelye, amelyet sohasem csupán tudást közvetítő helynek tekintett, hanem mint az egyéniség formálásának lehetőségét Azon tanáregyéniségek közé tartozott, aki ezzel a lehetőséggel kiválóan tudtak élni, aki szakmailag és emberileg egyaránt igényes volt - nemcsak diákjaival, kollégáival, hanem elsősorban önmagával szemben. Alig több mint egy éve, hogy igazgatóként, elsőszámú vezetőként is megismerhettük. E rövid idő alatt is bizonyította alkalmasságát e nehéz feladatra,.. Kedves Feri! Búcsúzom Tőled a magam és a képviselő-testület, a hivatal nevében, megköszönve mindazt amit Esztergomért tettél, mindazt amit példáddal nekünk adtál. ISTEN VELED, NYUGODJ BÉKÉBEN! halk szóval, szinte észrevétlen, ám pontos szervező, előkészítő munkával teremtett nyugodt légkört a tanításhoz, tanuláshoz, amelyben mindenki tudta, mi a feladata és azt is, milyen színvonalon kell elvégeznie. Nem utasított, nem parancsolt, csak hatott. Szigorú és igényes tanár volt, iskolájának tekintélyt és tiszteletet teremtő igazgató. Ismerte és becsülte tanítványai és kollégái emberi, szakmai értékét, de aggályos lelkiismeretességgel ítélte meg őket. Tudta, hogy döntései embersorsokat befolyásolhatnak, ám soha, semmiféle fraORBÁN FERENC (1940-1992) Az iskola légkörét pedig átlengte a kultúra, a humánum és az együvé tartozás szelleme. S közben gyakran öntépő vívódások közepette alakította, formálta a majdani nyolc osztályos gimnázium tervét; ismervén annak pedagógiai előnyeit és hátrányait; tantervi ajánlatokat bújt, iskolákat látogatott, töprengett és latolgatott, hogy felelősen dönthessen —dönthessünk - a legmegfelelőbb megoldás mellett. ternizáló engedményt nem tett a hanyag vagy felületes látszatmunkának, a méltatlan cselekvésnek. Voltak tévedései, kudarcai, csalódásai, mégis: pályája néha felemelő, de sokszor kényszerűen kisszerű életküzdelmeiben a „homo morális" habitusával vett részt; soha-soha nem tévedt etikátlan döntésekbe. Egy lehetséges kiteljesedés magaslatára Szisziphoszként görr Nehezen olvas a gyermek? Varázsló Sok az olyan gyermek, akinek külön segítségre van szüksége ahhoz, hogy megtanuljon olvasni. Az ő számukra nem elegendő az, amit az iskola nyújt vagy nyújtott a biztonságos, értő olvasás elsajátításához. Ők sokszor kerülnek az osztályközösség peremére, s olvasási nehézségeik viselkedési, tanulási zavarokban folytatódnak. Nekik készült Gósy Mária és Laczkó Mária Varázsló című könyve, amely független minden olvasástanítási módszertől, de kiegészítő anyagként bármelyik mellett használható. Segíteni kíván szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak a gyermek olvasásának fejlesztésében. Használható otthoni gyakoroltatásra és tanórai foglalkozásokon. A könyv könyvesbolti forgalomban nem került, kapható a Vitéz János Tanítóképző Főiskola magyar nyelvi és irodalmi tanszékén 150 forintos áron

. gette fel életútján e küzdelmek kőhordalékát, s mikor felért, a kőtömeg alázúdulva magával rántotta őt is a megsemmisülésbe. Mi pedig - volt és jelenlegi tanítványok, kollégák, barátok a könyörtelen mulandóság ellenében kapkodva nyúlunk emlékképeink után, hogy a magunk személyes - és velünk véges halhatatlanságába emeljük őt: az elegánsan nyúlánk, barna öltönyös, nyakkendős egyetemistát, amint belép a bölcsészkari tanszéki könyvtár ajtaján, a fiatal tanárt, aki a gimnázium hajdanvolt IV. c osztálya iránti rajongó szeretettel élte át az első osztályfőnökség pedagógiai élményét, az Orbán-táborok szervezőjét, beszélgetéseket a régi Múzeumcukrászda füstös boltívei alatt, tanár-diák meccseket és pingpong-csatákat, az érettségi vizsgák közös izgalmát, örömét vagy csalódását; egy kézmozdulatát, amellyel a fáradtságot törölte le az arcáról, egy hamiskás mosolyát és ironikus pillantását, amikor szeretetteljes gonoszkodással ugratni készült valakit, és igen, ott a kórházban, a betegágyon a tengernyi szenvedéstől összetöredezett arcát, amelyből kiragyogott búcsúzó, sugaras tekinteteDrága Barátom! Kedves, egykori Évfolyamtársam, Kollégám! Tisztelt Igazgatóm! Isten veled! NYUGODJ BÉKÉBEN! Kárpát Csabáné tanár Dobó Gimnázium